szerző:
Eduline

Kötelezővé tenné a latinoktatást a nyolcosztályos gimnáziumokban az oktatási államtitkárság, a változtatás több mint száz középiskolát és több ezer diákot érintene. Az már most biztos, hogy az ötödik és hatodik évfolyamban bevezetik a „latin örökségünk” nevű tantárgyat, hetediktől pedig elkezdődik a latin nyelv oktatása. A kerettanterv kidolgozói szerint a latin "megalapozza a közjóra, a nemzeti és társadalmi összetartozásra való törekvést".

©

„A nyolc évfolyamos gimnáziumok sajátossága, hogy kötelezően latint tanulnak a tanulók” – az oktatási államtitkárság szerint ez az egyik intézkedés, amellyel javítani lehet a középiskolai nyelvoktatás minőségén, legalábbis ez áll a december közepén nyilvánosságra hozott nyelvoktatási stratégiában, a „fehér könyvben”. A dokumentumban nincs magyarázat arra, miért éppen a nyolc évfolyamos gimnáziumban vezetnék be a latinoktatást, és melyik tanévtől lesz kötelező az összes évfolyamon.

Cikkünk megjelenése után az oktatási államtitkárság úgy reagált: bár a stratégia valóban úgy fogalmaz, hogy a nyolcosztályos gimnáziumokban kötelező a latin nyelv oktatása, de nincs olyan jogszabály, amely alapján már szeptembertől kötelezően bevezetnék.

Új tantárgy: latin örökségünk

A szintén decemberben közzétett, szeptembertől érvényes kerettantervek alapján az már most biztos, hogy a nyolcosztályos gimnáziumok ötödik és hatodik évfolyamán bevezetik a „latin örökségünk – az európai műveltség latin alapjai” nevű tantárgyat, a hetedik évfolyamtól a latin választható második idegen nyelv, legalábbis egyelőre.

A tanterv összeállítói szerint a latin nyelv tanulása közben "változatos módon fejlődnek a tanuláshoz szükséges készségek, képességek, ismeretek és attitűdök. Ezek megalapozzák a tanulókban a közjóra, a nemzeti és társadalmi összetartozásra való törekvést. A tanulók a római irodalommal való ismerkedés közben találkoznak az egyéni és a közösségi célok összhangjával és feszültségével, így az együttműködési formák keresése iránti igény is erősödhet bennük".

Gloviczki Zoltán közoktatási helyettes államtitkár az eduline-nak azt mondta, az oktatás csak a hetedik évfolyamtól fókuszál majd a nyelvre, „az ötödik-hatodik osztályos oktatás szerepe nem nyelvi, hanem kultúrtörténeti alapozó aspektusának köszönhető”.

Az új tantárgyról szóló összefoglaló azzal érvel a „latin örökségünk”  mellett, hogy a nyolcosztályos gimnázium diákjai csak hetediktől kezdenek történelmet tanulni, ezért kell egy olyan tantárgy, amely „előkészíti azt”. Az órákon a nyelv alapvető nyelvtani szabályairól, fontosabb szavairól, a római művészetről, irodalomról és mitológiáról tanulnak majd, de a világ más tájait érintő, illetve középkori, elsősorban magyar témájú forrásokat is feldolgozzák.

Jogászoknak, orvosoknak jó, de nem elég

„A középiskolai latin más, mint amit az egyetemen tanítanak: nem csupán nyelvi képzés, hanem megismertet a latin kultúrával, művelődéssel, mitológiával, emiatt a humán tagozatokon van értelme oktatni” – mondta az eduline-nak Takács László, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem latin tanszékének oktatója. „A középiskolai latinoktatás nem készít fel az olyan egyetemi szakokra, ahol szükséges a latin nyelv ismerete. Az orvosi és jogi latin az irodalmitól teljesen különböző szaknyelv, de azoknak szintén tovább kell tanulniuk a nyelvet, akik történészként vagy klasszika-filológusként szeretnének latin nyelvű forrásokat olvasni. Ehhez persze jó alap a középiskolai latinoktatás” – tette hozzá.

A latin egyébként csak néhány egyetemi szakon kötelező: a jogász- és az orvostanhallgatóknak ismerniük kell a latin szaknyelvet, egy rövid, két féléves latinkurzus a történelem szakon is a tanmenet része, ahogy a klasszika-filológusoknak, a szabad bölcsészet és művészettörténet szakosoknak is ismerniük kell a nyelvet. A latin második idegen nyelvként választható a neolatin nyelvi szakokon, de felvehetik az esztétika-, filozófia- és magyarszakosok is.

Évről évre kevesebben nyelvvizsgáznak latinból

Takács László szerint a latintanítás évek óta visszaszorulóban van a közoktatásban, leginkább az egyházi gimnáziumokra jellemző, hogy latint is oktatnak. A nyelvvizsgázók száma is évről évre csökken: míg 2007-ben 583-an, 2012-ben már csak 187-en vizsgáztak latinból – igaz, még így megelőzve például a románt, a portugált, a lengyelt vagy a kínait.

A középiskolai latintanítás kiterjesztéséről egyébként évek óta vitáznak: egy 2009-es kerekasztal-beszélgetésen a résztvevők a hagyománytiszteletre és a későbbi nyelvtanulásra gyakorolt hatással érveltek a latinoktatás mellett. Mint mondták, bár viszonylag sok pedagógus rendelkezik latinszakos végzettséggel, az elmúlt években folyamatosan csökkent az aktív latintanárok száma.

Lesz elég tanár?

Emiatt kérdés, lesz-e elég tanár az oktatási államtitkárság nyelvstratégiájának végrehajtására: összesen 104 nyolc évfolyamos gimnázium működik, ezzel szemben mindössze 175 középiskolai és két általános iskolai latintanár dolgozik az országban, egy részük négyosztályos, illetve egyházi gimnáziumban.

Azt a stratégia szerzői is elismerik, hogy „a közoktatásban jelenleg dolgozó nyelvtanárok létszáma (…) nem teszi lehetővé, hogy a másodikként választható idegen nyelv teljes választékát biztosítani tudja minden iskola.” Szerintük azonban a helyzet „hosszú távon változni fog a tanárképzés új szabályozása következtében: két szakon végzett, jól képzett pedagógusok fognak megjelenni a közoktatásban, ezáltal nagyobb nyelvi kínálat biztosítására lesz lehetőség.” Amíg azonban ez nem valósul meg, „a nyelvtanítás különböző fázisainak egymásra épülése érdekében korlátozott nyelvi kínálattal kell számolnunk.”

A kormány nyelvoktatási stratégiáját a Nyelvtudásért Egyesület is kifogásolta. Bár a szervezet a kötelező latinoktatás tervére nem reagált, bírálta azt az érvelést, amely szerint a nyelveket „komplexitás” alapján lehet sorrendbe állítani, és érdemes általános iskolában egy „bonyolultabb” nyelv oktatásával kezdeni, hogy a diákok később könnyebben tanuljanak meg „egyszerűbb" nyelveket - hasonló érvek hangoztak el korábban a latintanítás mellett is. „Kivitelezhetetlennek, "pedagógiai nonszensznek" nevezték a tervezetet, többek között azért, mert szerintük az iskoláknak nem áll rendelkezésükre az az apparátus, amelyre a nyelvoktatás átalakításához szükség lenne.