Aldous Huxley 1932-es Szép új világ könyvében vagy egy történet, ahol a tanár egy Reuben Rabinovitch nevű lengyel fiúról mesél, aki elaludt a rádió előtt, másnap reggel pedig minden nehézség nélkül idézte vissza George Bernard Shaw egyik munkáját, pedig azt se tudta, ki az és egyáltalán, hogy mit mond, ugyanis a rádióadás angolul volt.

Számtalan cikk jelent már meg arról, hogyan lehet dalszövegeket megtanulni álmunkban vagy éppen tökéletesíteni a golfozási technikánkat. Sőt, egy egész iparág épült már erre, hiszen számtalan „tudatalattira ható oktatási csomagot” lehet már venni, amik azt ígérik, csak felteszed a lemezt, lefekszel aludni és reggelre flamencotáncos leszel vagy perfektül fogsz beszélni spanyolul. De vajon van bármilyen tudományos alapja ezeknek?

Egy 1950-es kísérlet során egy alvásközeli állapotba, egyfajta hipnózisba hozták a tesztalanyokat, és egy olyan felvételt játszottak le nekik, ahol 96 tényt soroltak a történelem, a tudomány, a művészet, a sport és egyéb témakörben. Ébredés után a két kutató, Charles Simon és William Emmons egy kvízsort adott a tesztalanyoknak. Az eredményekből egyértelműen látszott, hogy az alanyok nem jegyezték meg azt, amit alvás közben hallottak.

2010-ben Susan Diekelmann végzett egy másik kísérletet, mely Pavlov kutatásain alapult. Diekelmann azt vizsgálta, hogy ha az új tudást valamilyen ingerhez kapcsolja, akkor vajon könnyebben megjegyzik-e. Arra kérte a tesztalanyokat, hogy 15 kártyát memorizáljanak, amelyeken különböző használati tárgy volt. Eközben enyhén kellemetlen illatokat engedtek a terembe. A csoport egyik felét elküldték aludni, a másik felének pedig egy újabb adag kártyát kellett megtanulni. Az első csoportnak a rövid alvás után kellett memorizálni az újabb adag kártyát.

A kutatók azt vették észre, hogy az a csoport, amely aludhatott, jobban teljesített, a minták 84 százalékát jegyezték meg helyesen, míg azok, akik nem aludhattak, a 60 százalékát. A tudósok ebből azt szűrték le, hogy az információk elmélyülése az alvás első néhány percében elkezdődik, és a különböző ingerek összekapcsolása valóban segíti a tanulást, de a tudás csak akkor hívható elő, ha ugyanaz az inger éri az embert, mint amikor tanult – ez pedig elég életszerűtlen.

Egy tavaly publikált svájci tanulmányban pedig arra a következtetésre jutottak, hogy az alvás segíti az idegen nyelvek elsajátítását. A kísérleti alanyoknak egy sor holland-német szópárt mutattak este 10-kor, majd ugyanezeket kellett felvételről meghallgatniuk hajnali 2-ig. De csak a csoport egyik felének. A másik fele nyugodtan aludhatott. A kutatás bebizonyította, hogy azok, akik aludhattak, sokkal több szóra emlékeztek, mint akik folyamatosan tanultak.

Így az, amit Huxley leírt, nem valósítható meg, teljesen ismeretlen dolgokat nem lehet megtanulni alvás közben, agyunk csak rendszerezi az információkat. Így amit alvás előtt tanultunk, az elmélyül.