„A magyar oktatástörténet egyik legnagyobb léptékű megújítását hajtjuk végre, melynek eredményeként esélyegyenlőséget teremtő, versenyképes tudást biztosító, magas színvonalú köznevelés jön létre, amelyben a felnövekvő nemzedékek valódi értékekkel, boldogulásukat segítő ismeretekkel gyarapodnak, a pedagógusok pedig az állam és a társadalom részéről egyaránt hivatásuk jelentőségéhez méltó elismerésben részesülnek” - ezzel a mondattal indul a szokásos tanévkezdő kiadvány, amely az aktuális változásokról, új jogszabályokról ad áttekintést (és amelyet minden évben a kormányzati oldalon tesznek közzé).

Az oktatási államtitkárság a pedagógusoknak címzett üzenetében az áll, „a most kezdődő és a következő tanév számos változást hoz a köznevelési rendszerben, amelyek sikerességéhez elengedhetetlen, hogy a pedagógusok a változások iránt elkötelezettek legyenek. Kérem ezért a kedves kollégákat, hogy mindannyiunk – a diákok, a pedagógustársadalom és az egész ország – érdekében nézzenek bizakodóan a jövőbe és legjobb tudásuk szerint lássák el feladataikat, mert a közoktatási-köznevelési rendszer valódi megújítása az Önök hathatós közreműködésével valósítható meg”.

A biztonság kedvéért Németh Lászlótól is idéznek:

A nevelő lénye optimista. Ha nem hinné, hogy az emberek jobbá tehetők, a világ ésszel és renddel megszépíthető: nem is tanítana.

Azt írják, „visszatekintve az elmúlt évekre számos eredményt értünk el közösen”, az államtitkárság szerint ilyen például a köznevelési törvény elfogadása vagy a pedagógus-életpályamodell beindítása.

„De vajon elég lesz-e önmagában egy új előmeneteli rendszer – melyben sokan még mindig csak béremelést látnak – ahhoz, hogy helyreálljon a pedagógusok társadalmi megbecsültsége? Lesz-e valaki jobb pedagógus pusztán azáltal, hogy bevezetjük Magyarország Digitális Oktatási Stratégiáját vagy hogy megváltoznak a gyermekvédelmi észlelő- és jelzőrendszer működésével kapcsolatos feladatok? Lehetséges-e – akár indirekt módon – egy jogszabállyal előírni valakinek a megbecsülését, tiszteletét? Nagy valószínűséggel mindhárom kérdésre nem a válasz” - írják.

Hozzátéve: „ahhoz, hogy a társadalom megbecsülését megszerezzük, elsősorban elkötelezettségre, motivációra és önbecsülésre van szükség, amit jogszabályok nem adhatnak, mint ahogy megbecsülést, tiszteletet sem írhatnak elő”, az államtitkárság szerint a jogszabályok miatt a pedagógusok nagyobb figyelmet fordíthatnak saját szakmai fejlődésükre.