Megvan, ki lesz a Tisza oktatási minisztere
Az új oktatási miniszter a Szegedi Tudományegyetemen diplomázott, de tanult a Sorbonne-on és tanított a Móricz Zsigmond Gimnáziumban is.
Vannak, akik imádják a horrort, legyen szó filmekről, sorozatokról, kísértetjárta vidámparkokról vagy Stephen King regényeiről. Ugyanakkor a félelem nem kellemes érzés, így felmerül a kérdés, miért vonz minket mégis ennyire a horror, és miért költenek egyesek pénzt rá, míg mások mindent megtesznek, hogy elkerüljék.
Horror kimaxolva – ilyennek láttuk a Wednesday második évadának első négy részét
A Harvard Business Review egy korábbbi cikke szerint annak oka, hogy horrort fogyasztunk, az izgalom iránti vágy. Egy félelmetes cselekménynek már csak a látványa mentálisan és fizikailag is aktiválhat minket – negatívan, félelem vagy szorongás formájában, vagy pozitívan, izgalom és öröm formájában. Egyegy horrorfilm nézése pedig egyszerre hozza létre mindkét típusú stimulációt, a legnagyobb élvezetet pedig a legfélelmetesebb pillanatban tapasztaljuk. Ezalatt a szervezetünk biokémiája is változik; a rémület adrenalin felszabadulását váltja ki, ami fokozott érzékeket és energialöketet eredményez.
A horrort az új élmények keresése is motiválja: az apokaliptikus filmek alternatív valóságokat kínálnak, a zombijárványoktól az idegen inváziókig, miközben biztonságosan kielégíthetjük kíváncsiságunkat az emberi psziché sötét oldala iránt. A történetek, amelyekben a szereplők szembesülnek legsötétebb részeikkel, betekintést nyújtanak az emberi lélek mélyébe.
A lap szerint ahhoz, hogy élvezetet nyerjünk a horrorból, szükségünk van egy pszichológiai „védőkeretre”. Háromféle ilyen keret létezik:
Először is, tudnunk kell, hogy fizikailag biztonságban vagyunk. Ha hiszünk benne, hogy a film gonosz entitása nem tud ártani nekünk, élvezhetjük a horror élményét, de ha azt kezdjük hinni, hogy a lény kijön a képernyőből, az élmény már nem lesz kellemes.
Másodszor, képesnek kell lennünk pszichológiailag eltávolodni a horrorélménytől. Tudatosítjuk magunkban, hogy a filmben szereplők csupán színészek és az élmény nem valós.
Harmadszor, bíznunk kell abban, hogy kezelni tudjuk a veszélyeket. Például egy kísértetházban, ha egy reálisnak tűnő zombi támad ránk, élvezhetjük az élményt, ha úgy érezzük, képesek vagyunk elmenekülni.
Ha bármelyik védőkeret hiányzik, csökken a horror iránti vonzalom, ami magyarázhatja, miért kerülik egyesek a rémisztő helyzeteket.
Vannak egyéni különbségek is abban, ki mennyire vonzódik a horrorhoz. Azok, akik erősebben vágyják az izgalmat, gyakrabban fogyasztanak horrort, míg azok, akik kevésbé keresik az élményeket, kellemetlennek találhatják azokat és elkerülik. Az új élmények iránti nyitottság is is közre játszhat a horror fogyasztásában. Az empátia szintje is számít: az alacsonyabb empátiával rendelkezők gyakran jobban élvezik a horrort, mivel kevésbé érinti meg őket mások szenvedése.
A horrorfogyasztásnak azonban lehetnek rejtett előnyei is. Egy közös horrorélmény nagyszerű módja lehet a társas kötődésnek, mivel az ijesztő helyzetek során felszabaduló oxitocin növeli a közelség és a kötődés érzését. Emellett a horror élménye után a pozitív befejezés - például a gonosz elpusztulása - endorfint szabadít fel, ami nyugalmat és felfrissülést hoz.
