Magyar nyelv és irodalom, valamint tanári szakos diplomád is van, mellette évtizedek óta zenélsz. Mi határoz meg jobban, az írás vagy a zenélés?

Tevékenység szintjén külön kell választani a kettőt, ugyanakkor a zenénk abból az esztétikából indul ki, amiből minden más művészethez való viszonyunk. Profi zenész vagyok, a világ számára frontember. A szépprózai szövegeim meg nem jelent dalok, számomra a világ dalokba rendeződik. Saját világképet kell létrehozni a művészetben, ezek közül nem lehet választani, mindegyik mi vagyunk. Szükség van egyfajta önazonosságra.

Mennyire van szerepe az oktatásnak a pályakeresésben?

Semennyire, az intézményi oktatásnak számtalan eleme van, de ezek közül végül a nem kitűzött célrendszerek lesznek a legfontosabbak: kikkel jársz egy osztályba, van-e olyan tanár, aki inspirál. A legfontosabb feladat a szocializálódás, az útkeresés saját feladat.

Hogyan tudtok mindig megújulni?

Nagyon sokféle világban vagyunk benne egyszerre, ezekből mind táplálkozunk. Egy-egy film, színházi előadás, könyv, zene belső dialógust folytat bennünk, ezek olyan gondolatokat és érzéseket váltanak ki bennünk, amiket nem tudunk nem eljátszani. És akkor el kell játszani.

Volt olyan tanár, akinek a támogatása sokat segített?

Igen, az egyetemen Fűzfa Balázs, akinek a gondolkodásmódja és a világhoz való viszonya lett szimpatikus számomra. Ő mutatott be egy kiváló írónak, ami alapjaiban határozta meg az én írói pályámat. A mai napig kapcsolatban vagyunk, szerintem sokat elmond egy oktató-hallgató viszonyról, ha az évtizedeken képes átívelni.

Mit tanácsolsz azoknak a fiataloknak, akik alkotói pályára lépnének, de félnek a buktatóktól?

Ne hasznosat akarjanak tanulni, hanem fontosat. Ha van bennük tehetség, annak felszínre kell törnie. Éljenek meg fontos dolgokat és utána hagyják, hogy ebből táplálkozva létrejöjjön valami, amit át akarnak és át is tudnak adni másoknak.