A hvg.hu Lukács Jánossal beszélgetett, aki a kolozsvári Apáczai Csere János Elméleti Líceumban tanít. Náluk fel sem merült, hogy ne csatlakozna szinte mindenki a sztrájkhoz és az iskolaigazgató is támogatta a tanári kart. Korábban az Eduline a határ két oldaláról kérdezett szakszervezeti vezetőket a magyar és román helyzet különbségeiről – ezt itt tudjátok elolvasni.

"Az oktatás problémái meglehetősen sokrétűek Romániában, itt most viszont elsősorban a béremelés volt a tét. Korábban elhangzott az az ígéret a kormány részéről, hogy a kezdő tanárok fizetését az országos átlagbérhez igazítják. Később a törvényjavaslatból törölték ezt a passzust. A legtöbb tanárt, köztük engem is ez a gesztus háborított fel. A pedagógusi pálya nagyon fontos, ha nem teszik vonzóvá a fiatalok számára ezt a hivatást, akkor egész egyszerűen nem lesz tanár" – válaszolta Lukács arra a kérdésre, hogy miért kezdett bele a sztrájkba.

A szülők hozzáállása kettős volt

Egy részük azt mondta, hogy a gyerekek érdekei az elsők és az az, hogy a tanárok ne sztrájkoljanak, hanem dolgozzanak.

"Azt gondolom, hogy a gyerekeknek az az érdekük, hogy méltóbb körülmények között tanító pedagógusaik legyenek. Ezt sok szülő egyébként megértette. Az egyik tüntetést már eleve úgy hirdették meg, hogy szülőket és diákokat is vártak rá."

– mondta a tanár.

Ugyanakkor az országos szülői szervezetnek nem volt egyértelmű az álláspontja. Inkább a kormány oldalát képviselték, mindezt azonban óvatosan tették, mert a tanárok ellen nyíltan nem szólaltak fel.

Több dolog vezetett a sikerhez

Egyrészt a kolozsvári pedagógus szerint ebben a kérdésben nincs akkora megosztottság náluk, mint a magyar közéletben. Romániában az oktatásügyi tárca sem vitatta, hogy jogosak a tanárok követelései. Másrészt jó volt a sztrájk időzítése, hiszen a tanárok munkabeszüntetésének a tanév végén van igazi tétje, amikor érettségiztetni, vizsgáztatni kell.

Ugyanakkor még mindig vannak hiányosságok: A kormány 2011-ben elfogadta a tanügyi törvényt, amely többek között kimondja, hogy az éves GDP hat százalékát kell az oktatásra fordítani, de ezt a szabályt azóta nem léptették hatályba. Ennek eredményeképpen az elmúlt években ennél jóval kevesebbet – a GDP kettő vagy három százalékát – fordították az oktatás területére. És a körülmények sem megfelelőek, mert vannak olyan falusi iskolák, ahol nincsen folyóvíz, ezért a diákoknak pttyantós wc-t kell használniuk.

A magyar helyzetet figyelve Lukács János szerint a teljes tanártársadalomnak kellene összefognia. Fontos lenne, hogy a kormány szem előtt tartsa azt, hogy a tanárok pótolhatatlanok. "Ha jelentősebb lesz a tanárhiány, akkor ki fog tanítani, a rendőr?" – kérdezi. Romániában sem gondolták, hogy ekkora megmozdulás lesz és erdményesen zárulnak a demonstrációk, de az összefogást látva komolyan vette a követeléseiket a kormány.