Megreformálta a modern alváskutatást a gimnazista, aki nem aludt 11 napig
1964 januárjában egy 17 éves kaliforniai középiskolás, Randy Gardner világrekordot döntött: 264 órán keresztül ébren maradt, vagyis több mint 11 napig nem aludt egy percet sem.
A kísérletet a San Diegó-i középiskola tudományos versenyére készítette két barátjával, Bruce McAllisterrel és Joe Marcianóval – ám végül az egész ország figyelmét felkeltette.
A történetből mára legendás eset lett, amely alapjaiban formálta a modern alváskutatást. Hatvan évvel később az NPR (National Public Radio) újra felidézte a kísérlet tanulságait és orvosi hatásait.
„Mintha korai Alzheimerem lett volna”
A kísérlet 1963 decemberének végén indult. Gardner és társai célja az volt, hogy megdöntsék egy hawaii rádiós korábbi, 260 órás rekordját. A fiúk minden fiziológiai és kognitív reakciót jegyeztek: memóriateszteket végeztek, és figyelték Gardner hangulatát, mozgását, reakcióidejét.
Már három nap után jelentkeztek a tünetek: hányinger, memóriazavar, koncentrációs nehézségek. Gardner később így idézte fel:
Szinte az egész kísérlet alatt hányingerem volt. Nem tudtam visszaemlékezni dolgokra – olyan volt, mintha korai Alzheimer-kórt kaptam volna az alváshiánytól.
A média és a tudományos világ is felfigyelt rá
A történet a Stanford Egyetemig is eljutott, ahol William C. Dement, az alváskutatás úttörője, azonnal San Diegóba utazott, hogy figyelemmel kísérje Gardnert. Csatlakozott hozzá John J. Ross, az amerikai haditengerészet orvosa, aki orvosi vizsgálatokat végzett rajta.
Gardnernek nem lett maradandó fizikai károsodása, de a mentális terhelés nyomai egyértelműek voltak. Az EEG-vizsgálatok nem mutattak agyi károsodást, ám a figyelem és a rövid távú memória erősen romlott – ezzel a kísérlet elsőként bizonyította, hogy az alváshiány akut kognitív zavarokat okoz.
Megalapozta a mikroalvás jelenségének vizsgálatát
A rekordot még abban az évben megdöntötték, de Gardner kísérlete maradt a legjobban dokumentált eset a 20. században. A későbbi vizsgálatok a „mikroalvás” jelenségét – vagyis az akaratlan, másodpercekig tartó alvásrohamokat – is részben az ő esete alapján írták le.
Azóta a tudomány már tudja: a tartós alváshiány növeli a szívbetegségek, a depresszió és a metabolikus zavarok kockázatát, valamint rontja az agy regenerációs képességét.
A Guinness World Records 1996-ban végleg megszüntette az alvásmegvonási rekordok nyilvántartását, „az emberi egészségre gyakorolt veszélyek” miatt.
