"Megígértették velünk, hogy senkinek nem meséljük el, hiszen akkor elrontjuk a VIK-es élményt"

Nem a mostani lehetett az első alkalom, amikor elsősöket megalázó helyzetbe hoztak a BME VIK gólyatáborában.

A bodajki gólyatábor kapcsán a szerkesztőségünkhöz több olvasói levél is érkezett, az egyikben egy egykori villanykaros azt írta, hogy ő a kétezres évek elején járt a karra, de "a gólyatábor akkor is pont olyan volt, mint amilyen a hírek alapján a mostani."

Az egykori hallgató hozzátette arra nem emlékszik, hogy a táskákat átkutatták-e vagy elvettek volna valamit, de arra igen, hogy a szervezők abszolút "munkatábor-stílusban" tolták, csendőrpertuval, vezényszavakkal. Engedély kellett ahhoz, hogy valaki kimenjen a mosdóba, megegyen egy szendvicset, amit többnyire nem kapott meg, hanem ki kellett érdemelnie valamivel.

Elvileg a cél az volt, hogy majd a közös ellenség összekovácsolja a társaságot, és a záróbulin ünnepélyesen “befogadtak” és már tegeződhettünk, de azért sokkal inkább csak jó öreg szokásos nettó hatalomfitogtatásnak tűnt.

- fejtette ki az öregdiák, majd hozzátette, hogy az egyik legjobb egyetemi barátját úgy szerezte, hogy az első ilyen bepróbálkozásnál egymásra néztek és elmentek egy sörért.

Egy másik egykori diák 2017-ben volt elsős a villanykaron, aki számára szintén "maradandó élmény" volt a gólyatábor. Nekik is a tűző napon kellett gyalogolniuk úgy, hogy a gurulós bőröndöt is csak a kezükben cipelhették.

A táskákat már akkor is kipakoltatták, habár a ruhákat nem rázták, rázatták ki. A szobák koedukáltak voltak, náluk is 10+ fiú és 1-2 lány lehetett az arány. A szervezők pedig az ajtóban a földön aludtak, hogy ne mehessenek ki éjszaka mosdóba.

Annó a programokon úgy kaptunk vizet, hogy csoportonként körbe adtak néhány 1,5-2 literes flakont, melyek kupakja ki volt fúrva, ezáltal ha megnyomtuk spriccelt belőle a víz. Ennek az volt a lényege, hogy anélkül tudtunk inni belőle, hogy a szánkba kellett volna venni a flakont. Természetesen voltak résztvevők, akik bevették a szájukba a kupakot, majd ezután adták tovább a flakont, emiatt a táborozók egy része hasmenés miatt kénytelen volt hazamenni

-írta a hallgató, akinek összességében nagyon rossz élmény volt a tábor.

Egy harmadik hallgató is hasonló tapasztalatokról számolt be, ő tavaly volt a BME VIK gólyatáborában. A szokásos helyszínre menetelés után nekik a táborban egy a betonra felrajzolt akadálypályát kellett teljesíteniük. A diák beszámolója szerint, ha valaki itt valamit elrontott valamit vagy csak nem találták szimpatikusnak, akkor visszaküldték a sor végére. Ugyanezt megtehették a biztonsági őrök is, ilyenkor nekik kellett minden cuccukat visszapakolni a bőröndjükbe, és persze tőlük is elvették az óvszert, az italt, a gyógyszert és bármilyen ételt. Ha volt náluk szendvics, akkor azt ott helyben kellett megenniük.

"Egész nap nem kaptunk ételt, csak egy darab zsíros kenyért, de estére lehetett választani vacsorát: gyrost vagy tésztát. Természetesen később kiderült, hogy nem kapunk normális vacsorát, csak egy kis adag főzeléket. Egyébként az evés minden nap erőltetett volt: 2-3 percet kaptunk rá, végig sürgettek. Ha nem fejeztük be, ott kellett hagyni. A tábori büféből nem vehettünk semmit, csak akkor, ha a senioroknak adtunk az ételre pénzt "

- részletezte a diák, majd hozzátette, hogy mosdóba tényleg csak a kijelölt időszakok alatt lehetett elmenni, amit náluk is stopperórával mértek.

A zuhanyzás rettentően megalázó volt, 1 percünk volt rá, miközben a függöny nélküli fülkék mögött verték a falat és kiabáltak velünk. Éjszaka egyáltalán nem lehetett elmenni mosdóba: erre egyszer volt kivétel, amikor már az egész szobánk a helység közepén toporgott.

- emlékezett vissza a hallgató, aki kifejtette, hogy a szobákban tavaly sem volt lány-fiú felosztás, mindenki együtt kellett aludnia, öltözködnie.

Az ő táborukból is sokan hazamentek, de előtte a távozóknak fél órát kellett beszélniük egy felsőbbévessel, aki megpróbálta őket meggyőzni, hogy maradjanak. Amikor valaki így elment, a többieknek mindig kommunikálva volt, hogy ha ők is ezt teszik, valami nagyról maradnak le.

"Az utolsó este a szervezők leleplezték, hogy egész eddig csak szivattak. Innentől nem kellett magázódni és lehetett alkoholt is inni. Megígértették velünk, hogy senkinek nem meséljük el, hiszen akkor elrontjuk a VIK-es élményt" - tette hozzá végül a diák.

Frissítés 08.21. 13.28

Cikkünk megjelenése után kaptunk olyan olvasói levelet egy egykori hallgatótól (2018-ban volt a BME VIK gólyatáborában), aki szerint az egész egy nagyon pozitív élmény volt:

"Nem habzó szájú szociopaták szervezték a tábort, mint ahogy egyesek érzik, hanem alaposan ki volt találva, mit szeretnének és ezt hogyan valósítják meg. Aki azt állítja, hogy megalázták, az szerinteem túloz. Kicsit sem érződött, hogy ez a céljuk. Szigorúak voltak velünk, de egészen korrektek."

- írta levelében.

 

 

 

 

Hozzászólások

Pukli István: „A pedagógus sok mindenre jó, ezért minden rá is marad”

„A magyar tanárok kevesebbet dolgoznak, mint a németek.” „Kevesebb gyerek jut egy pedagógusra, mint Nyugat-Európában.” „A minőségbiztosítás a szakmai színvonalat szolgálja.” Az elmúlt másfél évtizedben a magyar oktatáspolitikát kísérő kormányzati kommunikáció visszatérően ilyen állításokra épült. A mondatok mögött valóban vannak statisztikák, összehasonlítások és mérhető mutatók. A probléma inkább az, hogy ezek önmagukban nagyon keveset mondanak el arról, hogyan működik valójában egy iskola, és milyen terhek nehezednek ma a pedagógusokra.

A Rubovszky Rita által korábban vezetett iskolát ért bántalmazási vádakra reagált a fenntartó: „Ajtónk nyitva áll azok előtt, akiket sérelem ért”

Közleményben reagált a Patrona Hungariae Katolikus Iskolaközpontot ért vádakra a fenntartó Boldogasszony Iskolanővérek magyar tartományának főnöknője. Lobmayer M. Judit azt írta, hogy nyitottak a párbeszédre azokkal a volt diákokkal, akik sérelmekről és bántalmazó iskolai légkörről számoltak be az elmúlt hetekben.

Mozgáskorlátozott embereknek fejlesztett videójáték-kontrollert egy magyar diák – fődíjat nyert vele egy rangos amerikai versenyen

Sokan természetesnek veszik, hogy egy videójáték elindításához csak kézbe kell venni a kontrollert. Mozgáskorlátozott emberek milliói számára azonban ez sokszor egyáltalán nem magától értetődő. Ezen változtatna Vida Ákos, aki olyan speciális, kontrollerre csatlakoztatható eszközt fejlesztett, amellyel akár egy kézzel vagy fejmozgással is lehet játszani. Találmányával az egyik legrangosabb amerikai innovációs versenyen is elindult, ahol végül a 15 ezer dolláros fődíjat is elnyerte.