Az iprai forradalomhoz nyúlunk vissza

Az ünnep történelme az angol ipari forradalom éveiig nyúlik vissza. Robert Owen, egy brit gyáros 1817-ben azt javasolta, hogy az addigi 10-14 órás munkaidőt csökkentsék 8 órára. Ez az úgynevezett "Eight hours labour, Eight hours recreation, Eight hours rest" szlogen néven elhíresült kezdeményezés.

A követelés kihírdetése után tüntetések és sztrájkok kezdődtek, amik azonban hamar kifulladtak, mivel a törvényi szabályozások hiánya miatt a gyársak el tudták bocsátani a fellázadó alkalmazottakat, és más gyárak az esetet látva nem voltak hajlandóak felvenni őket.

Az első sikerek

1847-től a nők és gyerekek munkaidejét 10 órában maximalizáltál Nagy-Britanniában és gyermetain. Majd 1850 április 21-én az ausztráliai Melbourne város kézművesei és építőmunkásai tüntetni kezdtek és azt követelték, 8 órás munkaidőben kelljen csak dolgozniuk. Akciójuk sikerrrel zárult, megkapták a munkaidő csökkentést, ugyan annyi fizetésért, mint amennyit addig is kaptak.

 Haymarketi zavargás

1886. május 1-jén munkás szakszervezetek szerveztek sztrájkot Chichagoban a nyolc órás munkaidő bevezetéséért. A sztrájkban 350 ezer munkás vett részt. Az esemény negyedik napján, május 4-én az egyik tüntetés során a munkások közé vegyül anarchisták bombát dobtak a kivezényelt rendőrök közé, akik ezt a munkások támadásának vették és tüzet nyitottak. Az esemény során összesen 11 ember vesztette életét.

Az első május elsejei felvonulás

1889. július 14-én miután megalakult Párizsban a II. Internacionálé, úgy határoztak, hogy a három évvel korábbi chicagói tüntetés  évfordulóján, 1890. május 1-jén a szakszervezetek együtt vonulnak fel országszerte a nyolc órás munkaidő bevezetéséért, illetve a nemzetközi szolidaritás kifejezéséért. A tüntetések az Egyesült Államokban olyan nagy sikert arattak, hogy 1891-ben május elsejét hivatalosan is a „munkásosztály nemzetközi összefogásának harcos ünnepévé” nyilvánították

Hitler tette hivatalossá

Hitler 1933-ban, fizetett nemzeti ünneppé nyilvánította május elsejét.

Május elseje, a nemzeti ünnep

A nemzetközi szocialista és munkásmozgalmak intenzív jelenlétével a munkások jogai és lehetőségei bővülni kezdtke. Ezek mentén a hagyományos munkásünnep a 20. század folyamán nemzeti ünneppé nőtte ki magát. Megemlítendő még, hogy politikai megfontolásból az eredetileg "munkások ünnepének" hívott nap a "munka ünnepévé" vált a szocialista blokkban. Az elevezés a rendszerváltás után is megmaradt a volt szocialista országogban.

Enne a több évszázados folyamatnak az eredménye az, hogy május elsején, kora reggel nem kell felkelni és elmenni iskolába, vagy dolgozni, hanem kolbászt és zsíros kenyeret eszegetvehallgathatjátok a politikusok beszédeit.