Ilyen az egyetemi élet: gólyák mesélnek az első hónapokról

Nem könnyű a gólyák dolga: a bulik és a gólyatábor után gyorsan bele kell rázódni az egyetemi mindennapokba, na meg fel kell készülni a vészesen közelgő vizsgaidőszakra. Elsőévesek meséltek első egyetemi hónapjaikról.

  • Eduline
Szabó Levente, a veszprémi Pannon Egyetem gazdálkodás és menedzsment szakos hallgatója – saját bevallása szerint – a vártnál könnyebben illeszkedett be az új közegbe, ehhez persze hozzájárult az augusztusi gólyatábor is. Levente elismerte, hogy nem volt könnyű kiszakadni az addigi, megszokott környezetéből, hiszen az iskola mellett lakóhelyet is váltott, szerencséjére azonban a gimnáziumi osztályából sokan választották a Pannon Egyetemet, albérletét például két barátjával osztja meg. „Nincs osztályfőnök, mi döntjük el, hogy melyik előadásra megyünk be. Azért már látjuk, hogy nemcsak buliból áll az év, a közelgő zárthelyikre is keményen tanulni kell” – mesélte a Felvi.hu-nak.

A gólyatábor után jön a neheze: vizsgák, zárthelyik és előadások

Nemcsak a szórakozásra és a főiskolás bulikra gondolt Mika László, a Budapesti Gazdasági Főiskola kommunikáció és médiatudományok szakos hallgatója, amikor úgy fogalmazott: a főiskolás élet óriási. Bár tartott attól, hogy nem tud majd beilleszkedni, a félelme már a gólyatáborban elillant. Azoknak, akiknek esetleg nehezebben megy a beilleszkedés, és nem tudtak elmenni a gólyatáborba, a főiskola diákszervezeteit ajánlja. Mint mondta: ezekben nemcsak a csoporttársakat, de a felsőbb éveseket is meg lehet ismerni. László úgy érzi, a gimnázium után remekül sikerült „ritmust váltani", minden sokkal lazább, itt már nincsenek házi feladatok, ugyanakkor az ember magára van utalva. „Ha valami, akár egy irat nem stimmel, vagy betegség miatt hiányoztunk, nem intézi el senki helyettünk. Ez persze az elején szokatlan, de közben már az életre nevel, és ez jó" - tette hozzá.

Rácz Lilla, a Semmelweis Egyetem fogorvosi karának elsőévese is hamar megszokta az egyetemi nyüzsgést. Lilla elmondta: tényleg olyan keményen kell hajtani az orvosin, mint ahogy gondolta, viszont végre azt tanulja, amit mindig is szeretett volna. Könnyen összebarátkozott össze a szaktársaival, a vizsgákra és a zárthelyikre szívesen készül tanulócsoportokban. Ami a pesti életet illeti, a legkönnyebb megoldást választotta, hiszen a testvérével lakik együtt egy albérletben, így senki sem zavarja a tanulásban, és alkalmazkodnia sem kell másokhoz.

Felvi/Edupress

Hozzászólások

Pukli István: „A pedagógus sok mindenre jó, ezért minden rá is marad”

„A magyar tanárok kevesebbet dolgoznak, mint a németek.” „Kevesebb gyerek jut egy pedagógusra, mint Nyugat-Európában.” „A minőségbiztosítás a szakmai színvonalat szolgálja.” Az elmúlt másfél évtizedben a magyar oktatáspolitikát kísérő kormányzati kommunikáció visszatérően ilyen állításokra épült. A mondatok mögött valóban vannak statisztikák, összehasonlítások és mérhető mutatók. A probléma inkább az, hogy ezek önmagukban nagyon keveset mondanak el arról, hogyan működik valójában egy iskola, és milyen terhek nehezednek ma a pedagógusokra.

A Rubovszky Rita által korábban vezetett iskolát ért bántalmazási vádakra reagált a fenntartó: „Ajtónk nyitva áll azok előtt, akiket sérelem ért”

Közleményben reagált a Patrona Hungariae Katolikus Iskolaközpontot ért vádakra a fenntartó Boldogasszony Iskolanővérek magyar tartományának főnöknője. Lobmayer M. Judit azt írta, hogy nyitottak a párbeszédre azokkal a volt diákokkal, akik sérelmekről és bántalmazó iskolai légkörről számoltak be az elmúlt hetekben.

Szó sem volt a mindennapos testnevelés megszüntetéséről – Lannert Judit szerint a jelenlegi rendszert kell átgondolni

Sok iskolában folyosón, udvaron vagy akár tanteremben tartják a testnevelésórákat, gyakran megfelelő infrastruktúra és átöltözési lehetőség nélkül – erről is beszélt Lannert Judit az Országgyűlés keddi ülésén. A miniszter szerint nem a mindennapos testnevelés megszüntetéséről van szó, hanem arról, hogy a jelenlegi rendszert át kell gondolni.