Négyoldalas dokumentumban foglalta össze a decemberben elfogadott új felsőoktatási törvény és az elmúlt két hónap oktatási rendeleteinek gyenge pontjait a február 15-re tüntetést szervező Hallgatói Hálózat (HaHa). Az egyetemistákból és oktatókból álló - január végi akciójával országos hírnevet szerző – csoport szerint a jogszabályokat „az alkotók és néhány nagyhatalmú ember, erős lobbicsoport hiedelmeire, szólamaira”, nem pedig a tényekre építette az oktatási államtitkárság.

Mi lesz az „elhajló” egyetemekkel?

„Mostantól kezdve büntetni lehet a bármilyen szempontból elhajló intézményeket, míg a kormányt kritikátlanul szolgálók jutalmazhatókká válnak” – a Hallgatói Hálózat szerint ez lesz az egyik következménye az új finanszírozási rendszernek, amely az intézményeknek jutó költségtérítési forrásokat nagyrészt évről évre, „ad hoc kormányzati döntésektől teszi függővé”.

A csoport szerint a kormány és az országgyűlés beleszólhat a felsőoktatási intézmények gazdálkodásába, de nem a konkrét oktatási és kutatási munkába, amelyhez „világos és stabil” szabályozás és finanszírozás kell. Rossz döntésnek tartják, hogy a kormány részben a felsőoktatási források megnyirbálásával próbálja helyrebillenteni a költségvetést, ahogy az intézkedéseket is elkapkodottnak nevezik.

„A jelentkezési határidő előtt kevesebb mint egy hónappal, egy sor szakon radikálisan csökkentették az államilag finanszírozott helyek számát, és megnövelték a tandíj összegét. Akármit is gondolunk a tandíj szükségességéről, ekkora változtatások ilyen gyors bevezetése a középiskolásokkal szembeni kötelességek felháborító felrúgása, a kiszámíthatóság jogos elvárásának sárba tiprása” – írják.

Tandíj? Diákhitel?

A Hallgatói Hálózat szerint a diákhitel 2 kamattámogatása miatt végül semmit nem spórol majd az állam, az új rendszert nem lehet majd fenntartani. „A költségekhez való hozzájárulás gondolatát pozitív lépésként is értékelhetnénk, ha ésszerű, átgondolt módon vezették volna be, ha hosszabb távon a felsőoktatás fejlesztését és a minőség emelését szolgálná, illetve ha a tandíj kifizetését (bármilyen hitelkonstrukcióban) vállalni nem tudok jelentkezők számára szociális ösztöndíjak állnának rendelkezésre” – írják az önköltséges képzésekről.

A csoport kiemeli: a diplomás túlképzés tévhit, minden kutatás azt mutatja, hogy a diplomások foglalkoztatása aránya jóval magasabb, mint a középfokú végzettségűeké, bérelőnyük pedig a második magasabb az OECD-országok között. „A Nefminek nincsenek megbízhatóbb információi a munkaerő-piaci igényekről, mint a felsőoktatásba jelentkezőknek” – írják, hozzátéve: az állami ösztöndíjasoknak szánt hallgatói szerződések bevezetése technikailag is kivitelezhetetlen, „drága és nagy hibaszázalékkal működtethető kísérlet”.