Öt könyv, amit el kell olvasnod

shutterstock

Bret Easton Ellis: A vonzás szabályai

Ellis 1987-ben megírta, milyen egyetemistaként szerelmet és szexet hajkurászni, és a helyzet azóta sem változott sokat. „Mert elfogyott a sör” - ennyi kell a regényben ahhoz, hogy egy lány a buliról elmenjen egy fiúval, aki nem is igazán tetszik neki. A cselekmény a camdeni egyetemen játszódik 1985-ben, és persze, hogy a diákok a legkevésbé a tanulással törődnek. Ellis hagyja, hogy mindvégig hősei beszéljenek: Lauren, aki az éppen Európában utazgató Victorba szerelmes, a nyíltan biszexuális Paul és Sean, aki egy ideig az ő szeretője, majd Laurené, és miközben hármuk élete néhány hónapra összegabalyodik, ugyanazokat az eseményeket különböző nézőpontokból ismerhetjük meg. Ami az egyik szereplő szemében romantikus fellángolás, az talán unott beletörődés a másiknak. Ellis írta egyébként az Amerikai pszychót és a Glamorámát is.

Szerb Antal: Utas és holdvilág

1937-ben jelent meg a regény és azóta megszállott Szerb Antal-rajongók járják végig a könyvben olvasott olaszországi utat. A nászútjáról megszökött főszereplő arra a kérdésre keresi a választ, vissza tud-e szállni a múltba, ki tudja-e egészíteni az ifjúkorában maradt hézagokat és kiderülnek-e a hazugságok.

Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót!

Állítólag emiatt a könyv miatt választotta a legtöbb ügyvéd diákként ezt a szakmát. Az írónő saját gyermekkori élményeiből merített. A regénybeli alabamai kisvárosban feltűnésszámba megy az olyan megnyilvánulás, amely a négerek legelemibb jogainak elismerését célozza, különcnek számít az olyan ember, aki síkra mer szállni a színesbőrűek érdekei mellett. A regény egyik legnagyobb érdeme éppen abban van, hogy sikerül erős érzelmi hozzáállást kiváltania az emberi egyenjogúság megvalósítását célzó eszme mellett. A Ne bántsátok a feketerigót! 1960-ban jelent meg, a következő évben Pulitzer-díjjal tüntették ki. A regényt számos nyelvre lefordították, s talán nem érdektelen az sem, hogy a belőle készült film is hatalmas sikert aratott.

Anthony Burgess: Gépnarancs

A Gépnarancs 1962-ben látott napvilágot, s azóta mit sem veszített aktualitásából. Nemcsak mert cselekménye a pontosan meg nem határozott jövőben játszódik, hanem mert Burgess írói képzelete és nyelvteremtő zsenialitása a napi politikánál is, a múló irodalmi divatoknál is időtállóbb. Ezt az antiutópista történetet egy tizenéves bandavezér, a jókedvvel kegyetlenkedő, ugyanakkor igen éles elméjű és a klasszikus zene iránt rajongó Alex mondja el, a maga egyéni, orosz eredetű szavakkal megtűzdelt szlengjén. Az ő egyszerre taszító és vonzó személyiségén keresztül kapunk képet az alattvalóira gondolattalan, gépies konformitást kényszerítő Államról, amely a fiatalok számára életformává vált erőszak visszaszorítására az „agymosástól” sem riad vissza – holott ez az erőszak paradox módon már a méltóság megőrzésének egyetlen eszköze, amikor az állati ösztönöknek kell eluralkodniuk a tudaton, hogy az ember legalább az embertelenségben ember maradhasson.

Philip Pullman: Északi fény

Lyra Belacqa kalandvágyó, fékezhetetlen kislány. Miután szülei meghalnak, nagybátyja a Jordan-kollégium tudósainak gondjaira bízza. Lyra a kollégium Mesterétől titokzatos tárgyat kap, az aletiométert, s ezzel kezdetét veszi egy rendkívüli utazás, mely a messzi északra vezet ahol boszorkányok és harcos jegesmedvék vívják csatáikat. Lyra küldetése nem pusztán a saját világára jár mérhetetlen következményekkel, de a párhuzamos világok sorsát is meghatározza, melyeknek létezéséről nem is tudunk.

További könyvajánlóinkat itt találjátok.