Mire jó a képregény?

A képregény műfajától sohasem volt idegen a nagyvilág és annak megannyi szépsége és drámája, ám manapság világszerte...

  • MTI

A képregény műfajától sohasem volt idegen a nagyvilág és annak megannyi szépsége és drámája, ám manapság világszerte olyan szerzők tűntek fel, akik új dimenziót adtak ennek a kísérletnek, megrázó és lebilincselő beszámolókkal jelentkeztek a világ forró pontjairól.

A párizsi könyvpiacon novemberben több ilyen rajzolt képriport is megjelent novemberben, méghozzá neves szerzők tollából. Az irányzat vezető figurája az amerikai Joe Sacco, aki korábbi Gaza 1956 című könyve után nemrég a francia Futuropolis könyvkiadónál igazi rajzolt riportgyűjteményt publikált, amelyben a Kaukázusba és Irakba is elviszi az olvasót.

Hasonló vállalkozásba fogott Chappatte, aki 1995 óta jelentkezik riportjaival a világ különböző pontjairól a svájci Le Temps és az International Herald Tribune hasábjain. BD reporter (Képregényriporter) című kötetében rajzokban jeleníti meg élményeit, Guy Delisle pedig egy év jeruzsálemi krónikáját foglalta ebbe a műfajba. A rajzolók figyelmét semmi sem kerüli el: konfliktusok, diktatúrák, minden mai esemény téma lehet számukra.

Szinte minden ilyen album fekete-fehér, realista és pontos képekkel igyekszik bemutatni a valóságot. Az is közös bennük, hogy a rajzoló újságíró jelen van a műben. Az olvasó képről képre követi, hogyan gyűjti anyagát, mit él át a távoli konfliktusövezetekben.

"Mivel személyesen szerepelek a történetben, újságírói felhatalmazást adok magamnak arra, hogy bemutassam, miként érintkezem az emberekkel, akikkel találkozom. Ilyenkor sokat tanulunk tőlük, és a hagyományos újságírók többsége sajnos nem tesz erről említést riportjaiban" - írta kötete előszavában Joe Sacco.

"A helyszínen úgy dolgozom, mint bármely más újságíró: interjúkat és fotókat készítek, de aztán kitérek a mellékes, anekdotikus eseményekre, érzelmeimre és kételyeimre is. Az utóbbiakat az újságírás megszokott szabályai értelmében nem lenne szabad bemutatni, de éppen ez adja a valóság savát-borsát" - fűzi hozzá Patrick Chapatte.

Hasonló szubjektív megközelítés jellemzi Art Spiegelman amerikai rajzolót, a híres Maus alkotóját is, aki ebben a művében apja történetét és a Holokausztot mondta el olvasóinak. A Maus volt az egyedüli képregény, amely elnyerte az amerikai újságírás legrangosabb elismerését, a Pulitzer-díjat - 1992-ben.

Hozzászólások

Megvannak az érettségi hivatalos eredményei: magyarból romlottak, töriből javultak az átlagok

Könnyebb töri, nehezebb magyar és szinte változatlan matek – nagyjából így foglalhatók össze a 2026-os érettségi eredményei. Magyarból középszinten több mint három százalékponttal csökkent az országos átlag, történelemből viszont csaknem ugyanennyivel nőtt. Matekból és angolból alig változtak az eredmények 2025-höz képest, emelt szinten pedig több tárgynál éppen ellentétes trend rajzolódott ki.

„Olyan emberekre van szükség, akik egy kicsit másképp ketyegnek tanárként”

Az a kérdés, hogy milyen tanárokra van szükség az iskolákban, első látásra egyszerűnek tűnik. A legtöbben azt válaszolnák: jól képzett, elkötelezett, a tantárgyukat szerető pedagógusokra. Mindez természetesen igaz. Mégis, ha végignézünk azokon az iskolákon, amelyek hosszabb időn keresztül képesek voltak valódi változást létrehozni, azt látjuk, hogy valami más is közös bennük. Vélemény.

Elkészült a jelentés a tankerületi rendszer átvilágításáról: Lannert Judit szerint „a bürokrácia nőtt, az intézmények mozgástere szűkült”

Nem tette hatékonyabbá a köznevelési rendszert a központosítás, sőt tovább mélyültek a pedagógushiányból, az alulfinanszírozottságból és a túlzott adminisztrációból fakadó problémák – Lannert Judit szerint ez az egyik legfontosabb megállapítása annak az átfogó átvilágításnak, amely a Klebelsberg Központ és a tankerületi rendszer működéséről készült. A jelentést a kormány elfogadta, és ennek alapján döntött a köznevelés irányításának átalakításáról.