Óriási stresszt rak a gyerekekre a hatosztályos gimnáziumba való felvételizés, sokan nem esznek és alig alszanak a vizsga előtt – ahogy arról korábban beszámoltunk, erről meséltek az Abcúgnak szülők, akik szerint sok diák lelkileg is nehezen kezelte az elmúlt hónapokat. Az egyik osztályban még egymást is hergelték a gyerekek: ki melyik előkészítőre jár, ott milyenek a próbafeladatok, ki hány pontot ért el. 

“Iszonyú sokat kellett készülni a gyereknek. Az előkészítő tanfolyam heti egyszer három órán keresztül tartott, szeptember óta, ez szerintem sok egy 12 éves gyereknek. Mindez a szokásos iskolai leterheltség mellé, még pluszban” – mondta egy másik anyuka, akinek lánya készül jövő szeptembertől az egyik budapesti gimnáziumba.

A cikkre sok Eduline-olvasó reagált, a kommentekből válogattunk.

Szerintem meg nincs benne semmi nehéz sem. Én a fiammal fogtam az elmúlt 10 év felvételi feladatait, azt egyszer végigbeszéltük, azután "élesben" megírta 2x időre, én kijavítottam, pontoztam, és újra végigbeszéltük a még nehezen ment feladatokat. A tesztje igen jó lett, simán felvették. A stresszoldást is végigbeszéltük. és felállítottunk egy taktikát, hogy milyen sorrendben csinálja majd a feladatokat. Mondjuk talán előny, ha valaki jár sportolni, edzésekre, versenyekre, mert akkor már ismerős neki a vizsgaszituáció.

Egyszerű, akinek sokkot okoz, ne menjen felvételizni!
A szülők elvárása "kicsit" nem reális .....

Az egész élet megmérettetések sorozata. Egy egészséges szellemben nevelt gyerek izgul, de nem retteg egy felvételitől. Ha retteg, nem alszik, kiborul, akkor ott más a gond. Szükség van az erősebb, válogatott osztályokra, mert vannak jól terhelhető, kiemelkedő képességű gyerekek, akiknek éppúgy joga képességeik szerinti terhelést kapni, mint a kevésbé terhelhetőknek lassabban, nyugodtabb tempóban haladni. Sajnos a mai gyerekek jó része ahhoz van szokva, hogy soha nem kell elhagynia a komfortzónáját. Tény, hogy nem (csak) az iskolai tananyagot kéri számon a felvételi, de éppen ezzel egy olyan tudást is mér, ami a mai világban elengedhetetlen - a rugalmas gondolkodást.

Nyolcadik után sem jobb!
Az egész család fél évig rágja a körmét és hajtja a gyerekét.

Testileg és lelkileg egyaránt alkalmasabbak a 12-13 éves gyerekek a megmérettetésre, mint a 14-15 évesek.

Ez itt a gond. Nem fél évig kell a gyereket sajtolni, hanem következetesen, évről évre a tanulásra nevelni. Így nem az utolsó percen lesz gond, hanem egészséges lámpalázzal, de problémamentesen fogja venni a fiatal az akadályokat.