Bekerülni egy angol állami egyetemre első ránézésre nem tűnik túl bonyolult feladatnak. Pár perc böngészés a világhálón és máris számos céget, intézményt találunk, akik temérdek nyelvoktató programot ajánlanak figyelmünkbe. Amint kiválasztottuk a nekünk leginkább megfelelőt, online regisztráljuk magunkat a cég honlapján, kitöltjük az egyetem saját jelentkezési lapját, majd eljuttatjuk a szervező céghez. Ezt követően aláíratnak velünk egy oktatási szerződést, és jöhet is a teszt megírása, ami a legtöbb esetben mindössze egy nyelvi szintfelmérőt takar. Amennyiben sikerült teljesíteni a követelményeket, már csak néhány apróság marad hátra, mint a repülőjegy és szállásfoglalás, valamint a diákhitel elindítása. A szervező cég persze ebben is segítséget nyújt a mindent magában foglaló pár tízezer forintos jelentkezési díjért cserébe.

Hasonlóképp egy ügynökségen keresztül került Angliába Tamás is, aki három éve a University of Bedfordshire hallgatója Luton városában.

"Anno ezt nem  tudtam, de közvetítő cég nélkül is kinézhetsz magadnak bármilyen egyetemet. Mindössze az egyetem felvételi tesztjét kell megírnod, ami uniós diákoknak egy angol nyelvi tesztet jelent."

Amint megszületik az elhatározás, és végére érünk a fenti procedúrának várakozásokkal telve vehetjük az irányt tanulmányaink leendő színhelye felé. Az első meglepetés akkor ér, amikor kísérletet teszünk a hazai és az angliai tandíj illetve diákhitel rendszer összehasonlítására.

"A tandíj az angliai BSC képzések esetében várostól, intézménytől, szaktól függetlenül megegyezik. Vagyis bármelyik egyetemre jelentkezel, az 1150 Ł értékű tandíjjal kell számolnod. Ennek teljes mértékű támogatása kérvényezhető az angliai oktatási minisztériumnál. A diákhitel értelmében a támogatásként nyújtott összeget akkor kell visszafizetned, ha munkavállalás után az éves jövedelmed eléri, angliai tartózkodás esetén a 15000, hazaköltözés esetén pedig a 9000 Ł-ot."

A kinti tandíj tehát nem sokkal magasabb, mint a jobb nevű hazai intézmények népszerű szakain fizetendő összeg, és meglehetősen pozitív az is, hogy az egyenlő tandíjnak köszönhetően nem a bankszámla vastagsága határozza meg azt, hogy ki milyen egyetemen folytathatja tanulmányait. De mit kapunk ezért cserébe?

"Tanultam pár éve egy budapesti főiskolán is ezért van némi összehasonlítási alapom. A kettő közti különbséget egyrészt az oktatás színvonalában látom. A tananyag sokkal inkább közel áll ahhoz, amit a cégek elvárnak. Ez sok mindennek köszönhető, de jó példa, hogy az egyetem a tavalyi évben behívott több konzulenst a piacvezető cégektől. Meghallgatták őket és ennek alapján átírták a teljes II. és III. éves tananyag 80%-át. Otthon még mindig nem tapasztalható, hogy az oktatási intézmények belátnák, hogy a feladatuk olyan munkaerő képzése lenne, ami a cégek által támasztott piaci igényeknek képes megfelelni. A pályakezdőknek ne kelljen több hónapos tréningsorozaton, betanításon átesni, ha valami munkát rájuk szeretnének bízni. Azokat a technológiákat, eszközöket ismerjék és tudják használni, amivel szakmájukban ténylegesen dolgozni fognak. Jelentősen eltér a tanítás módja is. A hazai képzés szinte csak elméleti oktatásból áll, a gyakorlat sokszor teljes hiánya mellett. Óriási a különbség aközött, hogy több száz ember egy előadóba zsúfolva hallgatja a marketing elméletet és aközött, hogy konkrét PR kampányokban való munka során a gyakorlatban szerezhetjük meg az ismereteket. A másik jelentős eltérést az intézményi felszereltségben látom. Az otthon sokszor megszokott omladozó vakolatú kollégium, a használhatatlan liftek és a harminc éves padok merőben más képet nyújtanak, mint ami itt tapasztalható. Sokkal több pénzt fektetnek be az egyetemek infrastrukturális fejlesztésébe. Folyamatosan építik, szépítik a környezetet. A számítógéptermekbe több ezer font értékű gépeket vásárolnak és hét millió fontért átépítik a recepciót, hogy "sate-of-art" kinézete legyen!"

Sokat hallani, hogy a magyar képzések, követelmények kiemelkedően nehezek, ezért a magyar diákok könnyen veszik a külföldi egyetemek nyújtotta akadályokat. 

"Az angolok többsége kifejezetten nehéznek találja az egyetemet, de én meg azt mondom, hogy nagyon könnyű. Az angoloknak az egyetem olyan nehéz mint a magyaroknak az otthoni, viszont magyarként itt tanulni nem túl megerőltető. Persze itt is vannak bonyolult tárgyak, de közel sem élek olyan terrorban, mint otthon a zh időszakban."

Az angliai tanulmányoknak is megvan persze az árnyoldala. Köztudott ugyanis, hogy Európa talán legdrágább országáról van szó, ahol az egyszerű egyetemista élet sem kevés pénzből finanszírozható.
 
"Ha a nagyon "low-cost living"-et bírod akkor kb. £350-£400-bol meg lehet élni. Nagyon sok mindentől függ. Kezdjük a szállással. Ha stúdióban akarsz lakni akkor az minimum £350 + számlák. Ha több emberrel laksz együtt, akkor szoba méretétől függően £180-£300 között mozog. Étkezésre kb. heti £20 amit én költök, de ez is változik. Az egyetemen van egy Costa Coffee, ahol egy cappuccino £1.40, egy normál kávé £1.10. Van az egyetemen étterem is, ahol lehet enni £2 ellenében általában elég korrekt menüt, innivalóval ugyanez £3-£5. Szóval attól függően változik, hogy te vásárolsz/főzöl vagy eszel valahol. Az egyetemre nem kell sok pénz, de ez azon is múlik, hogy meg szeretnéd-e vásárolni a tankönyveket, vagy könyvtárba jársz. Végül nem maradt más hátra, mint a pub. Vannak helyek ahol 1 sör £2.50, de az egyetemnek is van saját klubja, ott csak £1.80. Persze a diákok számára sok helyen tartanak akciókat, ilyenkor minden innivaló 89p-be kerül."

Az angol egyetemisták tanulás mellett a legtöbbször dolgoznak, amiben óriási segítséget nyújt számukra a karrieriroda. Ezek tevékenysége egy kicsit eltér az itthon megszokottól, ugyanis nem csupán a hallgatók közvetítésén keresztül történő pénzszerzés kedvéért alakultak, hanem a diákok kiszolgálásáért. Hangsúlyt fektetnek arra, hogyan tudja eladni magát valaki, és megtanítják az alapvető önéletrajzírással, állásinterjún való megjelenéssel kapcsolatos tudnivalókat. No és persze számos munkalehetőséget kínálnak egyetemen belül és külső cégeknél egyaránt. A munka mellett széles skálája létezik a különböző szociális, tanulmányi és egyéb támogatásoknak is.

"A támogatások mértéke a szülők éves keresetétől függ. A maximum amit 1 évben lehet kapni az £4,180. Természetesen vannak ösztöndíjak és támogatások, amik feltételekhez kötöttek. Van amit a jó tanulmányi eredményekért kaphatsz, van amit azért, mert a középiskolában jó tanuló voltál, de támogatják a sportot és a közösségi munkát is."

Miután elvégzi valaki az egyetemet, derül csak ki igazán, hogy megérte-e. A külföldi tanulmányi és munkatapasztalat, mindenképpen előnyt jelent az itthoni állásinterjúk esetén, de vajon külföldön is boldogulhatunk?

"Az angol egyetemek a legjobbak között vannak Európa szerte, így bárhol az EU-ban komolyabb eséllyel lehet munkát találni. Diákként is akadályok nélkül sikerült elhelyezkednem azon a területen amit tanulok. Persze bárhol tanulhat az ember ettől még önmagában ne várja a csodát. Ha valaki kellően elhivatott és rendelkezik a szükséges szakmai hozzáértéssel, akkor mindegy hol tanult."

Az egyre több külföldön tanuló magyar diák esete első ránézésére bíztatónak tűnhet, hiszen az ott megszerzett ismeretekkel, kapcsolatokkal, hazahozott tőkével, komoly termelőerőt jelenthetnek hazánk számára. Azonban felmerül a kérdés, akarnak-e hazajönni?

"A BSC képzés után szeretnék egy MSC képzést is végicsinálni. Még nem tudom hol, de biztos, hogy egy nyugat-európai országban. Csak a keresetek és az életszínvonal összehasonlítása után nyilvánvaló, hogy logikusabb kint munkát vállalni. Hazamenni azért nem szeretnék, mert egyszerűen úgy érzem, nem éri meg. Talán ha már kellő tapasztalattal és tudással rendelkezem, lehet, hogy hazamegyek. Akkor talán nagyobb esélyem lesz egy olyan pozíció megszerzésére, ami biztosíthatja az általam elvárt, itt kint tapasztalt életminőséget."