A tökéletes pedellus: kamerák százaival figyelik a kínai egyetemistákat

A teljes campust kamerákkal figyelik meg egy kínai egyetemen. A hivatalos szöveg szerint a csalókat és a lógókat akarják kiszűrni, de sokak szerint az ellenzéki hangokat akarják elnémítani. A pénz nem számít, ha arról van szó, hogy börtönné alakítsanak egy egyetemet.

  • Eduline
Creative Commons

A közép-kínai Vuhani Műszaki Egyetem teljes, 181 hektáros (73 négyzetkilométeres) területét bekamerázták, így gyakorlatilag egyetlen láthatatlan négyzetcenti sem maradt, amit ne látna az intézmény vezetése.

A teljes rendszerre nem sajnálták a pénzt, több mint 6 millió jüant, azaz nagyjából negyedmilliárd forintot költöttek rá.

Az egyetem egyik illetékese szerint azért volt szükség a rendszerre, hogy ezzel is elősegítsék a „jó tanulási szokásokat”. Egy professzor szerint jót fog tenni a hallgatóknak, ha a kamerák miatt nem mernek a telefonjukon lógni, vagy épp szunyókálni előadások alatt.

Puskázásért börtön: ilyen szigorú a kínai felvételi

„Ez egy egyetem, nem börtön” – ezzel a Weibo-bejegyzéssel össze is foglalható, mit gondolnak azok a dologról, akik ellenzik campuson töltött idejük minden pillanatának dokumentálását. Van olyan női hallgató, aki attól tart, a megfigyeléssel megbízott 100 fős személyzet visszaél a felvételekkel, pláne nyáron, amikor a nők lengébb ruhában járnak órákra.

A Guardian cikke szerint Kínában másutt is eszetlen módon szaporodnak a kamerák. Nem csak kereszteződésekben, a belvárosban vagy a határon helyeznek el térfigyelőket, de egyes ellenzékiek otthonai elé is képesek kamerákat telepíteni a hatóságok.

Egyébként az egyetemi megfigyelés nem új keletű Kínában. Korábban már telepítettek más egyetemek termeibe is megfigyelőrendszereket, hivatalosan azért, hogy értékeljék az oktatás minőségét. A kritikusok szerint azonban attól tart a hatalom, hogy ellenzéki hangot ütnek meg a katedrán vagy a diákok soraiban.

Sok külföldi csal az amerikai egyetemeken

Hozzászólások

Pukli István: „A pedagógus sok mindenre jó, ezért minden rá is marad”

„A magyar tanárok kevesebbet dolgoznak, mint a németek.” „Kevesebb gyerek jut egy pedagógusra, mint Nyugat-Európában.” „A minőségbiztosítás a szakmai színvonalat szolgálja.” Az elmúlt másfél évtizedben a magyar oktatáspolitikát kísérő kormányzati kommunikáció visszatérően ilyen állításokra épült. A mondatok mögött valóban vannak statisztikák, összehasonlítások és mérhető mutatók. A probléma inkább az, hogy ezek önmagukban nagyon keveset mondanak el arról, hogyan működik valójában egy iskola, és milyen terhek nehezednek ma a pedagógusokra.

A Rubovszky Rita által korábban vezetett iskolát ért bántalmazási vádakra reagált a fenntartó: „Ajtónk nyitva áll azok előtt, akiket sérelem ért”

Közleményben reagált a Patrona Hungariae Katolikus Iskolaközpontot ért vádakra a fenntartó Boldogasszony Iskolanővérek magyar tartományának főnöknője. Lobmayer M. Judit azt írta, hogy nyitottak a párbeszédre azokkal a volt diákokkal, akik sérelmekről és bántalmazó iskolai légkörről számoltak be az elmúlt hetekben.

Szó sem volt a mindennapos testnevelés megszüntetéséről – Lannert Judit szerint a jelenlegi rendszert kell átgondolni

Sok iskolában folyosón, udvaron vagy akár tanteremben tartják a testnevelésórákat, gyakran megfelelő infrastruktúra és átöltözési lehetőség nélkül – erről is beszélt Lannert Judit az Országgyűlés keddi ülésén. A miniszter szerint nem a mindennapos testnevelés megszüntetéséről van szó, hanem arról, hogy a jelenlegi rendszert át kell gondolni.