A világ egyik leghíresebb őskori építménye, mégis alig-alig tudunk biztosat Stonehenge építésének körülményeiről és annak funkciójáról. Ám nemrégiben olyan nagy mennyiségű, kiemelt jelentőségű tárgyi leletre bukkantak a szakemberek, melyek új fényt vetnek arra, hogy az építését megelőző időszakban mire használták a wiltshire-i vidéket, következésképp miért tulajdonítottak olyan fontosságot a helynek kőkorszaki őseink – írta az Index.
Egy mindössze 23 négyzetméteres területen a régészek 35 ezer pattintott kőeszközt és 2500 darab állati eredetű csonttöredéket ástak ki.
A Stonehenge-től alig 2,4 kilométer távolságra levő Blick Meadben – az egyik lelőhelyen – egyebek mellett palából készült nyílhegyet hoztak a felszínre, ami már csak azért is különös, mivel a környéken sehol sem található pala. Tetejébe a nyílhegy ugyan nyugatról, talán Walesből vetődött erre a tájékra, ám kialakításának stílusa alapján inkább a mai délkelet-angliai Hampshire és Sussex vidékéhez köthető.
Első látásra ez zavaró tényezőnek tűnik, ám az ásatás vezetője szerint ez a helyszín egyik lehetséges funkciójához irányít bennünket: „Egyfajta ’pillanatfelvételnek’ foghatjuk fel ezt a tárgyat a különböző helyekről érkező népek találkozásának, az eszmék keveredésének helyéről és idejéről: a nyugat tartott itt kézfogót a kelettel. A többi lelettel együtt meggyőződésünk szerint ez is azt támasztja alá, hogy igen távolról érkeztek ide a különböző törzsek, népcsoportok vadászni, lakmározni és rituális tevékenységüket elvégezni az i. e. 9. és 5. évezred között” - mondta a kutatás vezetője, a Buckinghami Egyetem archeológusa, David Jacques.
Szent vadászterület volt
A Durhami Egyetem szakértői által végzett csontanalízis a helyszín egy másik funkciójára mutathat rá. A csontok több mint fele az akár 800-1000 kilogramm testtömeget is elérő őstuloktól származik. Ilyen nagy állat elejtéséhez több közösségnek össze kellett fognia, és a csorda húsa több száz embernek is elég volt.
„Igencsak meglepő az a fejlemény, hogy az őstulok egy jelentős populációja Stonehenge környékén élt, a tudósok ugyanis eddig nem tudták hová tenni a tényt, hogy miért volt ilyen kevés erdő a területen a mezolitikum idején, illetve később. Az őstulkok azonban köztudomásúlag a természet ’porszívói’, erre a kérdésre tehát ez az egyik lehetséges válasz. Ebből arra következtetünk, hogy a környék az őstulkok szent vadászterülete volt hosszú időn át, mielőtt a mezolitikus kőépítményt létrehozták volna.”
Itt telepedtek le először?
Az ásatások során cölöplyukakra, gödrökre és tűzrakó helyekre is rábukkantak egy az i. e. 4336 és 4246 közötti korszakból származó lelőhelyen. A feltételezések szerint mindez egy ház maradványaira utal: a legrégebbi épületére Stonehenge közelében. „Ez az építmény azt jelzi, hogy nem pusztán úticélként érkeztek ide az emberek, hanem legalább az év egy szakaszában itt is éltek – állítja Jacques. – Éppen az ehhez hasonló feltételek vezettek a ’neolitikus forradalomhoz’, a vadászó-gyűjtögető és a letelepedett életmód közötti átmenethez. Lehet, hogy itt, Stonehenge mellett értek össze a szálak, és a két életforma itt fedte át egymást egy meghatározó időszakon keresztül.”
