A 2020-as Nat-ra épülő középszintű magyar érettségi írásbeli vizsgakövetelményeit nézegetve azt vettük észre, hogy egyedül Szabó Magda képviseli a női szerzőket.

Nemes Nagy Ágnest váltja

Ugyanis a módosítás előtti vizsgakövetelményekben ő volt az egyetlen női költő, de már őt is kivették a listából. Különböző korok és stílusok íróiról tanulnak a diákok, nem csak a magyar-, de a világirodalom is elvárás. Azonban ezeket az időszakokat csak a híres férfi alkotókon keresztül ismerik meg, mint például Ady Endre, Krúdy Gyula, Örkény István, Petőfi Sándor, Shakespeare és még sokan mások - a teljes lista itt olvasható.

Kevés nő van a magyar irodalomban?

Voltak és vannak jelentős női írók az irodalomban, csak ők kevesebb figyelmet kaptak és feledésbe merültek, ezért is lenne fontos, hogy róluk is szó legyen a közoktatásban. Kaffka Margit például állandó munkatársa volt a férfiközpontú Nyugatnak, Ady Endre „nagyon-nagy író-asszonynak" nevezte. Lesznai Anna pedig a Nyugat női lírikusa volt, mégsem tanulunk róla, de Polcz Alaine pszichológiai regényei, mint a második világháborúról szóló "Asszony a fronton" is elférne a követelmények között.

Valamennyire az intézmények is befolyásolhatják a listát, mert annyi mozgásteret enged a vizsgakövetelmény, hogy a harmadik és negyedik témaköröknél például bővíthető egy személlyel a szerzők sora, illetve a kortárs magyar irodalom és a világirodalom is választható, de a megadott követelményeknél egyértelmű a férfi többség.

Az általános iskolások több női névvel találkoznak

A törzsanyag alapvetően népmesékből áll, de a kiegészítő tartalmak között több írónő is feltűnik. Csukás István, Móra Ferenc, Kányádi Sándor, Móricz Zsigmond, Hárs Ernő, Lázár Ervin, Jékely Zoltán, Zelk Zoltán, József Attila, Weöres Sándor, Petőfi Sándor mellett megjelenik Fazekas Anna, Nemes Nagy Ágnes, Gazdag Erzsébet és Janikovszky Éva. A felsőtagozatosoknak is csak négy női szerzőtől kell olvasniuk: Nemes Nagy Ágnestől, Szabó Magdától, Szendrey Júliától és Agatha Christietől.

Női írók helyzete

Török Sophie Baumgarten-díjas író, költő, aki egyébként Babits Mihály felesége volt, "Nők az irodalomban" című írásában arról beszélt, hogy a női irókat külön kategóriaként emlegették:

"Irodalomtörténetek, antológiák és vitairatok rendeződnek ezen elv szerint: vannak romantikus írók, realisták, naturalisták, kollektivisták - és vannak nők."

Az író szerint a nők legtöbbször, s legkönnyebben a szórakoztató irodalom berkeiben tudnak elhelyezkedni. Török Sophie 1932-ben írt a nők helyzetéről, ami nem kifejezetten naprakész, ezért megkérdeztük Nyulász Lellét is a tapasztalatairól, akinek 2022-ben jelent meg első könyve – egy ífjúsági regény – a Rajtam kívül.

"Leiner Laura sok korombeli lány életében fontos figura volt, ahogy az enyémben is. Természetesen faltam az SZJG-t, szinte minden dedikálásra elmentem, volt valami abban a sorozatban, ami behúzott, és nem engedett. Ma már kritikusabban állok a műveihez, de a rám gyakorolt hatása tagadhatatlan. Amikor eldöntöttem, hogy komolyan szeretnék foglalkozni az írással, nagy hajtóerő volt bennem, hogy valami „nagyon mást” írjak, mint az SZJG. De mivel az a sztori volt az első találkozásom a kortárs ifjúsági regénnyel, nyilván táplálkoztak belőle a hasonló szövegeim. Rajta kívül viszont sajnos nem sok női szerzőt ismertem meg mélyebben az iskolás éveim alatt."

– mondta Lelle arra a kérdésre, hogy mennyire inspirálták az írásra iskoláskori olvasmányélményei. Arról, hogy neki milyen tapasztalatai vannak fiatal női íróként, így nyilatkozott:

"Még viszonylag friss, elsőkönyves szerző vagyok, a szakmában való tapasztalatom is ehhez mérhető. De szerencsésnek érzem magam, mert eddig remek emberekkel dolgoztam együtt, akik az első pillanattól fogva komolyan vettek. Volt viszont egy kritika a Rajtam kívülről, ami azzal kezdődött, hogy én nőként miért írok férfi szemszögből, és a kritikus egy ponton elkezdett a feltételezett szerelmi életemben turkálni, mert úgy gondolta, vagy leszámolni akartam a velem szórakozó fiúkkal, vagy megérteni őket. Ezt a felvetést egyfelől teljesen irrelevánsnak gondolom, másfelől ilyen kérdés egy férfi szerzőnél egészen biztosan nem merült volna fel, legalábbis nem így. Ráadásul egy korábban készült interjúban elég egyértelműen nyilatkoztam arról, hogy miért választottam egy kamaszsrácot elbeszélőnek."

Ezt leszámítva szerencsére nem volt hasonló élménye, és nem érzi azt, hogy kizárólag a neme miatt ne tudna érvényesülni.

Korábban viszont teljesen más volt betörni nőként az irodalomba:

A női irodalmi munkásság nem kapott nagy elismerést, mert a tizennyolcadik század elején a főállásban írni akaró nőkre úgy tekintettek, mint akik lealacsonyítják saját nőiességüket, így a korabeli női szerzők névtelenül publikáltak vagy gyakran férfi álnéven, hogy nagyobb elismerést és jobb lehetőségeket szerezzenek. Például a Brontë nővérek is így tettek, amikor Emily Brontë Ellis Bell néven adta ki az Üvöltő szeleket, amelyet ma már széles körben az angol irodalom remekének tartanak – olvasható egy tanulmányban.

Ha ma bemegyünk egy könyvesboltba, akkor már nem kell sokáig keresgélni, hogy női szerzőt találjunk. Rengeteg népszerű kortárs magyar és külföldi írónő is van, de a közoktatásból mégis kihagyják őket. Felsőbb évfolyamon Szabó Magda Abigél című regénye szerepel a törzsanyagban, Jane Austen és Agatha Christie pedig csak ajánlottak, pedig bőven lenne kik közül válogatni, főleg, ha a kortárs és világirodalmat is nézzük. Például Mary Shelley, Virginia Woolf, Louisa May Alcott, Ljudmila Ulickaja, Szepes Mária, Tóth Krisztina, Fábián Janka mind szerepelhetnének a törzsanyagban, vagy Kis Judit Ágnes is, cenzúra nélkül.