Mire jó a képregény?

A képregény műfajától sohasem volt idegen a nagyvilág és annak megannyi szépsége és drámája, ám manapság világszerte...

  • MTI

A képregény műfajától sohasem volt idegen a nagyvilág és annak megannyi szépsége és drámája, ám manapság világszerte olyan szerzők tűntek fel, akik új dimenziót adtak ennek a kísérletnek, megrázó és lebilincselő beszámolókkal jelentkeztek a világ forró pontjairól.

A párizsi könyvpiacon novemberben több ilyen rajzolt képriport is megjelent novemberben, méghozzá neves szerzők tollából. Az irányzat vezető figurája az amerikai Joe Sacco, aki korábbi Gaza 1956 című könyve után nemrég a francia Futuropolis könyvkiadónál igazi rajzolt riportgyűjteményt publikált, amelyben a Kaukázusba és Irakba is elviszi az olvasót.

Hasonló vállalkozásba fogott Chappatte, aki 1995 óta jelentkezik riportjaival a világ különböző pontjairól a svájci Le Temps és az International Herald Tribune hasábjain. BD reporter (Képregényriporter) című kötetében rajzokban jeleníti meg élményeit, Guy Delisle pedig egy év jeruzsálemi krónikáját foglalta ebbe a műfajba. A rajzolók figyelmét semmi sem kerüli el: konfliktusok, diktatúrák, minden mai esemény téma lehet számukra.

Szinte minden ilyen album fekete-fehér, realista és pontos képekkel igyekszik bemutatni a valóságot. Az is közös bennük, hogy a rajzoló újságíró jelen van a műben. Az olvasó képről képre követi, hogyan gyűjti anyagát, mit él át a távoli konfliktusövezetekben.

"Mivel személyesen szerepelek a történetben, újságírói felhatalmazást adok magamnak arra, hogy bemutassam, miként érintkezem az emberekkel, akikkel találkozom. Ilyenkor sokat tanulunk tőlük, és a hagyományos újságírók többsége sajnos nem tesz erről említést riportjaiban" - írta kötete előszavában Joe Sacco.

"A helyszínen úgy dolgozom, mint bármely más újságíró: interjúkat és fotókat készítek, de aztán kitérek a mellékes, anekdotikus eseményekre, érzelmeimre és kételyeimre is. Az utóbbiakat az újságírás megszokott szabályai értelmében nem lenne szabad bemutatni, de éppen ez adja a valóság savát-borsát" - fűzi hozzá Patrick Chapatte.

Hasonló szubjektív megközelítés jellemzi Art Spiegelman amerikai rajzolót, a híres Maus alkotóját is, aki ebben a művében apja történetét és a Holokausztot mondta el olvasóinak. A Maus volt az egyedüli képregény, amely elnyerte az amerikai újságírás legrangosabb elismerését, a Pulitzer-díjat - 1992-ben.

Hozzászólások

Pukli István: „A pedagógiai felelősség része annak felismerése is, ha valaki nem kérdez, mégis segítségre szorul”

Egy dániai SOSU-órán, egy prezentáció közben szembesültem azzal, hogy a kooperáció és a kollaboráció fogalmát mennyire eltérően értelmezhetjük. Pedagógusként régóta foglalkoztat ez a kérdés. Magyarországon tanítottam, tanulásszervezési módszereket alkalmaztam és pedagógusokat is képeztem. A kooperatív tanulás számomra nem egy divatos módszertani címke, amelyet utólag ragasztunk a csoportmunkára, hanem tudatosan felépített pedagógiai rendszer. Vélemény.

„Az adományozás könnyen függőségi viszonyt alakíthat ki” – így segít a szegregátumban élő családoknak az Edison-díjas Bagázs

A két roma szegregátumban jelen lévő Bagázs Közhasznú Egyesület közel 150 önkéntessel, évente négyezer foglalkozással segíti a hátrányos helyzetű családokat, miközben az iskolákban, fesztiválokon és vállalatoknál is igyekszik érzékenyíteni, és eljuttatni minél több helyre az üzenetet, hogy nem mindenki indul ugyanonnan az életben.