A magyar gyerekek valóban boldogtalanok. Tele vannak szorongással, és annyira nem tetszik nekik az iskola, ahol elvben a boldogulásukat készíthetnék elő, hogy kimennek az utcára tüntetni. Sokan közülük nem akarnak itt élni, ahol boldogtalanok, és ahogy lehet, migrálnának boldogabb országokba. Vannak, akik az öngyilkosságig vagy legalább annak gondolatáig is eljutnak - írja Gyarmathy Éva pszichológus, a magyarországi Diszlexia Központ megalapítója, az MTA tudományos főmunkatársa a hvg.hu-n.
A problémát azonban nem az oldja meg, hogy az iskolában töltött kb. 30 stresszes órához hozzáteszünk 1 óra boldogságot, amikor például ahelyett, hogy boldogan szaladgálnának a gyerekek, arról olvashatnak, hogy milyen jó dolog a mozgás - teszi hozzá Gyarmathy Éva.
Egyelőre nincsen osztályzat a boldog órákon, legfeljebb házi feladat. Persze ami késik, nem múlik, az órához tartozó tankönyv viszont már elérhető. Az iskola szellemi téren nyújthatna örömöt, ha a játék, aktivitás, újdonság, érdekesség, siker, társas megerősítés főszereplő lenne az oktatásban. Ezzel szemben a minősítés, büntetés, félelemkeltés, túlterheltség és kudarcok jellemzik a mai magyar oktatási rendszert.
Nem kellenek újabb és újabb tanórák, hiszen végtelenségig lehetne sorolni, mit nem tudnak a gyerekek - írja. Például játszani sem tudnak, de nehogy már könyvből tanítsuk játszani őket. A tanulásmódszertan órákon sem tanultak meg tanulni, az etika órák sem javítottak az erkölcsön.
Hiába szabta át a kormány a tanterveket, változtatott az óraszámokon és alakította át a szakképzést, nem javult a hatodikos, nyolcadikos és tizedikes diákok matematikai és szövegértési készsége - igaz, nem is romlott. A szakközépiskolások átlageredménye viszont siralmas: a szakmát tanuló tizedikes diákok a hatodikos általános iskolások szintjét sem érik el matematikából és szövegértésből.
