Hogy jelenik meg a magyar néphagyományban?

Mint minden ünnepnek Szent Márton napjának is megvannak a néphagyományai, babonái és különleges szokásai, amik országokon átívelőek. Először viszont nézzük meg, hogy a magyar néphagyományban, mit is jelent ez a nap.

Korábban már foglalkoztunk vele rövidebben, hogy november 11-e hivatalosan a gazdasági évet lezáró napnak volt kijelölve. A tél kezdetét jelezte és eddig a napig kellett kifizetni a pásztorok tavaszi és nyári munkájáért járó bérét. Illetve eddig a napig már az ősszel szüretelt szőlőből elkészült az újbor is, amit Szent Márton boraként is emlegetnek.

A fizetésen és az újboron kívül a Márton nap az utolsó lehetőséget jelentette a fiatal pároknak a lakodalmak megtartására, mivel ezután az adventi időszak kezdetével ezek már tiltva voltak. Ezen felül pedig dologtiltó napként szerepel a néphagyományokkal kapcsolatos feljegyzések között. Ez annyit jelent, hogy tilos volt ezen a napon mosni és teregetni, mivel a hiedelem szerint ez a jószágok pusztulását okozhatta.

Az állatok jó egészségét és a jövő évi bőséges termést más, szintén ehhez a naphoz köthető, babonával próbálták bebiztosítani. A pásztorok ezen a napon egy csomó vesszőt adtak ajándékba azoknak a gazdáknak, akiknek a barmait legeltették. Ezt a nyalábot nevezték Szent Márton vesszejének, melynek védelmező szerepet tulajdonítottak.

Honnan ered a Szent Márton-nap?

Márton valós történeti személy, Pannóniában született, Szombathelyen 317 körül, apja római százados volt, Márton is katonaként került a mai Franciaország területére, ahol keresztény hitre tért, és később kolostort alapított.

A Pannóniában született katona – majd később püspök - történetéhez önzetlen tettek és kedves cselekedetek tartoznak, ami miatt egy egész napot áldozunk az ünneplésére. Az egyik leghíresebb történetet, számtalan színes templomablak és festmény is megeleveníti.

Egy hideg téli éjszakán Márton, mint katona, járta lóháton Amiens városát, amikor meglátott egy fagyoskodó koldust az út szélén, akit rablók vertek meg és fosztottak ki. Megsajnálta, és a fagyhaláltól megmentve kettévágta a köpenyét és a koldus vállára terítette. Aznap éjszaka álmában megjelent neki Jézus alakja, amint koldusruhát visel. Innentől kezdve Márton úgy döntött elhagyja eddigi hivatását és Isten szolgálatába áll.

A jelenés után hamarosan megkeresztelkedett, és még katonaként fegyver nélkül indult egy csatába. Végül a harc elmaradt, és az emberek ezt Márton csodatételének hitték.

A legelterjedtebb legenda mégis a püspökké választását övezi. Márton nem akart püspök lenni ezért amint hírét vette, hogy a pápai követek érte jönnek úgy döntött, hogy elbújik a libák óljába. A libák viszont elárulták a rejtekhelyét a gágogásukkal, így Mártonnak elő kellett bújnia és végül elfogadta a megbízatást.

Ez a történet a magyarázata annak, hogy a legtöbb ábrázoláson miért lúddal látható.

Egészen haláláig püspökként is folytatta fontos hittérítő munkáját. 397. november 8-án halt meg Tours-ban, temetésére november 11-én került sor. Sírja felett kápolnát emeltek.

Bár már életében is legendák keringtek a jóságáról, szentté csak halála után avatták.

Hogyan ünneplünk ma?

Napjainkban a régmúlt hagyományai átíródtak. Már nem nagyon tartjuk a dologtiltó napot, illetve a lakodalmak ülése sem egy tiltott dolog november 11-e után. Helyette kialakultak új szokások, amivel megünnepeljük Szent Márton napját, és ez nem csak Magyarországra vonatkozik.

Bár a lakoma ülése ugyan úgy megmaradt, már nem feltétlen gyűlik össze hozzá a család. Az viszont továbbra is igaz, hogy Márton-napi liba sültet kell enni és ha van, akkor hozzá újbort inni. Hogy miért éppen libát? Egyes megfejtések szerint azért, mert libaólba bújt el Márton a püspökké avatása elől. Mások viszont arra gondolnak, hogy az állat árulkodása miatt esszük meg.

Német nyelvterületek lampionos és fáklyás felvonulással ünneplik november 11-ét. Ezt részben itthon is tartják, de inkább Németországra, Hollandiára és Ausztriára jellemző. A fény Szent Márton jótetteit szimbolizálja, ami fényeskedik a legsötétebb éjszakán is.

Korábban volt szerencsém ilyen felvonuláson részt venni. A gyerekek mind saját készítésű lampionnal járták az utcát egy Szent Mártont alakító ember mögött, aki fehér lovon és római katonai ruhában vezette a sort. Márton-napi dalokat énekeltek és a végén egy hatalmas téren óriási tábortűz várta a felvonulást. A végén „Martinsbrezel-t” - azaz Márton perecét – osztogattak, ami leginkább egy brióshoz hasonlított, de a csavaros forma helyett perec alakja volt.

Portugáliában is találni példát a Márton-napi ünnepségekre. Náluk ilyenkor a családok és a barátok is összegyűlnek, hogy sült gesztenyét és bort fogyasszanak.

Náluk egyébként úgy tartják, hogy miután Szent Márton a köpönyege felét odaadta egy koldusnak, folytatta útját és a másik felét is elajándékozta egy szegény embernek. A hideg időben hosszú útnak nézett elébe, de csodák csodájára a nap olyan erősen kezdett sütni, hogy a fagy felengedett. Mivel ez novemberben igen furcsa, isteni közbenjárásnak vették. Azóta is Szent Márton nyaraként emlegetik, ha ezen a napon a hideg időjárást megtöri egy-egy napsugár.