Rozgonyi Zoltán, a Nyelvtudásért egyesület elnöke, keserű humorral jegyezte meg március 5-én, hogy szerinte hosszú évre biztosítva van a Diplomamentő program utánpótlása. Évente 6-8 ezer hallgató fejezi be úgy felsőfokú tanulmányait, hogy nincs meg a nyelvvizsgája - írja az Index.
A program eddig vegyes sikereket tud felmutatni, tavaly szeptemberig közel 9 ezren vettek részt a képzésekben, viszont csak 1300-an jutottak el nyelvvizsgák első turnusáig, bár 90 százalékuknak sikerült ezt letenni - írta korábban az Origo. Érdemes kiemelni, hogy a tavaly ősszel indult államilag finanszírozott tanfolyamokra rengeteg szabad hely, közel 1500 betöltetlen jelentkezés volt akkor, azaz a program nem fedi le azok számát, akik a nyelvvizsga hiányában nem juthattak diplomához.
Az egyesület 250 szakembert hívott össze, hogy feltárják a nyelvtanulás és tanítás rendszerszintű hibáit. A konferencia sürgető volt, ugyanis a jelenlegi adatok alapján a tanulók alig több mint 40 százaléka fejezi be úgy tanulmányait, hogy középszinten képes egy idegen nyelven kommunikálni, viszont a felsőoktatási felvételi alapkövetelménye lesz 2020-tól, hogy a fiatalok rendelkezzenek nyelvvizsgával.
Rozgonyi a konferencia tapasztalatairól elmondta, hogy lát fejlődést az eltelt 15 évben, valamint a tanárok nyelvtudása és módszertana is kielégítőnek látszik, ennek ellenére az iskolák fele nem tudja eljuttatni diákjait egy középfokúig. Végeredményben 2020-ra bekövetkezhet, amitől sokan tartanak, hogy a nyelvvizsga egy szociális szűrővé válik, és csak a tehetősebbek gyermekei juthatnak be a felsőoktatásba, mert képesek megfizetni az iskolán kívüli különórákat.
Kuti Zsuzsa szakértő ismertette az egyesület felmérését, miszerint a diákok 61, a tanárok 65 százaléka reális célnak és elvárásnak tekinti a középfokú nyelvvizsga megszerzését az érettségiig. A másik tábor szerint az osztott csoportok ellenére is helyhiánnyal küzdenek, egy-egy órába sok tananyagot kell zsúfolni, ami aránytalan terhelés alá helyezi a diákokat, amit nem ritkán a 8. órában tartanak.
Megoldási javaslatként a kiegyensúlyozottabb tanórák számának növelését, a kisebb csoportokra bontást, a jobb tananyag és segédanyag, valamint a tankönyvek megválogatását hozták fel a felmérés kitöltői.
Jót mutatnak a számok, de a tartalom mögötte más
A valóság azonban mást mutat, régiós és uniós összehasonlításban is tisztességesen áll Magyarország az idegennyelvű tanórák számában. Kilenc év alatt 936 óra jut az első, 432 óra a második nyelvre, kutatók szerint ráadásul elegendő lehetne akár a 600 is egy B2-es nyelvvizsgához. Ehhez képest az Eurobarométer 2012-es adatsora szerint Magyarország áll a legrosszabbul a nyelvtudás szempontjából, ráadásul 2006 óta csak romlottak az adatok.
Pedig egész korán kezdődik az idegen nyelv oktatása, 6-7 éves korban már a magyar diákok 40 százaléka tanul valamilyen idegen nyelvet. Párhuzamosan csökkentette a Nemzeti Alaptanterv a nyelvórák számát, növelte a követelményeket, illetve bezsúfolta lehetővé tette második idegen nyelv tanítását is az órakeretben.
A folyamatos fejlődés lehetősége is hiányzik, Dóczi Brigitta, az ELTE oktatója szerint a diákok a különböző iskolatípusokban újra kezdik a nyelvtanulást, 9 évfolyamon hasonló dolgokat tanulnak, mint általános iskola alsó tagozatban.
Az Index úgy folytatja, hogy érdemes lenne a kéttannyelvű iskolák módjára sokkal inkább egy-egy tartalom átadására használni a nyelvet, nem pusztán önálló tantárgyként beépíteni, így a diákok gyakorlatiasabb tudáshoz juthatnának.
Amelyik diák jellemzően rosszul teljesít egy idegen nyelvből, az más tantárgyaknál is gyengébb eredményeket produkál, ez viszont inkább a tanuló szociális hátterével mutat összefüggést - véli Einhorn Ágnes, az Idegen Nyelvi Központ munkatársa.
Nem rossz a tanárképzés, de...
E gy tanári diploma átvételéhez C1-szintű nyelvismeret szükséges, ezt jellemzően hozzák is magukkal a tanárok. Az utánpótlást azonban nehezíti, hogy míg korábban volt lehetősége például egy angol szakos egyetemistának, hogy bölcsész vagy tanári pályára megy a mesterképzés során, az osztatlan rendszerben kénytelen ezt 18 évesen eldönteni. Lényegében ezzel a rendszer visszatért a hetvenes évekhez Enyedi Ágnes egyetemi oktató szerint.
A konferencia konklúziójaként fény derült arra, hogy bár vannak egyes területeken jó megoldások, jó gyakorlatok, illetve sikerült feltárni a hiányosságokat is, önmagában ezek megoldása viszont nem változtat azon, hogy a magyar iskolarendszer csökkentse a különbségeket a tanulók között, nincs rendszerszintű eszköztár a lemaradottak felzárkóztatására.
