Madaraka, vadak, rokonok; Családom és egyéb állatfajták; Rokonom, Rosy és még számtalan könyv, gyerekkönyv és film fűződik Durrell nevéhez, aki most január 7-én töltötte volna életének 100. évét. Halálának 30. évfordulója is pont erre a napra esik, így a kerek évfordulók okán a HVG is megemlékezett a különc természetbúvárról, akinek sokat köszönhet a zoológia.

Az élete nem volt a legkönnyebb. Sokszor küzdött anyagi gondokkal, az alkoholt sosem tette le, és markáns véleménye miatt egy időre a brit állatkertek körében feketelistára került. Ennek ellenére élvezte azt, amit csinált, állandóan utazott, állatokat mentett és felnőttfejjel meg tudta alapítani a hőn vágyott állatkertjét is, ahol a kihaló állatfajok gondozására fektette a hangsúlyt.

Gyerekkorának körülményeit a könyveiből ismerhetjük meg. Abból is látszik, hogy a felnőtté váláshoz vezető út sem volt éppen a legegyszerűbb.

Indiától, Anglián át egészen Görögországig

Gerald Durrell, vagy ahogy a család többi tagja folyton hívta Gerry, az indiai Dzsamsedpurban született, ami Kalkuttától nem messze található. Angol-ír családja régóta Brit Indiában élt, már a szülei, sőt egyik nagyapja is ott született.

Apja útépítő mérnök volt, de róla nem sokat lehet megtudni Durrell könyveiből, mivel ő sem ismerte igazán. Akkor halt meg, amikor a fia három éves volt, és Gerryvel együtt négy gyereket hagyott hátra, Margaretet, Lesliet és Lawrencet.

Lawrence, Larry a legidősebb testvér, az írói pályát választotta, illetve diplomata volt. Anyjához és öccséhez hasonlóan őt is kísértette az alkohol. A viselkedése sokszor megkeserítette a feleségei és gyerekei életét. Egyik lányát annyira az őrületbe kergette, hogy öngyilkos lett. Margaret, Gerry nővére, írt egy önéletrajzi könyvet, de ahogy az öccse leírásaiból megtudhattuk a szépségápolás érdekelte és könnyen befolyásolhatónak tartotta. Leslie volt talán a leggyakorlatiasabb mindük közül. Egy hibája volt csak, hogy a fegyverek megszállottja volt. Egyébként tőlem sem állt messze a művészet, ugyanis szeretett festeni.

Az apjuk halála után a család visszaköltözött Angliába. A testvérek szétszéledtek a tanulmányaik miatt, egyedül Gerry maradt az anyjukkal, aki elkezdett egyre többet inni. Az asszony megpróbálta a legkisebb fiát is iskolába járatni, de erős ellenállásba ütközött. Végül magántanárokkal próbálta megoldani a taníttatását.

1936-ban jött el a pillanat, hogy hátrahagyják az Angliára jellemző borzasztó időjárást, és megpróbálják megtalálni a számításaikat egy olyan helyen, ahol jobban együtt lehetnek. Így érkeztek meg Görögországba, az élővilágban gazdag és a jóidőben is bővelkedő Korfu szigetére.

Gerry itt sem járt iskolába, magántanárok próbálták oktatni nagyjából az esélytelenség nyugalmával. A fiatal fiút sokkal jobban érdekelték az állatok. Egyetlen ember volt, akitől hajlandó volt tanulni, az a természettudós Theodore Stephanides volt.

1939-es hazaköltözésükig rengeteg tudást halmozott fel a korfui élővilággal kapcsolatban. Rengeteg állatot tartott, aminek a család nem örült felhőtlenül. A tudása és tapasztalatai később nagyon is a hasznára váltak. Kalandos életének ezen szakasza hozta neki a legtöbb pénzt is, mivel az életükről szóló könyv vált a legnagyobb bestsellerévé.

A szenvedélyes állatmentőből lett lusta író

A második világháború alatt egy állatkereskedésben dolgozott, – a katonai szolgálatot egészségügyi okokra hivatkozva kikerülte - viszont iskolába továbbra sem járt. Helyette Bournemouth környékén járta és tanulmányozta a természetet.  A háború után a Whipsnade Állatkertben kapott gyakornoki állást és veszélyes feladatokat. Egyszer egy afrikai bölényborjút kellett elválasztania az anyjától, máskor egy feldühödött gnút kellett ketrecbe terelnie. Az ilyen feladatokba bele is tört néhány csontja. Ekkoriban kezdte izgatni őt az állatfajok kihalásának problémavilága.

Ez elsőre abban nyilvánult meg, hogy elkezdte bírálni az angol állatkertek hozzáállását a kihalás szélén álló állatfajokkal kapcsolatban. Úgy érezte, hogy nem végeznek komoly kutatómunkát, nem foglalkoznak a veszélyeztettet fajok problémáival és a dolgozók szakmai tudása csapnivaló. Egy dolog érdekli az állatkerteket, hogy minél több állatot zsúfoljanak össze, hogy több látogatót vonzzanak.

Ekkor már foglalkoztatta a saját állatkert gondolata, de az csak sok-sok évvel később valósult meg. 1946-ban betöltötte a 21. életévét és hozzájutott az örökségéhez, ami a mai értékeket nézve kicsivel több mint 80 millió forint volt. Ebből a pénzből indult el az első állatgyűjtő expedíciójára, ahonnan nem is tért haza üres kézzel. A hazahozott állatok egy részét eladta az állatkerteknek, de még így sem tudta visszahozni az utazásának költségeit, amire az örökségének a fele nagyjából el is ment.

Több ilyen útja is volt, és nagyon hamar fogyott a pénze. Egyre többet kezdett inni, így a két szenvedély lassan csődbe döntötte. Közben meg is házasodott, 1949-ben egy manchesteri szállodatulajdonos lányát vette feleségül. Az apja Jacquiet végül kitagadta ezért, mivel úgy gondolta, hogy az alkoholista pénzszóró nem való a lányához, ő pedig az intései ellenére cselekedett. Durrell első felesége volt egyébként, aki rávette őt az írásra is. Ebből tudott a későbbiekben annyi pénzhez jutni, hogy tudja szponzorálni az útjait, később pedig az általa alapított állatkertet.

Éles kritikái miatt az angol állatkertekkel szemben hirtelen számkivetett lett belőle, ez pedig adott egy lökést az írói karrierjének is. De előtte rádióadásokban vállalt szerepléseket. Utána megírta első regényét az első expedíciójáról. A bevételt egy újabb expedícióra költötte, de az határozottan szerencsétlenül végződött. Feleségével együtt, de az állatok nagyja nélkül kellett Dél-Amerikából menekülőre fogniuk egy államcsíny miatt.

1953 és 1956 között Durrellnek hat könyve jelent meg. Valamennyi jól fogyott, de a hatodik, a Családom és egyéb állatfajták olyan kirobbanó világsiker lett. Az ebből származó bevétel, és a könyvről készült filmek nyeresége esélyt adott arra, hogy megvalósíthassa az állatkerttel kapcsolatos álmait.

A pénz nem játék

Miután hiába próbálkozott egyezségre jutni lakhelye környékén az önkormányzatokkal, a francia szárazföld közelében lévő, brit fennhatóság alá tartozó Jersey-szigeten talált egy állatkertnek megfelelő földbirtokot, amelyet bérbe vehetett.

Az állatkert induló állománya, a harmadik kameruni expedíció hozadéka jó ideig a nővére háza körül élte zajos életét. Ezt az érdekes helyzetet írja le az Állatkert a poggyászomban című könyvében. Sokan a csodájára jártak a kis, egységes Bournemouthi házak kertje között megbúvó zajos káosznak.

1959-ben az éppen Argentínában kóborló gazda távollétében megnyílt az állatkert, és újra behozta Durrellék életébe az anyagi gondokat, mohón nyelve a sok pénzt, amit Durrell a sikeres könyveivel – ekkor már gyerekkönyvekkel is – és filmjeivel keresett. Az ausztráliai, új-zélandi expedícióból már nem is hoztak állatokat, annak csak a filmforgatás volt a kitüntetett célja.

1963-ban létrejött a Jersey Wildlife Preservation Trust (1999 óta Durrell Wildlife Conservation Trust), amely Durrell elnökségével az állatkert gazdája lett, és mindmáig az egyik legfontosabb karitatív intézmény, amely a veszélyeztetett állatfajok megmentésével foglalkozik, s amelynek a jelentősége Attenborough szerint sokkal hatalmasabb, mint ahogy Durrell képzelte. A Durrell Trust szimbóluma a dodó, egy madárfaj, amely Mauritiuson, az Indiai-óceán egyik szigetén élt, de a 17. században kihalt.

Idő közben meghalt Durrell édesanyja, ami Gerry alkoholhoz fűződő viszonyán csak rontott. Még többet ivott és borzasztó állapotba keveredett. A Trust körüli anyagi gondok sem segítettek rajta és a feleségével való kapcsolatán, aki végül 1979-ben el is vált tőle.

Egy korábbi adásvételi manőverből kifolyólag az állatkertjével kapcsolatos anyagi gondok helyrejöttek egy időre. Közben újra megnősült, elvette Lee McGeorg-ot, akit az Egyesült Államokban tett adománygyűjtő körútján ismert meg. Osztozott férje legnagyobb szerelmén lévén, hogy ő is zoológus volt. Vele közösen írtak egy újabb bestsellert, ami Az amatőr természetbúvár című kézikönyvként jelent meg.

1982-ben Durrell megkapta a Brit Birodalom legmagasabb kitüntetését. Az angol lovagrend lovagja lett. Nem sokkal később pedig elkezdődtek az egészségügyi problémák. Az alkoholizmusa tönkretette a máját, mindkét csípőjébe protézist ültettek és a köszvénye miatt folyamatos fájdalmai voltak.

1994-ben májrákot és májzsugort diagnosztizáltak nála. 1994 márciusában májátültetésen esett át. A kórházba menet is whiskyvel bátorította magát. Ittas állapotban érkezett a kórházba, de azért megműtötték. Tíz hónapig élt az új májával. 1995. január 7-én vérmérgezésben halt meg.

Az emlékét, és a nevét több állatfaj is őrzi. Illetve első szobrát Magyarországon, a Miskolci Állatkertben állították föl.