Szeretne azonnal értesülni a legfontosabb hírekről?
Az értesítések bekapcsolásához kattintson a "Kérem" gombra!
Az értesítés funkció az alábbi böngészőkben érhető el: Chrome 61+, Firefox 57+, Safari 10.1+
Köszönjük, hogy feliratkozott!
Hoppá!
Valami hiba történt a feliratkozás során, az oldal frissítése után kérjük próbálja meg újra a fejlécben található csengő ikonnal.
Már feliratkozott!
A böngészőjében az értesítés funkció le van tiltva!
Ha értesítéseket szeretne, kérjük engedélyezze a böngésző beállításai között, majd az oldal frissítése után kérjük próbálja meg újra a fejlécben található csengő ikonnal.
A bolognai rendszer bevezetése óta mesterképzés elvégzéséhez kötik a tanári diploma megszerzését. A hároméves alapképzés után azonban egyre kevesebb diák dönt úgy, hogy a pedagógusi pályát választja – különösen igaz ez a természettudományi karok hallgatóira. Már ma sincs elég fizika-, kémia- és biológiatanár az országban, a helyzet néhány éven belül kritikussá válhat.
Négy éve vezették be a bolognai rendszert, de a mesterképzések akkreditációs folyamata még mindig tart, az egyetemeken évről évre újabb szakok indulnak el, köztük a természettudományos szakok tanárképzései, amelyek azonban – a statisztikák szerint – eddig nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket.
A kémiatanári mesterszakon a legaggasztóbb a helyzet
Míg 2010 szeptemberében az Eötvös Loránd Tudományegyetem magyartanári mesterszakán államilag finanszírozott képzésen 62-en, angoltanárin pedig 67-en kezdték meg tanulmányaikat, addig a természettudományi pedagógus mesterszakokra alig akadt jelentkező: a földrajztanári képzésen nyolc, a fizikatanárin kilenc, a biológiatanárin pedig mindössze hat hallgatóval indult az évfolyam.
Ugyanez a helyzet az ország többi felsőoktatási intézményében is, a jelentkezők száma ezeken a mesterszakokon sokszor még a tízet sem éri el, így nem csoda, hogy jó esetben is mindössze néhány fős évfolyamok indulnak. A kémiatanári mesterszakokon a legaggasztóbb a helyzet: az ELTE-n három fő, a Debreceni Egyetemen és a Szegedi Tudományegyetemen egy-egy fő kezdhette meg tanulmányait idén szeptemberben, az Eszterházy Károly Főiskolán, a Nyíregyházi Főiskolán és a Pécsi Tudományegyetemen el sem tudták indítani az évfolyamot.
A kevés jelentkező azonban – úgy tűnik – nem tántorítja el az intézményeket attól, hogy évről évre újra meghirdessék a népszerűtlen szakokat. „Alacsony hallgatói létszámok ellenére is folytatjuk a természettudományos tanárképzést” – mondta Erostyák János, a Pécsi Tudományegyetem Természettudományi Karának általános és oktatási dékánhelyettese. A karról egyelőre nem kellett oktatókat elbocsátani a hallgatók számának csökkenése miatt, ahogy a Debreceni Egyetem Természettudományi és Technológiai Karon sem terveznek leépítést. „A mérnökképzések beindulása szerencsére munkát adott az egyetemi tanároknak” – mondta Csorba Péter, a Debreceni Egyetem Tudományegyetemi Karok oktatási és tanárképzési elnökhelyettese.
Nem mindegy, hogy egyszakos vagy kétszakos a tanár
Bár a természettudományi karok tanárképzései már 2006 előtt is a népszerűségi lista végén kullogtak, az általunk megkérdezett intézményvezetők azt állítják, a bolognai rendszer bevezetése is közrejátszott abban, hogy egyre kevesebben jelentkeznek tanári szakra. Erostyák János szerint nem az osztott képzés jelent problémát: „Németországban az osztatlan, míg Finnországban az osztott tanárképzésre látunk példát, és mindkét ország oktatási rendszerére elismeréssel tekintünk.” A gondot inkább az okozza, hogy 2006 óta gyakorlatilag egyszakossá vált a tanárképzés: a második szakot alacsonyabb óraszámban, ún. minorként végezhetik a hallgatók. Az egyetemek képviselői szerint a képzésen belül lehetővé kellene tenni, hogy a tanárjelölt a két választott szakját hasonló kreditszámmal végezhesse el, így a munkaerőpiacon is nagyobb eséllyel indulna.
„Már a természettudományos alapképzésre is egyre kevesebben jelentkeznek, úgyhogy csökken a mesterképzésen továbbtanuló tanárjelöltek száma is” – számolt be a debreceni tapasztalatokról Csorba Péter, aki szerint gyökeres változtatásokra lenne szükség annak érdekében, hogy ismét többen válasszák a pedagógusi pályát. Például le kellene venni a megnövekedett adminisztratív terheket a tanárok válláról, így ugyanis jóval kevesebb idejük jut a szakmai munkára. „A jelenlegi helyzeten csak társadalmi konszenzussal megtámogatott jelentős elismeréssel, az életpályamodell bevezetésével és tartós alkalmazásával, valamint fizetésemeléssel lehet javítani” – tette hozzá Erostyák János.
Mikor fogynak el a kémia- és fizikatanárok?
A munkaerőpiacon már évek óta érezhető a hiány fizika- és kémiatanárokból. „Nem ritka, hogy egy általános vagy középiskolai szakoktató több iskolában, sőt több településen is dolgozik óraadóként” – mondta Csorba Péter, aki szerint a helyzet egyre rosszabb lesz, hiszen a természettudományos tárgyakat oktató tanárok száma jelenleg tízszerese az utánpótlásnak. „Ha a kormány végrehajtaná az ígért intézkedéseket a tanári pálya vonzóbbá tételével kapcsolatban, nemcsak a pedagógusképzésre jelentkező hallgatók száma növekedne, hanem azonnal érezhetően csökkenne a tanárhiány az országban” – magyarázza Erostyák János. Sok olyan végzett pedagógus térne vissza ugyanis a tanári pályára, aki megélhetési kényszer miatt jelenleg nem a szakmában dolgozik.