A felvételi ponthatárainak megállapításának módszere évek óta változatlan: az algoritmus intézményenként és szakonként országos rangsorba állítja a jelentkezőket, méghozzá a felvételi összpontszámuk alapján.

A program a legmagasabb pontszámú felvételizőtől kiindulva sorolja be őket a jelentkezési lap első helyén megjelölt képzésre - vagyis itt van fontos szerepe a jelentkezési lapon megjelölt szakok sorrendjének.

A másik fontos tényező az adott képzési kapacitás (vagyis az, hogy az adott szakon hány hallgató kezdheti meg tanulmányait szeptemberben) és a jelentkezők száma. Ha az első helyen megjelölt szak már "betelt", a második helyen szereplő képzésre próbál meg titeket besorolni a rendszer, ha oda sem sikerül bekerülni, a harmadik helyen szereplő szakra, és így tovább.

Jönnek a ponthatárok. De mit jelentenek?

A ponthatár annak a felvételizőnek a pontszáma, aki a kiválasztott képzésre utolsóként bekerül, vagyis azok a jelentkezők már kimaradnak, akiknek ennél alacsonyabb az összpontszámuk.

Kivételt képeznek azok a képzések, amelyeken az idén is előzetes, központi ponthatárt húztak - a listára többek között gazdasági, bölcsész-, társadalomtudományi, jogi szakok is felkerültek. Ezeken a képzéseken nem a jelentkezői létszám és a felvételizők összpontszáma dönt, csak az szerezhet állami ösztöndíjas helyet, aki eléri az előzetesen meghúzott ponthatárt. Az elmúlt években volt példa arra, hogy a ponthatárokon felfelé vagy lefelé változtattak, de alapvetően nem erre kell számítani.

A 2017-es felvételiről szóló legfrissebb cikkeinket itt találjátok.