Az egykori névadó, Marx Károly szobra mindmáig rezzenetlenül tekint végig a Budapesti Corvinus Egyetem (BCE) auláján – a rossz nyelvek szerint akadnak politikailag elkötelezett vendégek, akik emiatt be sem teszik a lábukat az intézménybe. Amikor az utóbbi hónapokban elterjedt a híre, hogy veszélyben a BCE léte, de legalábbis az önállósága, egyesek tudni vélték, hogy a miniszterelnök afféle bolsevik fészeknek tartja az egyetemet, és ez pecsételheti meg a sorsát. Mészáros Tamás rektor azonban a HVG kérdésére határozottan kizárta, hogy Orbán Viktornak érdeke fűződhetne ilyesmihez. Persze vannak szubjektív döntések a világon, tette hozzá, de a kérdésben szereplő politikai jelzés nem jutott el az egyetem vezetőihez.

Pesti campus és budai campus néven emlegetik a Corvinus Egyetem lassacskán összenövő két részét. Utóbbi olyan, mint a viccbéli öregember Munkácson: végig egy helyben maradt, mégis minduntalan más fennhatóság alá tartozott. A Ménesi úti, eredetileg kertész- és szőlészképző intézmény az utóbbi másfél században volt már önálló akadémia és egyetem, tartozott a Műegyetemhez és a gödöllői agráregyetemhez is. Az eddigi utolsó fejezet azzal kezdődött, hogy 2003-ban önként kivált a gödöllői Szent István Egyetemből, és három karával a BCE-t gazdagította. Az összeolvadás még nem teljes: júniusban a BCE Karrierirodájának rendezvényén a HVG azt tapasztalta, hogy a budai campusról kevesebb információval tudtak szolgálni az érdeklődőknek.

Nagy különbség volt, hogy míg az agrárkarok önként választották a BCE-t, az egykori Államigazgatási Főiskolát 2000-ben beolvasztották a Fővám téri intézménybe, amely ezért kapta átmenetileg a Budapesti Közgazdasági és Államigazgatási Egyetem (BKÁE) nevet. A most közigazgatás-tudományi kar néven működő egység azonban az új Nemzeti Közszolgálati Egyetem része lesz. A BCE-n így is maradna hat – gazdasági és agrár- – kar, ami elegendő lenne az egyik legtekintélyesebb magyar egyetem túléléséhez.

ELTE, Műegyetem, Szent István Egyetem: hova olvaszanák be a Corvinust?

Az átalakítási tervekről nincsenek kézzelfogható hírek, mondta július elején a rektor, aki nem tartja kizártnak, hogy valami mégis történhet, mert a Széll Kálmán-terv szerint három év alatt 80–88 milliárd forintot akarnak megtakarítani a felsőoktatáson, ez pedig nem megy strukturális átalakítás nélkül. Ennél többet egyelőre az egyetem vezetői sem tudnak, bár a tervek szerint ősszel már a parlament elé kerül a felsőoktatási törvény.

Szakmai indokot Mészáros nem tud fölfedezni a BCE átszervezése körüli híresztelések mögött, s kérdés, mire cserélhetnék ki a táblát. Elvben a gazdasági képzés kerülhetne a Műegyetem (BME) égisze alá is, a társadalomtudományokat az ELTE fogadhatná be (hozzátehetjük, hogy ha így lenne, nem kis fejfájást okozna, mit kezdjenek az ottani párhuzamos tanszékekkel), az agrárképzés pedig visszakerülhetne a gödöllői Szent István Egyetemre.

A potenciális érintetteknek nem kevésbé kínos lehet a dolog. A BME-n – bár készségesen szolgáltattak adatokat közgazdászképzésükről – nem talált időt nyilatkozatra az az illetékes, akinek erre vonatkozó kérdéseinket föltettük volna. Fábri György, az ELTE kommunikációs rektorhelyettese azt mondta, hogy az újsághíreken túl az ő egyetemükhöz, és tudomása szerint bármelyik más intézményhez sem érkezett semmilyen dokumentálható elképzelés a BCE körüli tervekről. Számukra ezért ez a kérdés „nem is létezik”.

Olyannyira, hogy a HVG kérdéséből – amely úgy szólt, hogy ezek szerint még nem foglalkoznak azzal, adott esetben mely karokat milyen körülmények között vennének át – a „még” szócskát is cáfolta. Senkinek sem lenne jó, ha tervek és hatásvizsgálat nélkül foglalkoznának ezzel, hiszen a felsőoktatási intézményrendszer átszervezése átfogóbb és fontosabb dolog annál, semmint hogy leegyszerűsíthető lenne a Corvinus ügyére – tette hozzá.

Esély sincs a magánegyetemmé alakulásra

Annak, hogy esetleg állami támogatás híján magánegyetemmé alakuljon a Corvinus, nincs reális esélye. Igaz, már most is csak a költségek 53 százalékát állja az állam, a többi az egyetem saját bevétele, beleértve a pályázati pénzeket, kutatási bevételeket is. A szemeszterenként 280 ezer forintos költségtérítéses képzés iránti fizetőképes kereslet ugyanis csökken. Mészáros csak úgy tartaná életképesnek a privát oktatást, ha az érintett egyetemek biztosítékot kapnának, hogy a fizetőssel azonos szakokon nem indul állami képzés.

Ellenkező esetben nemkívánatos kontraszelekció következne be: akit a tudásával fölvesznek az állami képzésbe, az az ingyeneset választaná, a fizetős karoknak pedig maradnának azok, akik pénzzel pótolják tudásuk hiányait. A teljes képhez tartozik, hogy a BCE-n most is van fizetős üzleti iskola, a Corvinus School of Management. Ebben a képzés is, az árak is a világszínvonalhoz igazodnak: a tandíj két évre 12 000 euró. Ezen az áron csak néhány multi küld hallgatókat, egyszemeszternyi is nehezen jön össze, pedig a képzés olcsóbb, mint Nyugat-Európában.

A leendő és mostani közgázosok már most megszenvedik az átalakítást. Az egyetemre kevesebb hallgató kerül be, miután a 2011-es kereteket megszabó kormányrendelet szerint országosan a gazdaságtudományi szakokra a 2010-esnél 22, a társadalomtudományiakra 24 százalékkal kevesebben vehetők föl alapképzésre (6250 helyett 4900, illetve 2750 helyett 2100).

Még rosszabbul járhattak volna a Közgáz államilag támogatott mesterképzésére pályázók. A tavalyihoz képest 56 és 52 százaléknyi hely maradt a gazdálkodástudományi, illetve a társadalomtudományi mesterképzési területen, amit a rektor „méltatlannak” tart. A BCE majdnem eltaktikázta magát: miután az idei évre 1091 helyet engedélyeztek neki, ebből már a januári (keresztféléves) felvételin több mint 900-at kiosztott. Abban a reményben – amit talán a tavalyi kedvezőbb alkupozíciója sugallt –, hogy a nyári felvételi időszakra mégis kialkudhat többlethelyeket. Kockáztattak, de részben bejött, július vége felé kapták a hírt, hogy a BCE-nek mégis jut 400 gazdasági hely szeptemberben az „ingyenes” mesterszakokon.

Közgazdászképzés: szakok és trendek

A BCE-n folyó képzésnek mennyiségileg semmiképp, annál inkább minőségben lehet konkurenciája az ELTE alkalmazott közgazdaságtan szakja. Ha nem riadna vissza attól, hogy a kifejezés visszatetszést kelthet, Pete Péter tanszékvezető elitképzésnek nevezné a kurzust, amely 2008-ban indult, és az idén bocsátja ki az első végzősöket. Három éve 32-en vágtak bele, azóta 11-en lemorzsolódtak, a maradék fele halasztja a védést, így most 10-en végeztek. Közülük négyet külföldön, hármat a budapesti CEU-n vettek föl mesterképzésre – büszkélkedett Pete a nemzetközi színvonallal, amelyet tankönyveikkel, tanmenetükkel igyekeznek megalapozni.

Az ELTE-n gazdasági elemzőket képeznek, vagyis olyanokat, akik nem vállalatoknál helyezkednek el, hanem nagy horderejű gazdaságpolitikai döntéseket képesek megalapozni sok adat tudományos elemzésével. Az angolul economics néven emlegetett tudományról van szó – Pete szavaival arról, „amiért a Nobel-díjat adják”. A csak alapképzést nyújtó szakra az utóbbi két évben 40–60 hallgatót vettek föl, s az idén is nagyjából ennyi helyre lehet számítani.

A Műegyetem – amely 1998-ban tért vissza ahhoz az 1948 előtti hagyományhoz, hogy gazdaságtudományt is oktat – a kar küldetésnyilatkozata szerint elsősorban az ipar, a szolgáltatások és azok igazgatása számára képez diplomásokat, hangsúlyozva egyúttal, hogy a munkaerőpiac gyorsan változó igényeihez igazodva alakítja képzési programját. A 2010-ben alapképzésre fölvettek körében a nemzetközi gazdálkodás szak volt a legnépszerűbb, utána a gazdálkodás és menedzsment, majd a náluk is folyó „elitképzés”, az alkalmazott közgazdaságtan áll. A 2009-ben végzettek átlagosan másfél hónap alatt találtak munkahelyet, és egy év elteltével alig 5 százalékuk volt munka nélkül. Havi nettó átlagjövedelmük 2010-ben kis híján 180 ezer forint volt.

170 ezer forint körüli kezdőfizetés a céljuk a BCE hallgatóinak és végzőseinek, legalábbis azoknak, akik a közgázos karrierbörzéken válaszoltak a szervezők e kérdésére. A három legnépszerűbb szakterület, ahol szívesen elhelyezkednének: a marketing, a számítástechnika és az értékesítés. A megkérdezettek közül senki sem gondolta, hogy BCE-diplomával a kezében ne találna egy éven belül állást. Ez a felmérés azonban nem reprezentatív, mert akiknek már van állásajánlatuk, azok el sem mentek a karrierbörzére.

BEDŐ IVÁN

HVG