Miért hirdetnek ilyen kevés alapképzést a keresztféléves felvételin?

Míg a keresztféléves felvételin a mesterképzésekből széles a kínálat, az alapképzések esetében egészen más a helyzet: szinte alig találni meghirdetett szakokat, és ezek többsége is önköltséges formában indul.

Az idei keresztféléves felvételin számos nagy hazai egyetemek - köztük a BGE, a BME, a PPKE, az ELTE, a DE, a ME és az SZTE - egyáltalán nem hirdettek meg alapszakokat. Csak néhány intézmény kínál ilyen lehetőséget, és ezek között is leginkább a gazdasági területek dominálnak.

Jelentkezéstől a besorolási döntésig: itt vannak a keresztféléves felvételi legfontosabb dátumai

A keresztfélévben meghirdetett gazdsági alapszakok:

  • Gazdálkodás és menedzsment: PTE, METU, Milton, WSNE
  • Kereskedelem és marketing: PTE, METU, WSNE
  • Pénzügy és számvitel: PTE, METU, Milton, WSNE
  • Turizmus-vendéglátás: PTE, METU

    De miért van ez így?

    Azért szerepel ilyen kevés alapszak a keresztféléves felvételin, mert az alapképzések tantervei a legtöbb esetben egymásra épülnek. Ez azt jelenti, hogy bizonyos tantárgyakat csak akkor lehet felvenni, ha a hallgató már teljesített más, előzetesen meghatározott kurzusokat. Ezek az előtanulmányi követelmények szakmailag indokoltak, ezért nem lehet őket elhagyni.

    A mesterképzéseken ezzel szemben általában nincsenek ilyen kötöttségek, ezért ott könnyebb megoldani a keresztféléves belépést. Ha az alapszakokon is engednék a januári kezdést, az egyetemeknek minden tárgyat minden félévben meg kellene hirdetniük, hogy a hallgatók haladni tudjanak – ehhez viszont nincs elegendő oktató és infrastruktúra.

    Emellett az is közrejátszik, hogy a nappali alapképzésekre felvett diákok több mint 90%-a frissen érettségiző középiskolás, akik nyáron fejezik be tanulmányaikat, így a szeptemberben induló egyetemi képzésekre jelentkeznek. A keresztfélévben pedig jóval alacsonyabb a felvételizők száma.

    Hozzászólások

    Pukli István: „A pedagógus sok mindenre jó, ezért minden rá is marad”

    „A magyar tanárok kevesebbet dolgoznak, mint a németek.” „Kevesebb gyerek jut egy pedagógusra, mint Nyugat-Európában.” „A minőségbiztosítás a szakmai színvonalat szolgálja.” Az elmúlt másfél évtizedben a magyar oktatáspolitikát kísérő kormányzati kommunikáció visszatérően ilyen állításokra épült. A mondatok mögött valóban vannak statisztikák, összehasonlítások és mérhető mutatók. A probléma inkább az, hogy ezek önmagukban nagyon keveset mondanak el arról, hogyan működik valójában egy iskola, és milyen terhek nehezednek ma a pedagógusokra.

    A Rubovszky Rita által korábban vezetett iskolát ért bántalmazási vádakra reagált a fenntartó: „Ajtónk nyitva áll azok előtt, akiket sérelem ért”

    Közleményben reagált a Patrona Hungariae Katolikus Iskolaközpontot ért vádakra a fenntartó Boldogasszony Iskolanővérek magyar tartományának főnöknője. Lobmayer M. Judit azt írta, hogy nyitottak a párbeszédre azokkal a volt diákokkal, akik sérelmekről és bántalmazó iskolai légkörről számoltak be az elmúlt hetekben.

    Mozgáskorlátozott embereknek fejlesztett videójáték-kontrollert egy magyar diák – fődíjat nyert vele egy rangos amerikai versenyen

    Sokan természetesnek veszik, hogy egy videójáték elindításához csak kézbe kell venni a kontrollert. Mozgáskorlátozott emberek milliói számára azonban ez sokszor egyáltalán nem magától értetődő. Ezen változtatna Vida Ákos, aki olyan speciális, kontrollerre csatlakoztatható eszközt fejlesztett, amellyel akár egy kézzel vagy fejmozgással is lehet játszani. Találmányával az egyik legrangosabb amerikai innovációs versenyen is elindult, ahol végül a 15 ezer dolláros fődíjat is elnyerte.