Száz pályakezdő közül négyen dolgoznak vállalkozóként – a diplomáspálya-követési rendszer 2012-es adatai alapján itthon még mindig kevesen döntenek úgy, hogy az egyetem vagy a főiskola után nem alkalmazottként, hanem vállalkozóként kezdenek el dolgozni.

A Fiatal Vállalkozók Országos Szövetségének kutatása szerint még az üzleti tanulmányokat folytató egyetemisták, főiskolások egy része is úgy érzi, leginkább elméleti oktatást kap, és bár rendszeresen elemzi a szakmai kérdéseket, piaci helyzeteket, de senkitől nem tanulja meg, hogyan működik az üzlet a hétköznapokban. A pályakezdők tartanak attól is, hogy vállalkozóként minden energiájukat az adminisztratív, adó- és munkajogi, munkaerő-piaci és egyéb, nem szakmai ügyek fogják lekötni - nem pedig a termék vagy szolgáltatás, amelyre a vállalkozást építik.

"Túl sok a bürokratikus teher"

Mégis akadnak olyanok, akik vállalják a rizikót, és az egyetem után azonnal belevágnak a cégalapításba. A harmincéves Merker Dávid például szociológusként végzett az ELTE-n, majd Bath-ban tanult tovább nemzetközi fejlesztés szakon. „Amikor hazaérkeztem, azt tapasztaltam, hogy ezzel a végzettséggel nagyon nehéz lenne itthon elhelyezkedni. Itt nincsen ilyen képzés, ráadásul ez a képzés fejlődő országokkal foglalkozó programokról szól, ebben pedig - finoman szólva - nem járunk az élen” – mondta. Mivel nem talált olyan céget vagy szervezetet, amelynél szívesen elhelyezkedett volna, úgy döntött, saját vállalkozást indít. „Rengeteg rossz kompromisszumot kellett volna kötni, mind a fizetés, mind a munkakörülmények terén. Itt is vannak nehézségek, de legalább saját magunkért is dolgozunk” – tette hozzá. 

A 2013-ben alapított „Hosszúlépés. Járunk?” nevű csoport tematikus, történelmi, kultúrtörténeti városnéző túrákat szervez Budapesten. Általában 20-30 fős csoportoknak szervezik a túrákat, a séták kétórásak. „Szinte minden korosztály érdeklődik, ami annak is köszönhető, hogy a kínálatunk nagyon sokszínű: Cseh Tamás fiatalkorától a zsidóságon és a streetfoodon át a kínai kisebbség életéig számos témában szervezünk túrákat” – mondta Merker Dávid.

A Hosszúlépéssel öten foglalkoznak, a többiek szintén Nyugat-Európában éltek és tanultak, mindannyian kreatív, értékteremtő dologgal szerettek volna foglalkozni. Bár a vállalkozás egyelőre nem nyereséges, arra számítanak, hogy jövőre már többet fognak keresni, mint amennyit visszaforgatnak a vállalkozásba.

Merker Dávid hozzátette: pozitívum, hogy saját maguk osztják be az idejüket, így azonban minden hétvégén dolgoznak, „amikor másnak szabadideje van, akkor tud eljönni hozzánk”. Szerinte azért van ennyire kevés fiatal vállalkozó Magyarországon, mert túl sok a bürokratikus teher – „állandóan dokumentálnunk kell mindent, erre senki nem tanított meg minket, magunktól kell rájönnünk” –, és csak keveseknek van kezdőtőkéjük. Nekik szerencséjük van: minimális befektetéssel el tudtak indulni.

"Alkalmazottként dolgozni? Kevesebb élvezet és önállóság"

A 27 éves Patonay Ádám, egy kertész és növényvédelmi technikusi OKJ-tanfolyam elvégzése után indított vállalkozást. 2012-ben támogatást nyert a „Fiatal gazda” nevű programon, így földet vásárolhatott Bakonyalján – a kéthektáros tanyán pedig saját méhészetet alapított.  „Az apósom is méhész volt, tőle tanultam meg a szakmát. Tavaly óta már a saját vállalkozásomat építem” – mondta. 

A vállalkozásból már most fenn tudja tartani magát: úgy látja, hogy jók természeti adottságok Magyarországon, és érdemes mezőgazdasági vállalkozásba kezdeni, bár az tény, hogy rizikós. Hozzátette: volt csoporttársai közül kevesen indítottak vállalkozást, a legtöbben valamilyen mezőgazdasági üzem alkalmazottjaként dolgoznak, "de az kevesebb élvezettel és önállósággal jár".