Ahogy arról korábban beszámoltunk, a PDSZ március 14-re hirdetett kétórás szolidaritási sztrájkot, ezzel támogatják a köztisztviselők és a szociális ágazat aznapra meghirdetett munkabeszüntetését.

Február 25-én 60 tankerületi és 44 szakképzési központnak javaslatot küldött a szakszervezet az elégséges szolgáltatásról, de a nyolcnapos határidőn belül alig érkezett válasz. Olyan egyszerű alapelveket fektettek volna le, hogy minden diák iskolai felügyeletét és étkeztetését meg kell oldani, a munkabeszüntetés nem zavarhatja a március 15-i megemlékezéseket, de nem csorbulhat a pedagógusok sztrájkhoz való joga sem. A 104 központ egységesen egy tárgyalási időpontot adott a PDSZ-nek, ám ezt az elnökön kívül egy fizetett alkalmazottal sem rendelkező szervezet nem tudta megoldani, levélben szeretett volna megegyezni.

„Miképpen lehetséges az, hogy az elvileg önálló munkáltatók az egyeztetésre ugyanazt az időpontot jelölik meg az egész országban? Miért van az, hogy onnan is felkérést kaptunk a tárgyalásra, ahonnan előzőleg már pozitív válasz érkezett első ajánlatunkra? Miként lehetséges az, hogy csak ott születhettek aláírt megállapodások, ahová az elsők között sikerült eljutnunk? Mi a magyarázata annak, hogy azok a tankerületi igazgatók, akik írásban vagy szóban március 7-én ígéretet tettek az aláírásra, a következő napokban vagy nem voltak elérhetők, vagy ha létrejött a találkozó, ígéretük ellenére mégsem írták alá a megállapodásokat?” – sorolja kérdéseit a PDSZ a nyílt levélben.

Azt írják, a PDSZ-ben fel sem merült az a gondolat, hogy mindenhova személyesen kell majd eljutniuk. „Sokkal természetesebbnek tartottuk volna azt a magatartást, amelyet néhány munkáltatónál tapasztaltunk, mikor a február 25-én keltezett, 2016. évi figyelmeztető sztrájkra épülő ajánlatunkra néhány nap elteltével válaszoltak, hogy el tudják fogadni az abban foglaltakat. A megállapodások meghiúsulásának tehát abban látjuk a fő okát, hogy a munkáltatók nem adtak egyértelmű választ a PDSZ időben elküldött ajánlatára” – írják.