A North Carolina State University négy hallgatója találta fel azt a körömlakkot, amely felismeri, ha az italba randidrogokat kevertek. A lányoknak csak bele kell meríteni az egyik ujjukat és a lakk elszíneződik, ha drogot észlel. Az egyetem, éppen azért, hogy támogathassák a fiatal feltalálókat, ösztöndíjprogramot hozott létre, és a négy fiúból álló csapat volt az első, akik pénzt kaptak. De beneveztek egy másik versenyre is, ahol 100 ezer dollárt kaptak üzletük elindítására. Az Undercover Colors néven elindult vállalkozás nem csak a körömlakkok gyártását végzi, hanem kampányt indított a szexuális zaklatás ellen, ugyanis a felmérések bizonyították, minden ötödik nőt zaklatták már szexuálisan az egyetemen, de csak 12 százalékuk jelenti be.

Nem biztos, hogy hallottatok már a PureMadiról, ami egy olyan eljárás, amely során a piszkos vizet ihatóra tisztítják. Az egészet a Virginia Egyetem alapszakos hallgatói találták fel, és minden segítséget megkaptak az egyetemen azért, hogy ebből cég lehessen. A PureMadi nonprofit cég élén James Smith áll, az egyetem környezetmérnöki tanszékének vezetője. Jelenleg Dél-Afrikában és Guatemalában tesztelik az eljárást, amelynek lelke egy agyag-fűrészpor-ezüst korong, ami megtisztítja a vizet. Egy duplafalú edényt képzeljetek el: egy műagyag vödörbe helyeznek egy agyagcseréphez hasonló edényt, amibe beleteszik a korongot. Erre töltik a szennyezett vizet, amely egy fél nap alatt tisztul meg – a műanyag vödörbe már a tiszta víz csöpög le, ebből lehet csapolni. A cég tervei között van, hogy 10-12 gyárat hozzon létre Dél-Afrikában és máshol a világon, évente 500 ezer emberhez szeretnék eljuttatni a szűrőt, hogy a gyerekek is tiszta vízhez juthassanak.

De nem kell Afrikáig menni az új ötletekért, Magyarországon is akad szép számmal hallgatói siker. Ilyen például Lipécz Ádám története is, aki a BME-n ülve jött rá, startup céget fog indítani. Talán már senkinek sem kell bemutatnunk Codie-t, a fából készült robotot, amely a programozás alapjait tanítja meg. Játékosan mutatja be a különböző kódolási struktúrákat, miközben a diákok kreativitása és problémamegoldó képessége is fejlődik.

A kitalálója, Lipécz Ádám adott interjút az Eduline-nak, aki elmesélte, már az általános iskola alsó tagozatában megtetszett neki a programozás. „Mindig is nagyon szerettem programozni, hihetetlenül gyorsan lehet benne ötleteket prototípizálni. A számítástechnika körülvesz minket, viszont a digitális tartalmakat inkább fogyasztjuk, kevésbé jellemző ezen tartalmak kreálása. Szerettem volna egy olyan eszközt létrehozni, aminek a segítségével minél több ember ismerkedhet meg a kódolás alapjaival. Korábbi tapasztalataim szerint sokkal érdekesebb úgy tanulni, ha az első kódok már egy roboton futnak le, ezért is döntöttem úgy, hogy a programozási felülethez egy szenzorokkal felszerelt robotot is készítünk” - mondta.

Lipécz Ádám a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemre járt, ahol a gépészkari öntevékeny körben, a Mechatronika Szakosztályban (MSZO) találkozott későbbi társaival, akikkel létrehozták a startupot. „Ez egy mechatronikai mérnökökből szerveződő kör, színvonalas előadásokkal, műhellyel, csapatépítőkkel segíti elő az azonos érdeklődésű hallgatók szakmai fejlődését. A kollégáim nagy része szintén végzős egyetemista vagy pedig frissen végzettek”. Ádám már az egyetem előtt is foglalkozott a robotikával és a programozással, éppen ezért választotta a BME-t. Az ott tanultak közül elmondása szerint a 3D modellezés volt a leghasznosabb, az első pár Codie prototípust még ő tervezte, a gyártáshoz pedig elengedhetetlen volt a CAD-rendszerek precíz ismerete. A Codie-t önerőből kezdték el, nem volt benne tanári segítség, de a korábbi projektjeiben, TDK-munkájával kapcsolatban sokat konzultált a tanszékkel.

Ádám végül otthagyta az egyetemet, hogy minden energiájával az üzletükre tudjon koncentrálni. „A környezetem nagyobbik része ellenezte azt, hogy az egyetemről kilépjek, veszélyes lépésnek gondolták. A tanáraim közül szinte mindenki a döntésem ellen volt, a helyzetükbe képzelve magam, megértem őket, hiszen a siker megszokott útja általában az egyetemi képzésen keresztül vezet” - mondta.

Ádám azt is elmondta, hogy nagyon hiányolta a valódi életből vett problémákat az egyetemen, szerinte elszigetelt az egyetemi világ az ipartól. „A saját munkámon látom, hogy a folyamatok nagy része mennyire nem ideális, mennyi tapasztalat kell ahhoz, hogy az ember ezeket könnyen vegye. Fontos lenne, hogy az egyetemek aktívan keressék a kapcsolatokat a versenyszféra cégeivel, ezek az együttműködések mindkét fél számára nagyon hasznos tapasztalatokat eredményezhetnének. A magyar oktatásból alapvetően hiányzik az, hogy a diákok és hallgatók vállalkozási kedvét növeljék és nem is tudnak tájékoztatást adni arról, hogy hova lehet fordulni a kérdésekkel. Az egyetemeken működő karrierirodáknak például feladata lehetne, hogy rendelkezzenek azzal a know-how-val, ami egy vállalkozás megalapításához szükséges, mind adóügyi, mind adminisztratív szempontból, ezzel is segítve a fiatal vállalkozókat” - mondta.

A nehézségek ellenére csak biztatni tud minden fiatalt, akinek van ötlete, hogy vágjon bele, alapítson mihamarabb céget, amíg nincsenek nagy kötöttségek. „Készüljetek fel a sok munkára és bizonytalanságra, de bízzatok magatokban, ha keményen dolgoztok a jó irányban, mindig meglesz az eredménye”.