A főiskolai és egyetemi tanulók számos gonddal, és önértékelési problémával szembesülnek diákéveik alatt. A személyes nehézségek megoldásaként, valamint az önbizalom növelésére sokuk az alkoholt hívja segítségül. Egy új tanulmány szerint ők azok, akik tovább folytatják a túlzott mértékű ivászatot felnőtt korukra is.

Számos kutatás írta már le a felsőoktatásban résztvevő diákok tipikus pszichoszociális fejlődését: szülőktől mentes önálló élet megalapozása, kifinomodó értékítélet, javuló interperszonális kapcsolatok, és az alkoholfogyasztás kezelése. Az Ohio Egyetem felmérésének eredménye szerint azok a felnőttek, akik 34 éves korukra is mértéktelenül isznak, nemtörődömségükben arra használták az alkoholt, hogy az tompítsa a szociális és kognitív fejlődésüket – beleértve az italhoz fűződő egészséges viszony kialakítását is. Az ittasság pedig minden esetben komoly veszélybe sodorta a részegeket, kezdve a végzetes sérülésektől a szexuális erőszakon át a mentális problémák és alkoholfüggőségig.

A tivornyázás férfiak esetében öt vagy annál több, nők esetében négy vagy annál több ital elfogyasztását jelenti egy este alatt – határozták meg korábban a Harvard kutatói. Ada Demb, az Ohio Egyetem, valamint Corbin Campbell, a Maryland Egyetem szakembere az Egyesült Államok középső részének egyetemeit vizsgálták, jelenlegi ivászati-szintjük szempontjából. Emellett adatokat gyűjtöttek 1983 és 1993 között végzett véndiákoktól is. A nagy kockázatú ivókat az amerikai Alkoholfüggőség és Alkoholizmus Országos Intézetének (National Institute for Alcohol Abuse and Alcoholism, NIAAA) kérdőíve alapján kategorizálták.

Demb és Campbell arra jutottak, hogy a nagy kockázatú főiskolai ivók nyolcvan százaléka bizony tovább folytatta szeszfogyasztását a diplomázás után, ám ennek „csak” húsz százaléka vált súlyos alkoholistává. A felmérésben részt vett nagy kockázatú ivók közül, aki abbahagyta tanulmányait követően a probléma-alkoholizálást, összességében is lecsökkentette szeszfogyasztását a diákéveihez képest – mely azt mutatja, hogy a szociális fejlődése megközelítette a normális értékeket. Az eredmények arányukban egyébként megegyeznek a nagy nemzeti átlaggal.

Amennyiben a diákok azon részhalmaza, mely az államvizsgát követően is folytatja az ivást, azonosíthatóvá válna, az abba tartozó tanulók számára előnyös lenne az a tanácsadás, mely a kockázatok csökkenését hivatott szolgálni. Sőt, a diákévek a legmegfelelőbb időintervallum arra vonatkozóan, hogy hatékonyan beavatkozzanak a folyamatba.