Egyre több az SNI-s tanuló, miközben továbbra is kevés a praktizáló gyógypedagógus
Egy év alatt négyezerrel nőtt az általános iskolás korú SNI-s gyerekek száma, vagyis jelenleg egy fejlesztéssel foglalkozó pedagógusra körülbelül 10 gyerek jut.
Orlai Petrich Soma: A Mohácsnál elesett II. Lajos király testének feltalálása
Wikipédia
Két szombathelyi orvos, Nemes István és Tolvaj Balázs kutatásai során arra a megállapításra jutott, hogy újra kell gondolni, amit a mohácsi csatavesztést követően II. Lajos sorsáról tudni véltünk.
Szerintük ugyanis a több héttel a vesztes ütközet után megtalált holttestet hibásan azonosították, vagy esetleg a király hónapokkal a csata után fulladt a Csele-patakba. Az orvosok kétkedését az váltotta ki, hogy a fennmaradt források szerint a romlatlan holttestet nem az arcáról, hanem a fogazatáról ismerték fel. A kutatók szerint ez azért kérdéses, mert a halál beállta után 6-7 héttel már régen be kellett induljanak a bomlás jelei, erre azonban senki nem panaszkodott a megtalálók közül. A fogazatról való azonosításhoz pedig igen pontos leírásra lett volna szükség, de ez meghaladta volna az akkori fogorvosi tudományt.
Most szombaton tehát a király halálának időpontjáról és helyszínéről is vitázni fognak az Országos Széchényi Könyvtár dísztermében megrendezett konferencián. A szervező Farkas Gábor Farkas azon az állásponton van, hogy amíg nem kerül elő legalább egy (de inkább több) hiteles forrás arról, hogy nem II. Lajost találták meg Mohács mellett október közepén, s nem őt temették el néhány héttel később Székesfehérvárott, addig nincs miért átírni a történelmet – írta a Népszabadság.
Minden kérdésre választ kaphatnánk, ha genetikai módszerrel vizsgálhatnánk meg II. Lajos földi maradványait. Rácz Piroska, a székesfehérvári Szent István Király Múzeum antropológusa előadásában arról beszél majd, hogy a bazilikában temették el 15 királyunkat, valamint számos rangos egyházi és világi személyt. A templom és a sírok gazdagsága azonban vonzotta a fosztogatókat, a XIX. század közepére a templomnak csak az alapjai maradtak meg. 1848-ban véletlenül bukkantak III. Béla és felesége sírjára, ám máig ez az egyetlen olyan feltárás, amelyből minden kétséget kizáróan királyi személyekhez köthető csontmaradványok kerültek elő.
Bár a székesfehérvári ásatások közel ezer egyén csontmaradványait hozták felszínre, az 1848-as feltáráshoz hasonló jelentőségű lelet nem került elő. István király és Imre herceg eltemetési helyét sikerült ugyan azonosítani, de a többi rangos sírkamra a feltáráskor már üres volt. A II. Lajos királynak tulajdonított maradványokat így szinte lehetetlen azonosítani.
