szerző:
Eduline

Még mindig sok középiskolában és kollégiumban él az elsős diákok iskolai beavatásának hagyománya - a jópofa, közösségformáló szertartás azonban gyakran erőszakba, kegyetlenkedésbe és a tanulók megalázásába csap át. Az iskolakezdés sötét oldala.

"Az első megaláztatást az első héten éltem át. Lámpaoltás után bejöttek a nagy melák ötödévesek, és mondták, hogy akkor mindenki ki az ágyból, gatyát le, bokát megfog. Átfutott a fejemen, hogy mi van, ha valami durva dolog következik, de szerencsére megúsztuk egy „simával”. Ez azt jelentette, hogy egy gumitalpú papuccsal rávertek a fenekünkre egy jó nagyot. Majdnem elsírtam magam, de nem mertem kimutatni, mert attól féltem, hogy akkor rám szállnak" – meséli élményeit István, aki tizenhárom évvel ezelőtt az egyik vidéki szakközépiskola kollégiumának elsőse volt. "Az iskola aztán még rá is tett egy lapáttal. Szecskaavatót szerveztek, ahova a bejárósok nem mertek eljönni, és ennek megint mi, kollégisták ittuk meg a levét. A felsőbbévesek mindenféle dolgot összegyúrtak egy sütibe, szörnyű íze volt, az egyik társam rosszul is lett. Ezután egy jó darabig nem is volt kedvem a bulizáshoz" - emlékszik vissza.

Nem ritka a "szecskáztatás"

Papuccsal verés, mosószeres koktél és fenyítés – csak néhány a középiskolások durva beavató „technikái” közül. Négy évvel ezelőtt az egyik szegedi kollégiumból azért tiltottak ki több tanulót, mert vizes párnahuzattal és papuccsal verték az elsősöket, és arra kényszerítették őket, hogy  belenyúljanak a vécébe. Az ehhez hasonló esetek korábban sem számítottak ritkaságnak a magyar középiskolákban, az oktatási ombudsman 2001-es felmérése szerint a gólyáknak - vagy ahogy egyes helyeken hívják őket, a szecskáknak - gyakran sértő, durva és megalázó feladatokat kell végrehajtaniuk. Az ágyaztatás vagy a szemét felszedetése a legtöbb kollégiumban és szakközépiskolában általános szokás, de akadtak olyan durva esetek is, amikor a diákok fejét a vécébe nyomták, a fiúkat pedig a piszoárba állították.

Hol a határ a közösségformáló "szertartás" és a megalázó beavatás között?

Az oktatási jogok biztosának elemzéséből kiderül, hogy a durva szecskáztatásnak az antidemokratikus, konfliktuskerülő iskola lehet a melegágya. Az ilyen esetek különösen gyakran fordulhatnak elő a kétezres tanulólétszám feletti nagy iskolákban, valamint ott, ahol a pedagógusok maguk is eszköztelennek érzik magukat a diákokkal szemben. „Volt olyan iskola, ahol a pedagógusok a fegyelmezés eszközének tekintették a szecskáztatást, és maguk adták le az órájukon hangoskodó, engedetlenkedő diákok nevét a felsőbbéveseknek" – mondja Aáry-Tamás Lajos, az oktatási jogok biztosa.

Az ombudsman úgy véli, az utóbbi időben egyre kevesebb az igazán durva eset. A tíz évvel ezelőtt nagy port kavaró kutatás után ő is sok olyan levelet kapott, amelyben a diákok a helyzet javulásáról számoltak be. „Magát a beavatást nem tartom rossz dolognak, a sportolók körében például nagy hagyományai vannak. Addig, amíg az iskolában történteket a gyerek elmeséli otthon, nincsen baj. Ha viszont titkolózni kell, ott egész biztosan nem stimmel valami" – teszi hozzá Aáry-Tamás Lajos.

Miért durvul el a beavatási szertartás?

Nehéz megmondani, hogy miért válnak erőszakossá és durvává a középiskolás diákok: az iskolai légkör és a pedagógusok nevelési stílusa mellett valószínűleg a családi háttér is meghatározó. "Ezekben a gyerekekben van egy félelemmel vegyes feszültség, és ezt a társaikon vezetik le. A baj az, hogy a kisebbek nem mernek szólni, ha bántják őket, felsőbbévesként pedig ők is ugyanígy viselkednek majd" – mondja Benda Viktória iskolapszichológus. A szakember azt mondja, az ő intézményükben nincsen "szecskáztatás", a nagyobbak azonban szívesen ugráltatják, „csicskáztatják” a kicsiket.

Hasonló tapasztalatai vannak Tutti Gábornénak, aki a bólyi Montenuovo Szakközépiskola és Szakiskola kollégiumát vezeti: a kilencedikesek náluk is gyakran ágyaznak vagy pakolnak a nagyobbak helyett. Az új diákok beavatása sokáig a kollégiumi diákönkormányzat által szervezett „intézményes” szecskaavatón történt, két évvel ezelőtt azonban éppen a játékok eldurvulása miatt kellett változtatniuk a rendszeren.

Nem lehet megtiltani a szecskáztatást?

„A szecskáztatást nem lehet megkerülni, de mi megpróbáljuk szabályozott keretek között tartani. A szecskaavatót ismerkedési estnek hívjuk, és bár a szervezés a diákönkormányzat feladata, most már egy nevelő is segít nekik. A kilencedikeseknek vicces ruhában kell megjelenniük, játékos feladatokban, vetélkedőkben vesznek részt, méghozzá a nagyobbakkal együtt, vegyes csapatokban. Fontos, hogy a beöltözés és a részvétel sem kötelező, eddig azonban még egy kilencedikes sem akart kimaradni a mókából" - mondja.

A kollégiumvezető biztos abban, hogy a „hivatalos” beavatáson kívül a kollégium falai között a nem hivatalos szecskáztatás hagyománya is él – ezekre az esetekre azonban még egy ilyen kis létszámú, családias intézményben is ritkán derül fény. Néhány évvel ezelőtt két felsőbbéves diákot azért kellett egy hónapra kizárni, mert rendszeresen megették az egyik kilencedikes diák otthonról hozott ennivalóját. Az igazán durva eseteket azonban eddig sikerült megúszniuk.

Horváth Dóra
eduline