A távozó Corvinus-rektor a vizsgabotrányról: „egy hallgatónk benyújtott egy méltányossági kérelmet”

Semmilyen szerepe nem volt a vizsgabotránynak a távozásában – nyilatkozta a Portfoliónak adott interjújában Takáts Előd, a Budapesti Corvinus Egyetem leköszönő rektora, aki elmondása alapján a Nemzeti Fizetések Bankjától kapott ajánlat után döntött úgy, hogy visszatér a gazdaságpolitika világába. A Corvinust sem hagyná el teljesen, hasonló pozícióban gondolkodik, mint ahogyan a London School of Economicson is "látogató professzor". Büszke arra, hogy intenzívebb nemzetközi működés felé indultak – publikációkban, akadémiai együttműködésben, amerikai akkreditációval, külföldi hallgatókkal és oktatókkal, 50 százalékban angol nyelvű szakokkal –, bár ezek a két-három éves késés miatt még nem jelentek meg a rangsorokban. Ahogyan ennyi idő után még szerinte borzasztóan nehéz megítélni, az alapítványi fenntartói modell mennyire működik jól.

A kivételezési ügyről azt mondta, egy hallgatójuk benyújtott egy méltányossági kérelmet, hogy levizsgázzon, az ilyenek 99 százalékát jóvá szokták hagyni. „Itt ebben az esetben a tárgy oktatója nem járult hozzá az levizsgáztatáshoz, csak azzal a feltétellel, hogy még egy újabb, rektori méltányossági kérelmet benyújt a hallgató. A felettese úgy gondolta, hogy két méltányossági kérelem egy vizsgához túlzás, és úgy szerzett érvényt a méltányossági kérelemnek, hogy egy vizsgasort külön megírat a hallgatóval. Ez egyébként mások számára is nyitva álló lehetőség ott és akkor” – fogalmazott az esetről, hozzátéve, hogy a hallgató standard feladatsort kapott. Erről az ügyről korábban azt lehetett olvasni, hogy a hallgató családja a sajtóban elérhető, nyilvános információk szerint érdemi Mol-részesedéssel rendelkezik (amely korábban állami tulajdonú részvényeinek hozamából finanszírozzák részben az egyetemet), a szülők pedig személyesen és email-ben is próbáltak nyomást gyakorolni.

Takáts nyilatkozata alapján a vizsgáról 16 órával azelőtt értesült, egy konferencián, visszatérve pedig szabályossági vizsgálatot kért. De ezt megszakította, hogy az oktató két eljáró felettesével és vele szemben etikai eljárást indított – tette hozzá. Mint fogalmazott, csak a „saját személyiségi jogait tudja megsérteni” az ügyben, nála pedig azért állapítottak meg szabálytalanságot, mert nem folytatott le utólag szabályossági vizsgálatot. „Fellebbeztem, mert jó okom volt a vizsgálat halasztására: ha elkezdtem volna egy vizsgálatot párhuzamosan egy egyetemi etikai vizsgálattal, azzal én, mint rektor - bármit is állapítok meg - befolyásolhattam volna az egyetemi vizsgálatot. Ezt követően az etikai bizottság megszüntette az eljárást, és ezzel az én oldalamról véget ért a történet” – idézi fel a történteket. Elmondása alapján bár ő nem ismeri őket, tudja, hogy a hallgató szülei több oktatóval beszéltek, „ami nem helyes”. Hozzátéve: a hallgató ügyében csak az járhat el, akit meghatalmazott, de ilyen nem történt.

„Én nem láttam ilyen jeleket” – mondta arra, a szülői nyomásgyakorlás játszott-e szerepet a vizsgában, ugyanakkor szerinte „az, hogy a szülők megjelentek, már önmagában szerencsétlen, és ez befolyásolhatta akár az oktató hozzáállását is”. Az interjúban három tanulságot említett az esetből, az egyik, hogy „a zárt eljárások, főleg részleges és részrehajló nyilvánosságra hozatala súlyosan sérthet emberi méltóságot és emberi jogokat” – ezt egy uszodai öltözőről készült képhez hasonlította. Emellett szerinte hallgatói ügyekben nem szabad beszélniük a szülőkkel és az „egyedi esetet” nem szabad túlreagálniuk úgy, hogy egy hallgató első hibája után nem kap még egy esélyt.