A régészeti topográfiai vizsgálatok során elvégzett terepbejárás eredményeképp az 1980-as évek vége óta ismert volt a tény, hogy Békés város közelében bronzkori lelőhelyek vannak. Ám az úgynevezett Békés 103. lelőhelyet alaposabban csak 2010-ben kezdték el kutatni Paul Duffy, a torontói egyetem régészprofesszora vezetésével, aki régóta vizsgálja Békés megye régészeti emlékeit, a doktori disszertációját is ebből írta - mondta Parditka Györgyi régész az MTI-nek.

A feltárás 2015 óta úgynevezett oktató ásatásként folyik, így a világ több pontjáról érkeztek régészhallgatók a helyszínre. A terepmunka 2011 tavaszán kezdődött, amikor a felszántott földön talált kerámia- és csonttöredékek helyét rögzítették - ismertette a részleteket Parditka Györgyi. Ősszel az első szelvények megnyitásával indultak a tényleges feltárások, akkor hat sírt tudtak azonosítani.

Azóta 68 temetkezést tártak fel, antropológus szakember segítségével meghatározták az elhunytak életkorát, több esetben a nemét is és Gucsi László munkája révén restaurálták a teljes feltárt kerámiaanyagot.

Az eddigi vizsgálatok eredményeképp megállapítható, hogy a temetőt hosszú időn keresztül használhatta az itt élt népcsoport, ugyanis a legkorábbi sír mintegy négyezer éves, időszámításunk előtt 2200 körülről származik, a legkorábbi pedig időszámításunk előtt 1000 körül keletkezhetett. A korszakban ezen a vidékén élő népcsoportokról tudjuk, hogy letelepedett életformát folytattak - mondta Parditka Györgyi.

A szakemberek azt is tudni vélik, hogy az ebben a temetőben eltemetett egyének feltehetően a Körös-vidékről származtak, nem pedig messziről, Kelet- vagy Nyugat-Európából bevándorolt népcsoportok hagyatékáról van szó, ám hogy ez a csoport mennyire volt egységes vagy mennyire volt kitéve a más csoportokkal való keveredésnek, egyelőre nem ismert. Magyarországon régóta folynak régészeti kutatások, így bizonyosan nem egy eddig ismeretlen népcsoporthoz köthető a temető, ám a kérdést, hogy konkrétan mely csoportok használhatták a sírhelyet, még vizsgálni kell.