„Erősnek érzem magam” – vágja rá gondolkodás nélkül Sumits Niki, amikor arról kérdezem, hogyan érzi magát most, hogy vége az egésznapos táncpróbáknak. Néhány nap telt el a halásztelki Bocskai István Református Oktatási Központ szalagavatója óta, ahol a 20 éves végzősnek állva tapsoltak a szülők, a tanárok és a diákok. „Még mindig sorra érkeznek az üzenetek a Facebookon, olyanok is gratulálnak, akikkel az elmúlt években csak néhány szót váltottam” – mondja a középiskolás, aki nyitott gerinccel születetett, több tucat műtéten van túl, mégis úgy döntött, hogy – kerekesszék ide vagy oda – táncolni fog a szalagavatóján. Nikiről szóló korábbi cikkeinket itt és itt olvashatjátok el.

Táncolt is. Keringővel kezdett, majd a kombitáncot űző Step and Roll Duóval és egy különleges tánccsoporttal, a 2012-ben alapított ParaDance Companyvel tért vissza a színpadra. „Ez minden munkát megért” – mondja Niki korábban BKV-sofőrként dolgozó táncpartnere, Marton László, aki több száz nézőt lepett meg azzal, hogy a diáklányt – kerekesszékkel együtt – ölbe kapta, úgy keringőzött tovább. Pedig egy hónapja még az alaplépésekkel sem volt tisztában.

Minden a Facebookon kezdődött

A különleges produkció története ugyanis egy nem mindennapi Facebook-poszttal kezdődött. „Keresek egy bevállalós kerekesszékes fiút, aki nem parázik egy 19 éves diáklánykától, és segítené az álmát megvalósítani úgy, hogy táncol vele a szalagavatóján” – október elején posztolta ki a Facebookra ezt a felhívást a szintén BKV-sofőrként dolgozó, mellette önkénteskedő Brandt Viktor, de arra alighanem ő sem számított, hogy néhány nap alatt több mint 13 ezren osztják majd meg a bejegyzést a közösségi oldalon, és hogy Sumits Nikinél – aki akkor még azt gondolta, partner híján ő nem táncolhat a szalagavatóján – sorra jelentkeznek majd a potenciális partnerjelöltek.

A középiskolás végül nem csak táncpartnereket kapott. A próbákat koreográfus irányította, de Niki egy könnyebb, jobban irányítható kerekesszéket és egy keringőruhát is kölcsönkapott. „Volt, hogy reggeltől estig próbáltak” – mondja Sumitsné Dóka Ildikó, a végzős lány édesanyja, és sorolni kezdi, milyen pozitív hatása van a táncnak: Nikinek erősödött a keze, a karja, a háta, egyenesebben ül a kerekesszékben. Persze a tánc nem csak ezt hozta magával. „Újra hiszünk abban, hogy lesz ereje megküzdeni a mindennapos feladatokkal, és hogy egyre önállóbbá válik majd” – teszi hozzá.

„És akkor kiderül, hogy nem fogadnak kerekesszékeseket”

Önállóságra szükség is lesz. Sumits Niki nemsokára leteszi a számítógépkezelői ECDL-vizsgát, majd a szakmai záróvizsga jön – bár egyik kezét nehezen tudja használni, gépírást és szövegszerkesztést tanul. Az iskola elvégzése után szeretne még egy szakmát szerezni, de – ahogy mondja – „ez a hozzám hasonlók számára nem is olyan könnyű”.

Bár már az 1998-as esélyegyenlőségi törvény is előírta a közintézmények akadálymentesítését, az épületeknek még mindig csupán hatvan százalékát tudják használni a mozgáskorlátozottak, látás- és hallássérültek. A Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége szerint ráadásul az oktatási intézményekben és az orvosi rendelőkben a legrosszabb a helyzet. A mozgáskorlátozott diákoknak ugyanis nem csak a lépcsők és a küszöbök jelentenek akadályt. Van olyan iskola, ahol a bejárat akadálymentes, de a mosdók és az osztálytermek ajtaja nem elég széles, a menzához két-három lépcső vezet, a könyvtárban nem lehet kerekesszékkel közlekedni.

„Ha nagy nehezen találok egy szakmát, amely tetszik is, és a fizikai állapotomnak is megfelelő, akkor keresnem kell egy iskolát, ahol oktatják az adott szakmát. Amikor végre találok egy ilyen intézményt, akkor kiderül, hogy nem fogadnak kerekesszékes diákokat, mert nem akadálymentes az épület. Így aztán az egész kezdődik elölről” – mondja Sumits Niki, aki mostanában nemcsak iskolát, hanem táncpartnert is keres. Megint. Igaz, ezúttal nem egy alkalomra, folytatni szeretné a kombitáncot. Péntek este például olyan programja volt, amilyen eddig még soha: táncolni ment a barátaival.