Tényleg érdemes lenne kihúzni a kötelező olvasmányok listájáról a Jókai-műveket, a legismertebb Móricz-regényt vagy éppen a Bánk bánt? Van helye a magyarórán a populáris irodalomnak, például az Alkonyat-trilógiának vagy Az éhezők viadalának? Biztosan igaz, hogy a kortárs műveket könnyebben értelmezni tudják a tizenévesek, mint a 19. század irodalmát? És mihez kezdhet egy magyartanár, ha az osztály több mint fele nem olvassa el A kőszívű ember fiait? Ezek a kérdések is előkerültek azon a konferencián, amelyről néhány napja beszámoltunk.
„Nem arról van szó, hogy egyszerűen kidobjuk Jókait vagy a Bánk bánt, de nem minden iskolában kell tanítani” – mondta az MTA és a Magyartanárok Egyesületének közös konferenciáján Arató László, a Magyartanárok Egyesületének elnöke, aki szerint a szakiskolákban – a mai szakközépiskolákban – a Légy jó mindhalálig például egyszerűen nem tanítható, „nem megy át”. A Bánk bánnal azonban foglalkozni kell, de kérdés, hogy hányadik évfolyamon, „és nagyon sok idő kell hozzá, el kell fogadni, hogy akkor sok más művel meg nem lehet foglalkozni”. Szilágyi Zsófia, a Szegedi Tudományegyetem oktatója is hasonló véleményt fogalmazott meg, a szegedi egyetem oktatója szerint nemcsak iskolatípusonként, hanem iskolánként, osztályonként is más-más műveket lehet bevinni az irodalomórákra, „mert egyáltalán nem mindegy, hogy egy dunaújvárosi szakközépiskolában vagy Radnótiban próbál valaki irodalmat tanítani".
Tényleg érdemes lenne kihúzni a kötelező olvasmányok listájáról a Jókai-műveket, a legismertebb Móricz-regényt vagy éppen a Bánk bánt? Van helye a magyarórán a populáris irodalomnak, például az Alkonyat-trilógiának vagy Az éhezők viadalának? Biztosan igaz, hogy a kortárs műveket könnyebben értelmezni tudják a tizenévesek, mint a 19. század irodalmát?
A kötelező olvasmányokról az Eduline olvasói is leírták véleményüket, a kommentek közül válogattunk.
Minden irodalmi művet lehet érdekesen tanítani, és mindegyiket meg lehet utáltatni. Ebben a tanár véleménye a fontos, mert az átsüt a tanítás folyamatán. Nem lehet a tanítást annyira liberalizálni, hogy mindenki azt tanít, amit akar, mert abból káosz lesz. Így is van elég szabad választási lehetősége a tanárnak. Bár van, aki ezzel visszaél, egynovellás írót választ érettségi tételként... pl. Az arany középút jó. Minden magyar irodalomtörténeti alapművet ismerjen a tanuló, de nem mindegyiket egyforma elmélyültséggel! Nem a tanítás anyagával van a baj, hanem a tanári személyiséggel. Legyen színes a tanár módszertani kultúrája, és kapjon a tanításban fontos szerepet a humor, a szellemesség.
Igenis el kell olvastatni egy-két Jókait és a Bánk bánt a csirkefogó kölökkel. Emlékezetem szerint Katona József drámája amúgy is gimnazista tananyag volt, nagyjából a mai tizedik osztály környékén.
Opciót kell nyújtani, hogy választhasson a gyerek. Ha most benyomják a Harry Pottert, ugyanúgy fogják páran utálni, mint most az Egri csillagokat. Miért nem lehet a gyereknek választása, hogy szívesen olvasson? Fiam és pár ismerős gyerek imádja az Egri csillagokat, de nem rajong Harry Potterért... vegyük észre, a gyerekek nem egyformák, sem ízlésre, sem karakterre.
Az olvasás fontos dolog. De nem a szépirodalmi művektől lesz valakinek teljes boldog élete. Nem a szépirodalmi művektől lesz valakinek nagy az általános műveltsége, nem a szépirodalmi műveken keresztül fogja megérteni a világ és a társadalom működését. Sokkal fontosabb lenne a kíváncsiság fenntartása és az érdeklődés kielégítése.
"Jókait és a Bánk bánt levenném a kötelezők listájáról, Az ember tragédiájának is csökken a népszerűsége, izgalma, olvashatósága. A Csongor és Tünde is teljesen élvezhetetlenné vált a középiskolások zöme számára" - mondta az Eduline-nak adott interjújában Fenyő D. György, az ELTE Radnóti Miklós Gyakorlóiskola tanára, a Magyartanárok Egyesületének alelnöke, aki szerint most a lassúságot, a figyelmes, az elmélyülő olvasást kell megtanítani.
