Anna Bowland, az Exeteri Egyetem munkatársa, a tanulmány készítésével kapcsolatban azt nyilatkozta, hogy igyekeztek eltávolodni az emberközpontú nézettől, és ezáltal megállapították, hogy az etanol bőségesen megtalálható a természetben- írta a The Guardian. Az eredmények azt is mutatják, hogy azok az állatok, amelyek főleg cukros gyümölcsökből és nektárból táplálkoznak, rendszeresen fogyasztják a bódító anyagot.
A csapat szerint az anyag nagyjából 100 millió évvel ezelőtt jelent meg nagy mennyiségben, amikor a virágos növények elkezdtek cukros gyümölcsöket és nektárt termelni, amelyeket az élesztő meg tudott erjeszteni. Az alkoholtartalom jellemzően alacsony, 1–2% körüli, de egyes túlérett termésekben a koncentráció elérheti a 10%-ot is. Ilyen például a mangó, de akár a füge is képes magas alkoholkoncentráció produkálására.
Fontos tudni, hogy az alkoholt hasznosító fajok kifejezetten sokfélék. Sok élőlény úgy fejlődött ki, hogy a szervezete elviselje kis mennyiségben fogyasztva az alkoholt, így a hatása nem ütközik ki látványosan. Más fajok viszont sokkal érzékenyebbek erre. A nyílfarkú mókuscickány például rengeteg etanolt visz be, a kutatók viszont nem találtak részegségre utaló jeleket nála – igaz, az még a kutatók számára sem tiszta, hogyan viselkedne egy berúgott mókuscickány.
Az alkohol talán leglátványosabb hatásai a rovaroknál figyelhetőek meg. Egyes hím gyümölcslegyek visszautasítás esetén etanolt fogyasztanak, bizonyos nőstények pedig alkohol hatása alatt több hímmel párosodnak. A gyümölcslegyek pedig etanolban gazdag táplálékba rakják petéiket, ezzel megvédve őket a parazitáktól.
A keleti lódarázs korlátlan mennyiségű alkoholt vehet fel károsodás nélkül – ez lehet talán az egyetlen erre képes faj. A gyümölcslegyeket, a véznaujjú makit és a lajhármakit leszámítva nem tudni, hogy az állatok ténylegesen szeretik-e az alkoholt. Ennek a felmérése lesz az egyik következő lépés a kutatásban.
