Büdösek, hangosak és elképesztően idegesítőek - főként így vélekedünk a tavaszi és nyári hónapokban szinte mindent ellepő poloskákról, míg annak jóval kisebb fajtái, az ágyi poloskák ennél is több kellemetlenséget okoznak.

Az Eötvös Loránd Tudományegyetem kutatói - Kóbor Péter, a HUN-REN ATK Növényvédelmi Intézet, valamint Szabó Márton, az MNMKK Magyar Természettudományi Múzeum Őslénytani és Földtani Tára és az ELTE Őslénytani Tanszék munkatársa - azonban rájöttek, hogy egykor a poloskák jóval hasznosabbak lehettek. Szerepük lehetett ugyanis a viráglátogatásban és talán a beporzásban is az evolúció korábbi szakaszaiban, míg mostanra a poloskák többsége már nem viráglátogató. Valószínűleg azért, mert más, specializáltabb beporzók (pl. méhek) kiszorították őket erről a „piacról”.

A kutatók erre azt követően jöttek rá, hogy találtak egy közel 100 millió éves burmai borostyánt, benne egy kéregpoloskával.

A burmai borostyánból eddig ismert kéregpoloskák mind modern jegyeket mutató (apomorf) csoportok képviselői voltak, míg az ősibb csoportok hiányoztak a „fajkészletből”. A Shaykayatcoris michalskii névre keresztelt poloskát igazából különlegessé azonban irizáló (színjátszó) köztakarója teszi – ilyet eddig még nem láttak ebben a családban

- írják.

Hozzáteszik, hogy a borostyánban növényi darabkák és nagy mennyiségű pollen is volt az állat körül, sőt még a testére is tapadt a virágpor. Ez, valamint az irizáló színezet arra utal, hogy ez a poloska viráglátogató lehetett – tehát valószínűleg beporzó szerepet is betöltött.