Történelmi mélypontra süllyedt a Velencei-tó vízszintje: június 20-án este az agárdi vízmérce mindössze 52 centimétert mutatott, ami egy centiméterrel alacsonyabb a 2022 szeptemberében mért korábbi negatív rekordnál. Ráadásul a nyári intenzív párolgási időszak jelentős része még hátravan. Ha nem érkezik számottevő csapadék és vízutánpótlás, és az elmúlt száraz nyarakhoz hasonlóan havonta 6–8 centiméterrel csökken a vízszint, ősz elejére akár 30 centiméter környékére is süllyedhet.
A kialakult helyzet miatt ismét előtérbe került a Velencei-tó kiszáradása és a lehetséges vízpótlás kérdése. Dr. Boromisza Zsombor, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem (MATE) Tájvédelmi és Tájrehabilitációs Tanszékének egyetemi docense szerint azonban ennél jóval összetettebb problémáról van szó.
A Velencei-tó természeténél fogva változékony
A szakértő a Másfélfokon megjelent elemzésében arra hívja fel a figyelmet, hogy a Velencei-tó nem olyan természetes rendszer, amelynek állandó vízszintje lenne. Átlagos mélysége mindössze másfél méter körüli, ezért különösen érzékenyen reagál a csapadék mennyiségére, a párolgásra és az időjárási szélsőségekre.
„A Velencei-tó olyan rendszer, amelynek működéséhez a változékonyság, vízszintingadozás, szélsőséges években pedig akár az időszakos kiszáradás lehetősége is hozzátartozik”
– írja Boromisza Zsombor. A klímaváltozás miatt azonban a szélsőségesen alacsony vízállású időszakok várhatóan egyre gyakoribbá válhatnak.
A probléma ugyanakkor nem kizárólag ebből fakad. Az elmúlt mintegy másfél évszázadban ugyanis úgy alakítottuk át a tavat és környezetét, hogy az minél inkább egy állandó vízszintű üdülőtóként működjön. A partszabályozás, a vízgazdálkodási beavatkozások, valamint a turisztikai fejlesztések nyomán a strandokkal, kikötőkkel, horgászhelyekkel és nagy kiterjedésű nyílt vízfelülettel rendelkező Velencei-tó vált megszokottá.
Így amikor jelentősen visszahúzódik a víz, az már nemcsak természeti változás: komoly problémát okozhat a turizmusnak és azoknak is, akik valamilyen módon a tó használatára építették a megélhetésüket vagy szabadidős tevékenységüket.
Az alacsony vízállás nem feltétlenül ökológiai katasztrófa
Bár a szélsőségesen alacsony vízszint komoly veszélyeket jelenthet például a vízminőségre és a halállományra, a szakértő szerint nem minden következménye tekinthető ökológiai szempontból károsnak.
A 2021–2022-es alacsony vízállás idején tapasztalt halpusztulás például elsősorban a nyílt vízi és idegenhonos halfajokat érintette. A tó korábbi, mocsarasabb állapotához jobban alkalmazkodó csukák esetében ezzel szemben csak kisebb mértékű pusztulást tapasztaltak.
Az alacsonyabb vízállás emellett kedvezhet a mocsári növényzet terjedésének és egyes természetes élőhelyek regenerációjának, bizonyos védett madárfajok számára pedig szintén kedvezőbb körülményeket teremthet. Mindez azért fontos, mert ami az üdülés vagy a turizmus szempontjából kedvezőtlen állapotnak tűnik, az természetvédelmi szempontból nem feltétlenül jelent minden esetben katasztrófát.
Nem elég egyszerűen több vizet engedni a tóba
A Velencei-tó helyzetéről szóló viták egyik visszatérő kérdése, hogyan lehetne pótolni a hiányzó vizet. Boromisza Zsombor szerint kritikus helyzetekben szükség lehet vízgazdálkodási beavatkozásokra, önmagában a vízpótlás azonban nem jelent hosszú távú megoldást.
Ha ugyanis minden alkalommal kizárólag az a cél, hogy visszaállítsák a korábban megszokott vízszintet és tóképét, miközben az éghajlati körülmények folyamatosan változnak, ugyanazokkal a problémákkal újra és újra szembesülhetünk.
A szakértő szerint ezért sokkal nagyobb hangsúlyt kellene helyezni az alkalmazkodásra. Ennek része lehet a víz megtartása a tó vízgyűjtő területén – elsősorban a talajban –, a parti élőhelyek helyreállítása és a partvédőművek felülvizsgálata.
Emellett a turisztikai fejlesztéseknél is számolni kellene azzal, hogy a Velencei-tó vízszintje nem állandó, hanem természetéből adódóan jelentősen változhat.
A tavat „nem lehet egy optimálisnak tekintett, fix állapothoz erőltetni és a tó természetes működésétől függetlenül fenntartani”
– fogalmaz Boromisza Zsombor.
A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem kutatói a NASA műholdas talajnedvesség-mérési adatainak ellenőrzésében vesznek részt. A közös munka segíthet pontosabban előre jelezni az aszályokat, a hőhullámokat és javíthatja az időjárás-előrejelzéseket is.