Kikerülhetetlen első kérdésünk, hogy hova jártál iskolába.

A Táncsics Mihály Gimnáziumban érettségiztem, aztán az Eötvös Loránd Tudomány Egyetem Állam és Jogtudományi Karára jártam nappali tagozatra. Ami a zenei képzettségemet illeti, 6 évig zongoráztam, és fél évet jártam a zeneiskola jazz tanszakára, amit aztán az érettségi miatt abbahagytam.

Miért a jogot választottad?

Ennek összetett okai vannak. A gimnázium alatt nem igazán foglalkoztatott a tanulás. A vége felé jöttem rá, hogy ha érettségi után nem tanulok tovább, akkor el kell mennem dolgozni, amire nem igazán éreztem felkészültnek magam – fogalmazzunk így. Viszont a gimnáziumi érdemjegyeim nem voltak megfelelőek a továbbtanuláshoz, ezért elkezdtem felkészülni a felvételire. 2 évembe került, mire sikerült bejutnom az egyetemre úgy, hogy a 0. évfolyammal kezdtem. Ott majdnem 500-an voltunk, és tanulmányi eredmény alapján rangsorolták, hogy ki kerül majd be egyenes ágon a szakra. Számomra ez volt az egyetlen járható út. Végül úgy csináltam végig az első évet, hogy a 9. legjobb eredményt értem el, ebből a hatalmas tömegből, és így közvetlenül, felvételi nélkül bejutottam. Hogy miért pont ezt a szakot választottam? Mert magyarból és töriből mindig is jó voltam. A végletek embere vagyok. Érettségin történelemből kiváló minősítést kaptam, magyarból szintén ötössel, végeztem, a többi tantárgyból visszont kettest kaptam. Ez magyarázza, hogy olyan szakot kerestem, ahol történelemből és magyarból kell felvételizni, mint például a jogon. Így maradt ez kizárásos alapon. Valamint az is közrejátszott, hogy az apukám azt mondta, engem oda úgysem fognak felvenni. Ez nagy löketet adott.

Ezek szerint ezzel édesapádnak akartál bizonyítani egy kicsit?

Nem kicsit, hanem nagyon. Gyakorlatilag ez a teljesítményorientált szemlélet valahogy rámragadt az évek során, és nem tudok szabadulni tőle egy kis időre sem. Mindig versenyben vagyok önmagammal, és ez elég fárasztó tud lenni.

Voltak meghatározó tanáraid, tanítások, életbölcsességek, amelyekre a mai napig visszaemlékszel?

Kukorelli István volt az alkotmányjog tanárunk, aki azóta alkotmánybíró lett. Ő nagyon nagy hatást tett rám, nem csak szakmailag, de emberileg is. A közgazdaságtan tanárunk is nagyon különleges személyiség volt, fantasztikus stílusban adta elő azt az anyagot, ami alapesetben száraz és unalmas lett volna. Általános iskolában viszont nem szeretett az osztályfőnököm, amit nem viseltem túl jól. Nekem nagyon fontos, hogy a tanárommal jó viszonyban legyek, és szeressen engem. A zongoratanárnőmnek emlékszem a kedvence voltam, és ez nagyon pozitívan hatott a teljesítményemre is. A dícséret nagyon tud motiválni, attól szárnyra kapok, ha viszont azt érzem, hogy valamit nem csináltam jól, és ezért még alaposan le is tolnak, az keményen vissza vet.

Voltak példaképeid? Szerinted fontos, hogy a fiatalok felnézzenek valakire?

Számomra a példakép azt jelenti, hogy olyan akarok lenni bizonyos tekintetben, mint az illető. Én olyan akarok lenni, mint amilyen én vagyok, és magamból szeretném kihozni a lehető legtöbbet. Az azonban nem árt, ha vannak az ember környezetében olyan személyek, akiket valamiért tisztel, akikre felnéz, akiktől lehet tanulni, akiknek elismerjük a tudását vagy szemléletét. Ez fejleszti az embert, ettől leszünk többek.

Szerinted van létjogosultsága az élethosszig tartó tanulásnak?

Maximálisan. Szerintem ha az ember nem használja eleget az agyát, nem gondolkodik vele, akkor az satnyul, ezért fontos pallérozni az elménket. Már csak azért is, mert az embernek a tudás sohasem válik hátrányára. Ugyan nem jelent számára semmi biztosat, de lehetőségeket igen.

Milyen volt a tanulási módszered? Biflázós típus vagy, vagy csak úgy ragadt rád a tudás?

Az egyetemi vizsgázások alkalmával az én helyzetem speciális volt, hiszen a Unique kapcsán  – az agyam egyik fele mindig ott járt, még akkor is, ha éppen nem koncerteztünk, vagy készítettünk lemezt. Hiába koncentráltam a tanulásra, egy picit a periférián ez mindig bezavart. A biflázást semmi esetre sem tartom célravezetőnek, ha az ember tanul, akkor már úgy tanuljon, hogy minél hosszabb távon megőrződjön az agyában a tudomány. Szerintem az a jó, ha a tanulnivalót az ember megpróbálja elhelyezni kontextusában, ha megpróbálja az új ismereteket a meglevő tudásához hozzákapcsolni.

Hogy tudtad összeegyeztetni az éneklést a tanulással?

Általánosságban nem könnyen. Ha kellőképpen kipihent voltam, és kialudtam magam, akkor könnyebben ment a koncentrálás. Nyilván, az igen nehéz volt, amikor a vizsgaidőszak összecsúszott a fellépési szezonnal. Olyankor sem kipihenni nem tudtam magam, sem normálisan tanulni és teljesíteni. Egy rosszul sikerült vizsga miatt, általában a színpadon sem tudtam jól teljesíteni. Ez az egész egy olyan ördögi kör volt, amely rettenetesen lehúzott. Tudatosan oda kellett figyelnem, hogy csak arra koncentráljak, amivel éppen foglalkozom és ne másra. Nálam ez mai napig aranyszabály.

Most hogy már „csak" dolgozol a Unique mellett könnyebb dolgod van?

Bizonyos tekintetben igen. Hétfőtől péntekig ügyvédjelöltként dolgozom. Mellette ott van a Unique, de mára egy „jól bejáratott” útra tereltük. Az évek során megtanultuk működtetni, illetve megtanultuk, hogyan tudunk sikeresen működni. Például, hogy mire célszerű odafigyelnünk és mire tilos, milyen fórumokon jelenjünk meg, és kikkel dolgozzunk együtt. Ilyen szempontból egyszerűbb dolgunk van, és ez nyilván energiát spórol meg.

Szerinted szükséges változtatni a magyar oktatási rendszeren?

Mióta nem járok egyetemre, nem igazán foglalkozom ezzel a kérdéssel. Csak általánosságokat tudok mondani. Az a véleményem, hogy ha az ember tanulni akar, akkor ez a rendszer is képes erre lehetőséget teremteni.

Üzensz valamit a mai fiataloknak?

A tanulás és önmagunk képzése fontos, mert a tudás hatalom. Tudom, hogy ez egy lerágott csont, de akkor is így van, mert a tudás tőke, amit pénzzé lehet tenni. Jó érzés, ha egy helyzetben – legyen szó bármilyen témáról – képes vagy irányítani a helyzetet, mert átlátod azt. Ez pedig azon múlik, hogy mennyire vagy képes tágítani az ismereteidet és a látókörödet.