Mi a véleménye arról, hogy az ELTE természettudományos szakjaira már 300 pont alatt is be lehetett kerülni, miközben a BME és Közgáz divatos menedzser szakjaira 450 pont felett van a határ? Az ember azt gondolná, hogy tudósok az ország legnagyobb elméiből lesznek, nem azokból, akiket máshová nem vesznek fel.

Elkeserítő ez a több éve tartó tendencia. Fizikusként szomorúan tapasztaltam, hogy a fizika szakra ilyen alacsony pontszámmal be lehetett jutni. Remélem, senki sem tekinti szakmai sovinizmusnak, de úgy érzem, hogy azokra a képességekre, amelyeket a fizikusok megszereznek, a társadalomnak nagyon nagy szükség van. Emellett a versenyképességünk kárára is válik, hiszen másutt a természettudományos tárgyak iránti érdeklődés, és az elhelyezkedési lehetőségek volumene növekvőben van. Több olyan vállalati vezetővel, képviselővel beszélgettem, akik tervbe vették, hogy Magyarországra települnek - kivétel nélkül arra panaszkodtak, hogy kevés a felsőfokú szakember a természettudományos területeken – mérnököket, kutatókat – sőt, a jól képzett szakmunkásokat is hiányolták. A Kecskeméten beruházó Mercedesnek az volt az első dolga, hogy támogatást kért a képzéshez, mert nem talált nálunk elég szakembert - így nem lehet versenyképesnek lenni…

Mi állhat a jelenség hátterében?

Összetett kérdés, aminek van bérpolitikai, propaganda és többek között stabilitási része is. Ha egy adott terület ingoványos, akkor bizony nagyon meggondolja egy fiatal, hogy azt válassza hivatásának. Sajnos mindenhol az a tapasztalat, hogy a természettudományos tárgyakban nagyon sokat kell dolgozni, és még így sem lesz az emberből milliárdos. Jelenleg a menedzser, a jogász, esetleg a közgazdász a menő szakma, ez van a köztudatban is, így nem csoda, ha egyre kevesebb az olyan gyerek, aki szereti annyira a matematikát, hogy mindezek ellenére mérnöknek megy.

Mi lenne a feladata az oktatáspolitikának, hogy olyan szakokra felvételizzenek a diákok, amelyekre szükség van?

Ez nem megy parancsra, azt szoktuk mondani, hogy a piacnak kell meghatároznia. Tudjuk, milyen gazdasági igények vannak, ezekhez kéne igazítani a feltételeket. De ennek nem úgy kellene történnie, ahogy történik, vagyis, hogy a Minisztérium kijelenti: jövőre a mérnök szakokon a helyek számát megduplázzuk. Szakmailag kívánatosabb lenne olyan feltételeket teremteni, hogy ne jobb híján, hanem önszántukból akarjanak az emberek mérnöki és természettudományos pályára lépni.

Mennyire nehéz átállni a bolognai rendszerre? Mik a buktatói? Mikorra fog ez jól működni? Jobb-e az angolszász rendszer, mint a magyar volt?

A személyes véleményem az, hogy túl formálisan fogtuk fel ezt a bolognai rendszert, és nem vettük figyelembe azokat a hagyományokat, amelyek a magyar felsőoktatásra oly jellemzőek voltak. A bolognai szerződésen belül is lehetne korrigálni – amit egyébként mások meg is tettek. Véletlenül tudom, hogy például a Bolognai Egyetemen is lehetővé tették a diákoknak, hogy válasszanak a régi és az új rendszer között. Más országokban – például Németországban – azt tapasztalom, hogy a bolognai formális értelmezésének bizonyos részeit egyszerűen kijátszották, elfelejtették. Nálunk megpróbálták ezt túl formálisra venni, ráadásul bizonyos területen nincs is végiggondolva. Úgy érzem, hogy sok mindent kellett és kell csinálni, de vannak olyan elemei a bolognai gyakorlatnak ma Magyarországon, ami egyszerűen szamárság. Őszintén remélem, hogy a rendszer egyszer jól fog működni, hisz’ azért vagyunk, hogy ami rossz, rendbe hozzuk. Ha sikerül ezekre felhívnunk a figyelmet, remélem, a döntéshozók előbb-utóbb meg fogják fogadni a tanácsokat.

Az Ön szakterületei számos ponton érintik a jelenleg leggyorsabban fejlődő technológiákat. Melyek azok a pontok, ahová Magyarországnak érdemes lenne erőforrásokat összpontosítania?

Ha globálisan nézzük, négy olyan terület van, ahol gyökeres változásoknak kell bekövetkezniük: információs technológiák, biotechnológia, nanotechnológia, és energetika. Ezek többé-kevésbé kapcsolódnak egymáshoz vagy kombinálódnak, gondoljunk a bioinformatikára! A genetikai kódok inkább az informatika tárgykörébe tartoznak, mintsem a biológiához. Ezek a területek összefognak egymással, és gyökeresen megváltoztatják az életünket, méghozzá igen rövid időn belül.

Minden területen vannak olyan rések – mivel egy kis országnak résekben kell gondolkodnia – ahova be tudunk törni, ha okosak vagyunk és kitartóak. A gyógyszerkutatás és gyártás területén, az informatika és az anyagtudomány bizonyos területein, és a biológia néhány szűk területén látok erre lehetőséget.

Arról sem szabad elfeledkezni, hogy egy európai család tagja vagyunk, de csak akkor részesülhetünk az előnyeiből, ha ehhez mi is hozzátesszük a magunkét. Mert ha nem, előbb-utóbb kiközösítenek.

Ön szerint nem kellene Magyarországnak kihasználnia földrajzi, történelmi és politikai helyzetét arra, hogy a régió oktatási-kutatási központjává váljon?

Dehogynem, Budapest lehetne a régió központja! Már eredményeket is fel tudunk mutatni: Bajnai miniszter úrral sikeres volt a bemutatkozásunk Brüsszelben, ezért Budapestre kerül az Európai Technológiai Intézet – emiatt személyes büszkeséget is érzek. Noha ez egy olyan Marshall bot, ami első látásra viszonylag kicsinek tűnik, de jól felhasználva nagyon naggyá növelhető.

2008-as felvételi ponthatárok a nagy egyetemek természettudományi szakjain: