Az oktatás feladata az, hogy megtanítsunk különböző készségeket. Most, hogy megjelent az AI, a készségek listájára ezt is föl kell venni a többi közé. De nem a többi helyett! Nem lehet úgy tenni, mintha az AI nem is létezne, és nem lehet teljesen kizárni az iskolából, hiszen a diákok életének már most is része. Mosóczi Andrásnak, a Mateking alapító-vezetőjének az írása. Vélemény.
Az iskolai feladatok és a munkahelyi feladatok között hatalmas a különbség, pedig ránézésre ugyanúgy néznek ki: adott egy probléma, meg kell oldani, és a megoldásért jár valamilyen jutalom.
A munkahelyi feladatok célja az, hogy a feladat el legyen végezve. Vagyis a végeredmény számít, és az út, ami odáig vezet, csak eszköz. Ha valaki gyorsabban és jobb eredménnyel végzi el a feladatot egy géppel, az nem csalás, hanem hatékonyság.
Az iskolai feladatok célja ezzel szemben az, hogy megtanítsanak valamit. Vagyis itt minden fordítva van: a feladat a cél, és az eredmény csak melléktermék. A megoldás ott van a tankönyv hátuljában, ott van a tavalyi dolgozatokban, tehát a valódi feladat nem az, hogy megkapjuk a végeredményt, hanem az, hogy eközben kialakuljon a diákokban valami. Az igazi kérdés az, hogy mi történik a diákkal, miközben eljut a megoldásig.
Ha a diákok az AI-t használva oldják meg az iskolai feladatokat, az olyan, mint aki egy markológéppel megy le az edzőterembe edzeni. A feladatot megoldja. A súlyokat felemeli. Csak közben nem fejlődik semmit abban, ami az edzés valódi célja.
Itt nem magával az eszközzel van baj, hiszen markológép nélkül elég nehéz lenne boldogulni például egy építkezésen. A markológép a munkahelyen a helyes eszköz: ott ugyanis az a cél, hogy a feladat gyorsan és hatékonyan el legyen végezve.
Az edzőteremben ugyanez a gép értelmetlen, mert a cél nem az, hogy a súly fel legyen emelve, hanem az, hogy mi legyünk erősebbek.
Aki markológéppel edz, az félreérti, mire való az edzőterem. És van ezzel még egy nagy gond…
Aki AI-jal oldatja meg az iskolai feladatot, az igazából az AI használatát sem tanulja meg, legfeljebb csak a felszínt kapargatja. Hiszen olyan feladatokat ad a gépnek, amelyeknek a megoldása eleve ott van a tankönyv hátuljában. Ezeket a feladatokat az AI-jal megoldani olyan alapszintű AI-használat, amely semmire sem jó egy valódi, összetett probléma esetében.
Ráadásul még egy nagy gond van vele.
Az olyan alapszintű feladatoknál, amik egy iskolai dolgozatban rendszerint előfordulnak, az AI már lényegében alig hibázik. Ez a diákokban azt a hamis képet alakítja ki, hogy az AI bármilyen problémát tökéletesen és gyorsan meg tud oldani.
De ahogyan a markológépet sem arra találták ki, hogy súlyzókat emelgessünk, a jó AI-használat sem ott kezdődik, amikor a tankönyvi feladatokat oldatjuk meg vele.
Aki jól akarja használni az AI-t, annak tehát előbb meg kell tanulnia – legalább alapszinten – azt, amit az AI helyette megcsinál, mert a végeredményt is csak úgy tudja megítélni, ha érti, miről szól.
Ez a diákok egyik igazi kérdése, és megérdemli, hogy komolyan foglalkozzunk vele. A „minek tanuljak, ha az AI okosabb” dilemma szerintem hamis premisszára épül.
A számológép 50 éve jobban számol minden matematikusnál, mégis tanítunk szorzótáblát. Nem azért, hogy versenyezzünk a géppel, hanem mert aki nem érzi a mennyiségeket, az a számológép eredményét sem igazán tudja értelmezni. A tanulás sosem verseny volt az eszközzel. A tanulás az, ami lehetővé teszi, hogy az eszközt helyesen tudjuk használni.
És van még egy ok. Attól, hogy megértünk vagy megtanulunk valamit, többek leszünk a korábbi önmagunknál. Ahogyan az edzőteremben sem mondjuk, hogy minek súlyokat emelni, ha a markológép úgyis erősebb. Az edzés ugyanis nem a súlyról szól, hanem az izmokról.
A matek az egyetlen tantárgy, ami kifejezetten arra tanít, hogy ne higgyünk el semmit, amíg nem látjuk, miért igaz.
Segít pontosan megfogalmazni egy problémát; felismerni, hogy két különbözőnek látszó dolog ugyanaz; ellenőrizni egy állítást anélkül, hogy valaki megmondaná, jó-e. Ez a három dolog szó szerint az AI-használat készségkészlete.
Egy nyelvi modell legveszélyesebb tulajdonsága, hogy magabiztosan és folyékonyan állít dolgokat, amelyek vagy igazak, vagy nem – és az egyetlen védelem, ha vannak eszközeink ennek ellenőrzésére.
Ezért is fontos, hogy a jövő tantervei kellő hangsúlyt helyezzenek a matematikára. Ma még rengeteg a kérdőjel, és holnap valószínűleg még több lesz. Nem tudjuk megmondani, de még csak megtippelni sem, hogy azok a diákok, akik ma iskolába járnak, mit fognak majd dolgozni, amikor végeznek.
Éppen ezért nem is a jövő szakmái felől kell megtalálni az oktatás új identitását. Nem azt kell tanítani, amit 5–10 év múlva használni fogunk, hanem azt, amire stabilan építkezni lehet.
Az oktatási miniszter szerint a mesterséges intelligencia iskolai jelenlétében sem a teljes tiltás, sem a kontrollálatlan használat nem jelent működőképes megoldást. A technológiát a gyerekek fejlődésének szolgálatába kell állítani, amelyhez elengedhetetlen a közös gondolkodás és a világos szakmai keretek megteremtése.
Pár napja észrevettük, hogy ismét álláshirdetés jelent meg a Veszprémi Tankerületi Központ igazgatói posztjára, annak ellenére, hogy november elején már kihirdették, ki lesz az új vezető. A Klebelsberg Központ reagált megkeresésünkre, de a visszalépés körülményei továbbra sem teljesen tisztázottak. Lannert Judit szerint pedig belefér egy ilyen kiválasztási folyamatba, ha valaki végül mégsem vállalja a feladatot.
A Semmelweis Egyetem leköszönő rektora egy olyan üzletember társaságában vett részt egy ugandai vadászaton, akinek cégei milliárdos megrendeléseket kaptak az egyetemtől és az intézmény afrikai fejlesztési projektjéből.
Az Oktatási és Gyermekügyi Minisztérium a vizsgálat során több mint 1,1 milliárd forintnyi közpénz gyanús felhasználását tárta fel a Tempus Közalapítványnál, mely nagyrészt a Kulturális és Innovációs Minisztérium vezetőinek közvetlen utasításaira osztottak szét. Ebben az időszakban Hankó Balázs vezette a minisztériumot, a területért pedig Varga-Bajusz Veronika államtitkár felelt, aki korábban a közalapítvány főigazgatója volt.
Naponta akár 50-60 igazolást is ki kell adniuk a gyermekorvosoknak, ha az óvodás vagy az iskolás meggyógyult. Ez igaz, csak néhány kattintás alkalmanként, de ha a KRÉTA-ban nem látszik, akkor tetemes pluszmunkát ró a praxisokra.
Szülőket, pedagógusokat és diákokat vár az Oktatási és Gyermekügyi Minisztérium november 24-én Budapesten.
„Az őszinte beszéd még mindig hiányzik” – fogalmazott Totyik Tamás, a Pedagógusok Szakszervezetének elnöke a 2027-re tervezett béremelésekkel kapcsolatban.
Jövőre már nemcsak egy-egy különleges tanórán találkozhatnak humanoid robottal a szombathelyi Nagy Lajos Gimnázium diákjai.
