szerző:
Eduline

Szeptembertől már reformmenzán ehetnek a diákok. Az ételek között van jó és szinte ehetetlen is, a legnagyobb gond pedig talán a tanári hozzáállás, akik nem nagyon igyekeznek példát mutatni.

©

Szeptemberben – sokadik nekifutásra – elkezdődött a menzareform, így már egészségesebb, elvileg táplálóbb ételek kerülnek a diákok elé. A program egyelőre nem túl népszerű, a rendelet azt is szabályozza, mennyi sóval, miből és milyen tápértékű ételeknek kellene elkészülni. A diákoknak azonban nem ízlik az így főzött étel.

A hvg.hu munkatársai ezért elmentek, hogy leteszteljék a menzát, valóban ad-e fanyalgásra okot. Ahogy írták, „a pénteki zöldborsóleves, serpenyős burgonya, baromfivirsli, csemegeuborka ebédmenüből például a békebeli műanyagkancsóból kitöltött pohár víznek volt a legtöbb íze”. A tanárokat szemlátomást nem nagyon érdekli a reform étkezés, mert vagy van náluk só, vagy kikövetelik a konyháról. Pedig a szakemberek azt mondták, a tanároknak nagy szerepük lesz a menzareform sikerességében, hiszen a diákok nézik, a tanáruk megeszi-e az új ételt.

A szakértők a bölcsődei, óvodai és iskolai étkeztetésben bekövetkező új időszámítással kapcsolatban azt is többször elmondták, hogy mindenképpen képezni kell majd a pedagógusokat, mert az ő feladatuk lesz elmagyarázni a szülőknek és a gyerekeknek, hogy miért jó nekik, ha a reformmenüt esznek. „Az általunk tesztelt iskola tanárai az új étrend bevezetését sokkal egyszerűbben, a jól bevált klasszikus, poroszos módszerek alkalmazásával megoldották. Például: gyerek fejének leüvöltése, amiért nem ette meg az ebédet; gyerek fejének leüvöltése, amiért nem csendben ette meg az ebédet; gyerek különültetése, amiért nem ette meg az ebédet; gyerek kiküldése az ebédlőből, amiért nem ette meg az ebédet, stb.” - írta a hvg.hu.

Összességében elmondható azonban, hogy az új irányvonalas menzakaja messze nem olyan ehetetlen, ahogy azt sokan állítják. Azonban a legnagyobb gond még mindig az, hogy az erőltetett reformok sok esetben egyáltalán nincsenek összhangban az otthoni étkezési szokásokkal, így a gyereknek semmiféle motivációja nincs, hogy a hazaihoz képest íztelenebb kaját legyűrje – az egészségre törekvő rendelet így pont ellenkező hatást ér el.

A teljes cikket itt olvashatjátok el.