Az egyetemi alapszakokon az államtudományi, valamint az egészségtudományi alapszakokon főleg saját elhatározásból szakítják meg tanulmányaikat a diákok, ezzel szemben a bölcsész- és az informatikushallgatók általában a követelményekkel nem boldogulnak, a hitéleti és sporttudományi alapképzéseken pedig rendszerint a túl sok passzív félév áll a sikertelenség hátterében - írta meg a Magyar Nemzet az Oktatási Hivatal felmérésére hivatkozva.

A tanulmányok félbehagyásának okai közt nagyjából egyenlő arányban van jelen a követelmények nem teljesítése és a hallgató saját döntéséből való megszakítás, de alacsony számban előfordul például fizetési hátralék vagy fegyelmi miatti kizárás is. A lemorzsolódás esélye nagyobb levelezőn és távoktatásban, mint nappali munkarendben. De a tanulmányból kiderült az is, hogy kevesebb diák esik ki az iskolákból ott, ahol az oktatók fiatalabbak.

Az ötéves, osztatlan képzések esetén hasonlóak az arányok: a tanulmányok bő harmada zárul eredménytelenül. A legtöbb hallgató a jogászképzésből esik ki, a legkevesebb pedig az építészmérnökiből és az általános orvosiból. Sokan gyakorlatilag közvetlenül a felvételi után feladják: az osztatlan szakokra járók 8-12 százaléka egyetlen szemesztert sem végez el, további egyharmaduk pedig legfeljebb két félév után távozik az egyetemről. Ennél a képzéstípusnál is elmondható, hogy a fizetős diákok közül kevesebben jutnak el a diplomáig, mint az ingyen tanulók.

A mesterképzéseket az alapképzéseknél sikeresebben végzik a hallgatók. Különösen jól áll a gyógypedagógia és a pszichológia, utóbbi szakon mindössze 3-6 százalékos a lemorzsolódás.