"Friss diplomás vagyok, pár hónapja fejeztem be az egyetemet, hihetetlenül piacképes diplomával: magyartanár vagyok. Köztudott, hogy magyartanár a kutyának sem kell. Amikor elkezdtem az egyetemet, még úgy tűnt, lesz hely, ahol tanítani tudjak, de közben iskolákat vontak össze, nincs gyerek, nincs rám sem szükség." - írja egy elkeseredett munkakereső a munkahelyi terror blogon.
Ugyan nem régóta keresek munkát, de lassan kezdek teljesen elkeseredni. (Bár még korántsem úgy állok, mint az unokatestvérem, aki MÁSFÉL ÉVE(!) keres munkát, és nem kap, pedig nem hülye lány.) Akárhová adom be az életrajzomat, ritkán hívnak be. Igyekszem olyan helyekre beadni, ahol nem kérnek kifejezetten végzettséget, de oda elég egy érettségivel rendelkező is általában, és evidens, hogy őt veszik fel, mert neki kevesebbet kell fizetni, és ugyanúgy ellátja a feladatát.
Jártam már így: a közjegyző behívott egy interjúra, hogy közölje velem, túlképzett vagyok, nem engem vesz fel. Ha olyan helyre adom be a jelentkezésem, ahova ugyan kell némi végzettség, de gyanítom, egy hónapnyi gyors tanulás és tapasztalat után ugyanúgy el tudnám látni a munkát, mint bárki más, oda meg a végzettséggel rendelkezőt veszik fel, mert hát őt nem kell betanítani. Szóval hol túlképzett vagyok, hol alulképzett. Ördögi kör.
A teljes postot elolvashatod a munkahelyi terror blogon.
