szerző:
Eduline

Nincs diplomás túlképzés, a munkaerőpiac igényei nem mennek szembe a magyar felsőoktatással, és a bolognai rendszer bevezetése sem volt hiba – állítják az eduline által megkérdezett oktatási szakértők, akik szerint a kormány jelenlegi oktatáspolitikája olyan tévhitekre épül, amelyek alapjaiban rengethetik meg a még működő rendszert.

Negyven százalék – ennyire kellene emelni a 30-34 éves diplomás fiatalok arányát egy európai uniós, Magyarország által is elfogadott terv szerint. Egyelőre még távol állunk ettől, 2010-ben körülbelül huszonhat százalék volt a felsőfokú végzettséggel rendelkezők aránya – igaz, a kelet-közép-európai országok többségéhez képest még így is jól állunk, a szlovák és a cseh fiatalok 17, a romániai harmincasok 18 százaléka végzett egyetemet. Lengyelországban már jobb a helyzet, ott 33,5 százalékuk vette át az oklevelét.

©

„Magyarországon nincs diplomás túlképzés, ráadásul a felsőfokú végzettséggel rendelkezők kereseti előnye továbbra is kiugróan magas. A legfiatalabb, 25-34 éves korosztály esetében a legerősebb a lemaradás az EU és az OECD országaihoz képest. Ennek többek között az az oka, hogy sok újonnan beiratkozó hallgatónak már van diplomája, ezért ők a diplomások arányát nem növelik tovább – állítja Varga Júlia oktatási szakközgazdász, aki szerint a gazdasági válság a felsőfokú végzettséggel rendelkezők elhelyezkedési lehetőségein is rontott, de ez még mindig megfelel az EU- és az OECD-átlagnak. A közgazdász úgy véli, egy későbbi gazdasági fellendülés az állás nélküli diplomásokat is felszívja majd.

Hogy a felnőttek közül az EU- és OECD-átlagokhoz képest jóval kevesebben szereztek diplomát, annak többek között a rendszerváltás előtti képzési struktúra az oka. A nyolcvanas években például a teljes lakosság mindössze hat százaléka járt egyetemre vagy főiskolára. Mivel a demográfiai hullámvölgy négy éve a felsőoktatást is elérte, a jelenlegi keretszámok mellett közeledhetne az ország az EU-s tervhez (Magyarország 2020-ig 30,1 százalékos arányt vállalt), a kormány azonban éppen az államilag finanszírozott férőhelyek csökkentésére készül – 2014-re a jelenlegi 53 ezer helyett 30 ezer hallgató képzését fizetné az állam. A felsőoktatási keretszámok 2011-es változásáról itt olvashatsz.

Túl sok a bölcsész és a jogász?

Varga Júlia szerint a közhiedelemmel ellentétben nem a bölcsészek és a pedagógusok helyezkednek el a legnehezebben. A természettudományos végzettséget szerző kezdők fizetése jóval alacsonyabb az átlagosnál, és állást is hosszabb idő alatt találnak – derül ki a 2010-es diplomás pályakövetési vizsgálat, valamint egy korábbi kutatás eredményeiből. Mennyi fizetésre számíthatnak a BA- és BSc-diplomások? Összefoglalónkat itt olvashatod el.

„A jogász, bölcsész és pedagógus végzettségűeket remekül felszívja a munkaerőpiac. Fontos, hogy itt ne csak a klasszikus karrierutakra gondoljunk. A jogászok többsége az üzleti életben helyezkedik el, a pedagógus végzettségűek egy része pedig soha nem is akart a közoktatásban dolgozni” – mondja Radó Péter oktatási szakértő.

A szakember azt mondja, jelenleg kevesebben vesznek részt a jogászképzésben, mint amennyit a társadalom fel tudna szívni, egyes tanári szakokon – például biológia, kémia és fizika – pedig néhány éven belül komoly hiánnyal kell majd szembenézni. Radó Péter szerint „butaság” csökkenteni a bölcsészhallgatók számát, „felelősen gondolkodó, társadalmi reflexióra képes értelmiségre ugyanis mindig szükség van”, a magyar felsőoktatás és a munkaerőpiac között tehát korántsem nyílik olyan szélesre az olló, bár rövidtávú feszültségek ezen a területen mindig vannak. Radó Péter úgy véli, hiba lenne ezek alapján felülről jövő, hosszútávú intézkedéseket hozni, ez ugyanis veszélyeztetné a felsőoktatási intézmények alkalmazkodóképességét.

©

Túl keveset költ az állam a felsőoktatásra?

„A magyar felsőoktatás összességében alulfinanszírozott, a hallgatói létszámot és az intézményi struktúrát tekintve azonban nagy az állami ráfordítás” – mondja Radó Péter, aki szerint az egyetemek és főiskolák anyagi problémáit nem az állami támogatás növelésével, hanem egy – nem túl magas – tandíj bevezetésével lehetne megszüntetni. A kilencvenes években ugyanis jelentősen megnőtt a felvett hallgatók száma, a finanszírozás azonban nem követte ezt a növekedést.

Abban Varga Júlia is egyetért, hogy a tandíj bevezetésével kapcsolatos félelmek megalapozatlanok, de mivel ez a téma évek óta a politikai párbajok része, szinte lehetetlen róla tisztán szakmai kérdésként beszélni. „A költségtérítés és az államilag finanszírozott képzés közötti határvonal eltüntetésével az egyenlő esélyek nem sérülnének, hiszen minden hallgató befizetne félévente néhány ezer forintot, a szociálisan rászorulókat pedig megfelelő ösztöndíjjal támogatná az állam” – magyarázza Radó Péter. A diplomaadóról és a tandíjról bővebben itt olvashatsz.

Horváth Dóra
eduline