Az elmúlt években jelentősen megnőtt az egyházi fenntartású iskolák száma Magyarországon, ám a terjeszkedés mögött sokszor nem tudatos oktatási stratégia, hanem az állam által nehezen fenntartható intézmények átadása állt. Gloviczki Zoltán szerint az egyházak mára elérték teljesítőképességük határait, miközben továbbra sem világos, mitől válik egy iskola valóban egyházi intézménnyé.
Az Apor Vilmos Főiskola rektora, aki mellesleg korábban Hoffmann Rózsa államtitkár helyettese is volt, a hvg360-nak azt mondta, hogy az egyházi iskolák számának növekedése kezdetben történelmi jóvátételnek számított, hiszen a rendszerváltás után az egyházak visszakaphatták intézményeiket. Később azonban az iskolaátvételek egyre inkább arról szóltak, hogy az állam megszabaduljon a szakmailag vagy pénzügyileg nehezen fenntartható kisiskoláktól.
A rektor úgy véli, az egyházak egy idő után csapdahelyzetbe kerültek, mert stratégia nélkül vállaltak át intézményeket. Nem volt világos, mi alapján vesznek át vagy tartanak fenn iskolákat, és az sem, pontosan mitől válik egy intézmény valóban egyházi iskolává.
Attól, hogy kikerül egy tábla az iskolára meg kereszt a falakra, még semmi nem történik: se szakmailag nem lesz jobb az iskola, se erkölcsileg nem változik, se katolikusabb vagy reformátusabb nem lesz
- tette hozzá, majd megjegyezte azért mindenképpen adósak az egyházak valamiféle stratégiával vagy célképzettel.
Az Eduline-on is megírtuk, hogy Szalayné Sándor Erzsébet nemzetiségi ombudsman jelentéséből kiderölt, hogy ahol új egyházi óvoda vagy iskola jött létre, ott a nem roma gyerekek tömegesen hagyták el az állami intézményeket. Ennek következményeként az állami iskolák néhány éven belül szinte teljesen roma tanulókkal teltek meg, miközben a nem roma gyerekekkel együtt a képzettebb pedagógusok is távoztak. Ez a folyamat tovább rontotta az állami iskolák oktatási színvonalát és erősítette a társadalmi elkülönülést.
Spontán jelenség vagy rendszerszintű probléma, ha jobb körülmények között élő tanulókat a szülők olyan iskolába viszik, ahol alig vagy nincsenek hátrányos helyzetű diákok? Mit lehet ez ellen tenni, és ha minden így marad, annak milyen következményei lehetnek? Nahalka István oktatáskutatóval beszélgettünk.
„A magyar tanárok kevesebbet dolgoznak, mint a németek.” „Kevesebb gyerek jut egy pedagógusra, mint Nyugat-Európában.” „A minőségbiztosítás a szakmai színvonalat szolgálja.” Az elmúlt másfél évtizedben a magyar oktatáspolitikát kísérő kormányzati kommunikáció visszatérően ilyen állításokra épült. A mondatok mögött valóban vannak statisztikák, összehasonlítások és mérhető mutatók. A probléma inkább az, hogy ezek önmagukban nagyon keveset mondanak el arról, hogyan működik valójában egy iskola, és milyen terhek nehezednek ma a pedagógusokra.
Közleményben reagált a Patrona Hungariae Katolikus Iskolaközpontot ért vádakra a fenntartó Boldogasszony Iskolanővérek magyar tartományának főnöknője. Lobmayer M. Judit azt írta, hogy nyitottak a párbeszédre azokkal a volt diákokkal, akik sérelmekről és bántalmazó iskolai légkörről számoltak be az elmúlt hetekben.
A Történelemtanárok Egylete (TTE) szerint az oktatás szinte minden területén változtatni kell. Ennek megvalósításához azonban meghatározóan fontos az előzetes szakmai és társadalmi vita.
Különdíjakat és rangos helyezést is szereztek a magyar középiskolások az egyik legrangosabb nemzetközi tudományos versenyen, az amerikai ISEF innovációs világbajnokságon.
Sokan természetesnek veszik, hogy egy videójáték elindításához csak kézbe kell venni a kontrollert. Mozgáskorlátozott emberek milliói számára azonban ez sokszor egyáltalán nem magától értetődő. Ezen változtatna Vida Ákos, aki olyan speciális, kontrollerre csatlakoztatható eszközt fejlesztett, amellyel akár egy kézzel vagy fejmozgással is lehet játszani. Találmányával az egyik legrangosabb amerikai innovációs versenyen is elindult, ahol végül a 15 ezer dolláros fődíjat is elnyerte.
Miért nem elég a mindennapos testnevelés ahhoz, hogy a diákok ne hízzanak el? Hogyan befolyásolja a mozgás a tanulást?
Teljes a csapat. Lannert Judit bejelentette az Oktatási és Gyermekügyi Minisztérium eddig hiányzó közoktatási államtitkárát is. A területet Kókayné Lányi Marietta vezeti majd, a közoktatási tartalomfejlesztésért felelős miniszteri biztos pedig Csapodi Csaba lesz.
100 pedagógusból jobb esetben 7-8 fő 30 év alatti. A legjobb helyzetben az óvodák, a legrosszabbak pedig a középiskolák vannak.
