A hallgatók tömegével fognak utcára vonulni, ha a kormány bevezeti a tandíjat – mondta az Eduline-nak Polgár Dóra, a kormány felsőoktatási tervei ellen tiltakozó Hallgatói Hálózat tagja, aki az október elsejei szakszervezeti tüntetésen több mint harmincezer ember előtt beszélt a felsőoktatási koncepció gyenge pontjairól.

Az október elsejei szakszervezeti demonstráción nagy tapsot kapott, amikor azt mondta, a felsőoktatási koncepció az első betűtől az utolsóig ostobaság. Tényleg az?

Használhattam volna durvább kifejezést is. Eleve botrány, hogy van egy szakállamtitkár, akit megkérnek, hogy írjon egy koncepciót, amit aztán harmadjára vagy negyedjére sikerül elfogadni. Nemrég olvashattuk, hogy Orbán Viktor szerint Hoffmann Rózsa azért jó szakállamtitkár, mert ő irányítható. Köszönjük szépen, most nagyon megnőtt benne a bizalmunk. Ráadásul az ő szakterülete a közoktatás, nem pedig a felsőoktatás. Egyébként azt érzem a koncepció szövegén, hogy nagyon meg akar felelni a KDNP-s elvárásoknak. Ez egy konzervatív, vallásos értékekkel átitatott szöveg. Azzal önmagában nincs baj, ha valaki így gondolkodik, de ráerőltetni másokra, és olyanról beszélni, hogy a fiatalok devianciáit meg kell szüntetni – na, az baj. Mi az, hogy deviánsak a fiatalok?

Egyetlen pontja sincs a tervezetnek, amit nem húzna ki?

A kötőszavak rendben vannak, ezt el kell ismerni, nem szeretném, ha azt mondanák, csak kritizálni tudok.

Több – a kormány oktatáspolitikájával egyébként nem szimpatizáló – egyetemi oktató abban azért egyetért, hogy a felsőoktatás ebben a formában nem működhet tovább.

Nem azt mondjuk, hogy nem kell változás, mert kell. Csak azt, amit terveznek, nem lehet megcsinálni. A nemzeti felsőoktatási rendszer, a nemzeti középosztály létrehozása, a deviáns fiatalok megnevelése, a vidéki egyetemek bezárása – mind botrány. Be akarják zárni a Corvinust, ami az ország egyik legjobb egyeteme. Oktatókat fognak elbocsátani. A másik a tandíj. Ha önmagában valaki tandíjról beszél, az súlyos és káros dolog. Ha a tandíjrendszer mellett egy komoly ösztöndíjrendszer is működik, az számomra elfogadható. Én azok közé tartozom, akik nem tudnának egyetemre járni, ha tandíjat kellene fizetni, és nem lenne olyan ösztöndíj, amellyel ezt kompenzálni lehet. Persze most arról egy szót sem ejtenek, hogy mi lesz a szociális támogatással, a tanulmányi ösztöndíjjal és a Bursa Hungaricával.

Milyen iránnyal egyeznének ki?

Nem a mi feladatunk az alternatív utak megmutatása. Nagyon szuper oktatáskutatóink vannak. Nekünk azt kell elmondanunk, hogy mi az, ami nem jó. Az, ami most van, biztosan ezerszer jobb annál, mint ami akkor lesz, ha a felsőoktatási koncepcióból törvény lesz. A forráskivonás nem reform. Attól semmi nem lesz jobb, hogy kevesebbet költenek rá.

A HÖOK elnöke néhány hete úgy nyilatkozott, azt fontolgatják, hogy országgyűlési képviselőket keresnek meg, és rajtuk keresztül próbálnak lobbizni a tervezet legkritikusabb pontjai ellen. Miért nem teszik ugyanezt?

Mi nem akarjuk magunkat elkötelezni egyik párt vagy képviselő mellett sem. De ez nem is igazi dilemma, mert az ellenzék nincs olyan helyzetben, hogy bármit is tehessen a kormánytöbbség dacos akaratával szemben. Azt pedig valahogy nem látom, hogy igazán megértést, jószándékot és hozzáértést várhatnánk a kormánypárttól. Hoffmann Rózsa legutóbbi nyilatkozata szerint a pedagógusok jól fogadják a változásokat. Szóval minden bizonnyal Hoffmann Rózsa szerint Polgár Dóra is jól fogadja a változásokat. Ugyanakkor egy alapvetően rossz, ostoba koncepción egy-két módosító indítvány nem tud érdemben javítani.

A hallgatói önkormányzatokkal sem fognak össze?

Erről még nem döntöttünk, de annak örülök, hogy már ők is mozgolódnak. A HÖOK anyagilag függő helyzetben van, ezért általában nem vállalják a konfrontálódást a kormánnyal. Mi de jure nem létezünk, és nem kapunk anyagi juttatást azért, amit csinálunk, ezért bátran kimondhatjuk a véleményünket. Jó, hogy most már a HÖOK is megértette, hogy ami le van írva a koncepcióban, az annyira súlyos, hogy már nem érdemes azon gondolkodni, milyen következményei lesznek annak, ha felszólalnak. A felsőoktatási koncepcióval gyakorlatilag megölik őket, véleménynyilvánítási joguk marad csak.

A HÖOK október végére demonstrációt szervez. A Hallgatói Hálózat is ott lesz?

Intézményi szinten a HaHa nem fog részt venni a tüntetésen, mert a HÖOK elzárkózott az érdemi együttműködés lehetőségétől. Ennek ellenére mint hallgatók többen ki fogunk menni, mert közösek a céljaink.

Könnyen utcára lehet hívni az egyetemistákat? A júniusi, Fővám téri demonstráción nem volt nagy tülekedés.

Az volt a vizsgaidőszak utolsó előtti napja, ilyenkor mindenki otthon tanul, én is úgy mentem ki a demonstrációra, hogy előző nap, aznap és másnap is volt vizsgám. Ráadásul rosszul jött le a sajtóból, sokan azt hitték, hogy betiltották a tüntetést, nem pedig azt, hogy csak az egyetemről tiltottak ki minket. Az, hogy ilyen körülmények között százötven-kétszáz diák kint volt, az nagy eredmény, főleg, hogy a tüntetés után tartott fórumra annyian átjöttek, hogy nem fértek be a terembe. Az tény, hogy sokan úgy gondolják, úgysem tudnak mit csinálni. Én sem arra számítok, hogy Hoffmann Rózsa azt mondja: gyere, üljünk le, beszéljük meg, mi lesz a felsőoktatással. Ilyen nem lesz, ezt magunkért csináljuk, hogy ne az legyen, hogy csendben ülünk, és várjuk, hogy a fejünk fölött döntsenek.

Ennyire reménytelennek látja a helyzetet?

Persze, valahogy el kell érni, hogy változtassanak a terveken, de hogy mi éri el a kormány ingerküszöbét, azt nem tudom. Abban biztos vagyok, hogy ha a kormány bevezeti a tandíjat, semmit nem kell szervezni, a hallgatók kimennek maguktól az utcára. Akkor fognak megmozdulni, amikor megérzik, hogy ez nekik elképesztően rossz. Van egy fehérorosz lány a kollégiumban, ahol lakom, ő mondta, hogy náluk az államilag finanszírozott képzésben tanulók végzés után kötelesek két évig az országban maradni. Az állam és a munkáltató köt velük szerződést, a sorsuk tanulmányi eredmény alapján dől el. Ha jó az átlaguk, valamennyire még válogathatnak az állások között. Minél inkább a lista végére szorulnak, annál nagyobb az esélye annak, hogy kirakják őket egy kis faluba, ahol kollégiumban élnek, és annyit keresnek, hogy éppen meg tudnak belőle élni. Ez egy szovjet maradvány, úgy hívják, hogy ledolgozás, ledolgozzák a tandíjat. Én nem szeretnék Fehéroroszországban élni.

Az október elsejei beszéd előtt nem futott át a fején, hogy ebből még hátránya lehet?

Nem, szerintem én, a legvédtelenebb vagyok a legnagyobb biztonságban, igazából nincs vesztenivalóm. Több hallgató és oktató gratulált nekem, folyton csöng a telefon, kapom az üzeneteket a Facebookon. Nagyon vágytam arra, hogy kimondjam azt, amit eddig egyetlen egyetemista sem mert. Nem írtam meg a beszédet, csak egy vázlatot állítottam össze, majd a többieknek elmondtam a kollégiumban. Aznap reggel nagyon izgultam, úgyhogy egyedül mentem. A villamoson egy fiú elkérte a számomat, megadtam neki… aztán megláttam a hatalmas, hangos tömeget. Na akkor megnyugodtam.

Sikere is volt, a Facebookon több százan osztották meg a beszédről készített videót.

Igen, nagy sikere volt. Az október 23-i tüntetésre készült promóvideót már több mint 10 000-szer nézték meg a Youtube-on. Újszerű dolog, hogy hallgatók autonóm módon szerveződnek és kiállnak politikai beszédet mondani, ráadásul nemcsak magukért és maguknak, hanem egy széles társadalmi összefogást megjelenítő tüntetésen különböző társadalmi csoportoknak.

Szabó Fruzsina
eduline