Az afgán származású Darius, akit ENSZ Menekültügyi Főbiztossága tavaly mutatott be a sajtónak, azon kevesek egyike, akik sikeresen integrálódtak a magyar társadalomba. A fiú baráti társaságát itt alakította ki, valamint barátnője is lett. Ezek olyan ösztönzők, melyekhez sokkal kevesebb menekült diáknak van szerencséje a magyar menekültügyi rendszeren belül.

Az afgán fiú a főváros III. kerületében található Than Károly középiskolában tanulhatott, ahol 2008 óta fogadják azokat fiatalkorú menekülteket, akik kísérő nélkül érkeztek Magyarországra. Kezdetben főleg szomáliai és nigériai diákjaik voltak, az évek során ez főleg afgán és szír gyerekekre cserélődött, számos osztályban tanítják őket korosztályuknak is megfelelően.

A magyar szabályozás szerint minden kísérő nélkül érkezett fiatal nem a hagyományos menekültjogi eljárásba kerül: amennyiben igénylik a menekültstátusz megállapítását, akkor egyből a gyermekvédelmi rendszerbe kerülnek, jellemzően Fóton vagy Bicskén helyezik el őket. Ha vállalják, hogy iskolába járnak a tankötelezettség szerint, illetve afölött, akkor állami támogatásban részesülnek 23 éves korukig.

„Az, hogy ők itt vannak, az elsősorban kényszer”

– mondta Hublik Ildikó, az iskola szakmai vezetője. Ottjártunkkor egy 25 fős osztályból 15-en voltak jelen, a délutáni magyar nyelvoktatásra már csak ketten ültek be.

A menekült diákok integrációja meglehetősen kielégítően, ha nem is jól működött a tavalyi nagy menekülthullám előtt, ám a problémák csak szaporodni tudtak. A legnagyobb problémát a jövőkép kialakításának hiánya okozza, hiába próbál mindent megtenni az iskola. A magyar menekültügyi rendszerben rajtuk és a civileken kívül alig akad motiváló erő, a diákok java csak azért jár be órákra Fótról vagy Bicskéről, hogy valamennyi pénzbeli támogatáshoz jussanak a leigazolt órák után.

"Nálunk a menekült tanulók jó, ha beérkeznek időben délután és elmennek a tanítás után. Arra már nem tudjuk rávenni őket - korosztályukból is fakadóan -, hogy pluszfoglalkozásokon vegyenek részt" - tette hozzá a korábbiakhoz a szakmai vezető.

Demotiváció és feszültség

Nem nagyon kell keresni az okokat arra, hogy miért jelentős a hiányzás az órákról. Hublik Ildikó mellett Berczi Gergő magyartanár is elmondta, hogy sokan nem is akartak Magyarországon maradni, csak nem jutottak tovább nyugati irányba, ezért kénytelenek a magyar rendszeren belül tervezni az életüket, ami önmagában lemondást vagy frusztrációt vált ki. Kényszert jelent az is, hogy többen már dolgoznának, de munkát nem nagyon kapnak, mert nem ismerik eléggé a nyelvet.

Tapasztalataik szerint 20 százaléknál nem több azoknak a fiataloknak az aránya, akik szívesen maradnának az országban és akár állampolgárságot is szerezzenek. „Nincsenek sokan, akik hozzánk járnak vissza a referencialevélért, ami az állampolgársági kérelemhez szükséges” – mondta Hublik. Érdekességként említette, hogy a nagy menekülthullám óta kevesebb a menekült tanulójuk, ugyanis Magyarország nem célállomás, többen a hullámmal nyugatabbra, főleg Németországba álltak tovább, azt remélve, hogy megúszhatják a kitoloncolást - tudnak olyan fiatalról, akit már háromszor küldtek vissza.

Keménynek látszanak, de az csak a felszín

Ezek a fiatalok elszakadtak a családjuktól, sokan több ezer kilométert tettek meg embercsempészek segítségével. Emiatt sokan zárkózottak, sérülékenyek. Berczi Gergő ismertette egy fiú esetét, akinek az anyja Norvégiáig jutott, azonban neki három évig kellett Magyarországon maradnia, míg sikeres volt a családegyesítés. Kezdetben szerény és szorgalmas tanuló volt, de a rokonai hiányában kezelhetetlenné vált, csak akkor normalizálódott a viselkedése, mikor már tudta, hogy végre anyja után indulhat.

Hublik elmondása szerint az iskolában is alkalmaznak, valamint a fóti és a bicskei táborban is van pszichológus, aki segíthet a fiataloknak feldolgozni a menekülésük megpróbáltatásait. Az iskolai munkatársuk próbált egyéni konzultációkat kezdeményezni, de nem nyíltak meg a fiatalok, melynek inkább nyelvi korlátai voltak a tapasztalataik szerint, ezért inkább csoportfoglalkozásokra váltottak. Általános jelenség volt, hogy mire megtanulhatnának beszélni a problémáikról, már sokkal jobb állapotban vannak.

Ettől eltekintve még érzékenyek - mondta Hublik -, hiába tűnnek úgy, hogy jól vannak. Felelevenítette, hogy az egyik legszorgalmasabb menekült tanulójuk egyszer váratlanul egy lánnyal kezdett verekedni, mert valami olyat mondtak neki, ami érzékeny pontot érintett, de ezek nem gyakori esetek.

Integráció szegregáció útján

Hublik úgy fogalmazott, hogy személyiségtől függően van, aki könnyen integrálható, más pedig nem. Az afgán fiúkkal többször akadt probléma, mert nem tisztelik úgy a nőket, mint az Európában elfogadott norma, ezért a tanárnőknek nehéz olykor fegyelmezni az órán. Elsősorban az egyedi szociális háttér határozza meg, hogy fel tudja-e venni valamelyikük a helyi szokásokat, de ez inkább csak idő kérdése, ha fiatalokról van szó - véli a szakmai vezető.

„Nem vagyok teljesen meggyőződve arról, hogy bennük [a nőkhöz való hozzáállás] megváltoztatható, de együttélésre alapvetően képessé válnak”

- mondta Hublik.

Ottjártunkkor ép a húsvéti népszokásokba avatták be a tanulókat, a tojás szimbólumának magyarázata önmagában öt percet vett igénybe, ez is mutatja, hogy mennyire aprólékos dolgoknak kell megfelelniük a menekült diákoknak.

Berczi Gergő 4 éve csak menekült diákokkal foglalkozik, napi kapcsolatban van a fóti és bicskei befogadóállomásokkal. Darius esete egy pozitív jelenség ugyan, de a maradék 80 százalék lemorzsolódik, elszökik külföldre – mondta Berczi.

Perspektíva alig akad

A legnagyobb gond úgy tűnik az, hogy azon túl, hogy a BÁH elhelyezi a tanulókat, semmit nem nyújt nekik, ami arra ösztönözné őket, hogy tevékenyek legyenek az integrációban, tűzzenek ki célokat, válasszanak szakmát, hogy később hasznos része legyenek a társadalomnak. Berczi Gergő szerint az iskola megpróbálja, de nem csak az ők feladata, hogy perspektívát mutassanak a menekült diákoknak. A magyar menekültügyi integrációs rendszer látszólag összetett, de az érdemi emberi kapcsolatok kialakítátsát kevésbé szolgálja. Az iskolában egy ifjúságvédelmi felelős próbál még segíteni nekik, hogy megtalálják a számukra megfelelő életcélt, valamint azt, hogy azt miként érhetik el.

Hublik szerint akkor tud igazán valaki integrálódni, ha megismerkedik a helyiekkel, közös programokon vesz részt, így kialakul egy szélesebb baráti körük, esetleg barátjuk vagy barátnőjük lesz. Korábban volt egy mentorprogram is szociális munkásokkal, akik nagyon sokat tudtak segíteni, ám ez a program megszűnt. Berczi is feladatának érzi ezt, az osztályfőnöki órákon is időt szakít arra, hogy megbeszéljék, hogy ki mit szeretne kezdeni az életével. Ha valaki például autószerelő szeretne lenni, akkor összeköti a megfelelő képzőhellyel a diákjait.

A magyartanár elmondása szerint - aki egyben osztályfőnök is - a kirendelt gyámokkal kell együttműködniük, viszont a rendszer sajátossága, hogy a gyámok nem találkoznak nap mint nap a gyerekekkel, az a fóti nevelőkre és szociális munkásokra hárul. A gyámokra így aligha lehet családot pótló személyekként tekinteni, nehezen alakulhat ki bármilyen kötődés.

Ezen túl csak a civilek maradnak. Tavaly a Református Misszióval működtek együtt, de nagyon megfogyatkoztak az erőforrásai a szervezetnek, most leginkább a Menedék Egyesülettel tartják a kapcsolatot - az egyesület a rendőrséggel és a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatallal szorosan együttműködik. A Menedék tagjai főleg a nyelvoktatásban, valamint más tantárgyakban is segíti a diákokat. Más civil szervezetek programokat szerveznek, valamint adományokat, főként ruhákat adnak.

Boldogulás az állam nélkül

Dariuson kívül is akadnak példák, hogy miként tudnak integrálódni a fiatalok, de mindegyik történetben közös, hogy személyre szabott támogatást kaphattak, erre viszont nem mindig juthat idő. Egy diákjuk, Amin azon fiatalok közé tartozott, aki őszintén megpróbált boldogulni és helyet találni a magyar társai között - mesélte Hublik. A fiú inkább művészi beállítódottságú volt, ő készítette el az iskola imaszobájában az oltárt is. Egy tanárnővel sikerült kibontakoztatni a tehetségét, kiállítást is szerveztek közösen.

Berczi felelevenítette, hogy az UNICEF érzékenyítő plakátjain láthattunk egy fiút, aki végül krikett-válogatott lett. Ehhez az kellett, hogy többször elengedjék az iskolából az edzésekre, a fiú sikere egy jó visszaigazolás volt Berczinek arra, hogy helyesen tette, mikor nem ragaszkodott a képzési megkötésekhez és rugalmasságot tanúsítva leigazolta az órát.

Az iskolán leszámítva viszont számos gond akad. A menekültválság során a BÁH egy csikorgó, bár működő rendszert alakított ki, hogy minél hatékonyabb legyen a menekültek elosztása a táborok között, ám a kísérő nélkül utazó fiatalkorúak is csak számok maradtak a rendszerben. A jogszabályi lehetőségek szerint iskolába kerültek, ám innentől kezdve az állam levette róluk a kezét, ösztönzőket nem építettek a rendszerbe.

Hublik szerint bár a magyar jogszabályok alapjaiban rendben vannak és Eu-kompatibilisek, ám mögöttük semmilyen valós kötelezettségvállalás nincsen, az iskolák egyedül maradnak. Szerinte az állami feladatvállalás nem jelenik meg a menekült fiatalok integráló oktatásában.

"Mikor megjelentek a menekültek, mi azért kezdtük el, mert mi egy befogadó iskola vagyunk és ez nekünk is jó, ha még színesebb a suli, de szinte semmilyen anyagunk nem volt akkor" - meséli Hublik Ildikó, mindössze egy ajánlásokat tartalmazó füzetet kaptak az akkori Oktatási Minisztériumtól 8 éve. A helyzet nem sokat változott, nincs plusz anyagi támogatás, nincs kidolgozott tananyag, a szakmai továbbképzéseket is civilekkel szervezi az iskola.

Lufi az egész

Egykor volt egy normatív támogatás, amely fejenként 140 ezer forintot jelentett egy tanévre a menekült diákok után, ám ez a támogatás már nem érkezik az iskolába - folytatta Hublik. Ebből a pénzből szükséges taneszközöket tudtak vásárolni, valamint szabadidős tevékenységre költhették, hogy minél hatékonyabb legyen az integráció, ám 2013 óta nem érkeztek meg az iskolához ilyen források, mindent pályázati úton próbálnak fizetni.

A jogszabályi léggömb gyakorlatilag azt eredményezi, hogy a Berczi által vezetett nyelvi előkészítő osztály nem is létezhetne. 2011 után megszűnt a lehetőség a szakiskolában a felzárkóztató osztályok indítására, az addig integráltan tanított, kudarcélményektől mentes diákokat olyanok követték, akiket nem tudtak megfelelően felkészíteni, mert a magyar diákok között túl nagy terhelés alá estek még szakiskolai szinten is.

A törvény egy felkészítő évet tesz lehetővé egy menekült diák számára, hogy nyelvben felzárkózzon, ám ez Hublik szerint integrált osztályban nem működőképes. Papíron a diákokat beírták három különböző szakiskolai osztályba, de a valóságban külön felzárkóztatásra járnak, mondhatni törvényen kívül, amit megtűr a rendszer. Az első év után már lehet integrálni a menekülteket a magyar diákok közé, így a szegregációt lényegében sikerül megkerülni, de ez a rövid ideig tartó szegregáció is szakmai vívódást váltott ki a tanárokból.

A magyar fogadtatás pedig jó, a magyar diákok az integrált oktatási szakaszban is nyitottan kezelik menekülteket az elmondottak alapján. Mikor először kerültek az iskolába menekültek, voltak aggodalmaik a tanároknak, hogy konfliktusok lesznek, de ez nem lett jellemző, emellett a szülők is jól fogadták a lépést 2008-ban - emlékezett vissza Hublik. Szerinte személyiségfüggő, hogy ki hogyan tud beépülni egy osztályba, de nagyon tarka a tanulói közösség, így sok belefér. Egyszer ugyan előfordult, hogy magyar és afgán fiúk balhéztak össze, de az sem faji ellentétek miatt volt, hanem az egyik lenyúlta a másik barátnőjét - meséli Hublik.

Irreális elvárások

Az oktatási rendszer teljesen azt a szintet várja el egy menekült tanulótól, mint a magyaroktól. Érettségi alkalmával ugyan választhatják a "magyar, mint idegen nyelv" érettségi vizsgát, de a többi tárgyat a magyar diákokhoz hasonlóan kell teljesíteniük. Tehát úgy érettségiznek, hogy nem ritka, hogy a szöveget még a magyar gyerekek sem értik maradéktalanul.

"Egyáltalán nincsenek erre tantervek"

- teszi hozzá Hublik, emiatt az iskola trükközésre kényszerül. Mióta átkerült a Kliktől az iskola az NGM-hez, azóta sokkal nagyobb a mozgásterük.

Az iskolában felnőtt korú tanulók is járhatnak, akik egy év alatt megszerezhetik a 8. osztályos bizonyítványt, ami az alapfeltétele a jogosítvány megszerzésének, vagy annak, hogy valamilyen szakmát tanulhassanak. Ez akkor is szükséges, ha az anyaországában valakinek két diplomája is volt, ugyanis Magyarországon ezeket jellemzően nem ismerik el.

Balog Zoltán miniszter közelmúltban kiszivárgott szavai alapján viszont érdemi változtatásokra lehet szükség. A miniszter Németországban úgy fogalmazott, hogy jelenleg 3 ezer menekült diák tanulmányait fizeti az állam, ám ezt a számot tíz év alatt 20 ezerre tervezik emelni. Ez abból a szempontból is vártalan, hogy a kormány hónapok óta kevesebb mint 1300 menekült betelepítését próbálja megakadályozni, Balog ezzel szemben csak fiatalkorúakból tovább 17 ezerre készülne fel.

Az viszont világos lehet, hogy amennyiben változatlan marad az oktatási és integrációs rendszer, önön hibánkból vezethetjük zsákutcába az első generációs betelepülőket. Ez pont olyan szociális és társadalmi feszültségeket eredményezhet, amely miatt a magyar kormány a német vagy a francia integrációs politikát támadja, illetve riogatja a magyar lakosságot, hogy "ránk is ez vár". Ha nem változtatnak, akkor igazuk lesz.

Tetszett a cikk? Kövess minket a Facebookon is, és nem fogsz lemaradni a fontos hírekről!