Tíz éve indult el a Tanítanék Mozgalom a miskolci Herman Ottó Gimnázium nyílt levelével, amikor országos figyelmet kaptak a közoktatás problémái. Azóta tüntetések, polgári engedetlenségi akciók, elbocsátott pedagógusok és elmaradt reformok kísérték a mozgalom történetét.
Pilz Olivér és Törley Katalin a Magyar Narancsnak beszélt arról, mi változott az elmúlt évtizedben, mit lehetett elérni, és mikor jöhet el az a pont, amikor valóban jobb lesz a magyar iskolarendszer. A Tanítanék története 2016 januárjában indult, amikor nyilvánosságra került a miskolci Herman Ottó Gimnázium nyílt levele. Törley Katalin szerint ez volt az a pillanat, amikor „már mindenki besokallt."
Pilz Olivér a levél megfogalmazói között volt. Azt mondja, eleinte nem mozgalmat akartak indítani, csak jelezni, hogy a rendszer működésképtelen. A sajtó azonban azonnal felkapta az ügyet, és néhány nap alatt országos üggyé vált.
„Az elején az adrenalintól sokszor nem is igen láttuk, mit csinálunk” – idézi fel.
És tényleg olyan volt, mint egy expresszvonat: fölültünk, elindult, és már nem tudtunk kiszállni. Nem tudtuk, merre fogunk menni, csak azt, hogy valami lesz.
A mozgalom indulásakor tudatos döntés volt, hogy nem a fizetések kerülnek előtérbe. A nyílt levélben már az elején rögzítették: nem a pedagógusbérek, hanem a rendszer egészének működése a probléma. Szerinte a státusztörvény sem hozott valódi megoldást: „Technikai elemekkel próbálja fenntartani az ellátás látszatát, ugyanakkor igyekszik befogni a pedagógusok száját.”
Törley Katalin szerint a nyílt levél egyik ereje az volt, hogy minden problémát a gyerekek szemszögéből mutattak meg. „Nem egy egyszerű felsorolását adta ezeknek a problémáknak, hanem minden pont végén kimutatták, hogy ez miért rossz a gyerekeknek.”
A tanárok elbocsátását nem lehet sikertörténetként mesélni
Az elmúlt tíz év egyik legsúlyosabb fejezete az volt, amikor 2022-ben több pedagógust – köztük Törley Katalint – elbocsátottak. „Azt nem mondhatom, hogy megérte. Ez fájdalmas történet” – mondja. Mégis úgy látja: nem csinálná másként. „Hogy eljutottunk a polgári engedetlenség gyakorlásáig, hogy például sztrájkalapot képeztünk, az iszonyatosan menő volt, és egyáltalán nem tennék másként.”
A kirúgott tanárokkal készült interjúkban szerinte mindenki ugyanarra jutott: „Mindenki azt mondta, hogy akkor sem tenne másként, ha tudta volna előre, hogy ez lesz a következmény.”
Nem normális, hogy a diákoknak kell tüntetni a tanáraikért
Az egyik legerősebb képe az elmúlt éveknek az volt, amikor diákok és tanárok együtt tüntettek az oktatásért. Törley szerint ez önmagában is a rendszer kudarcát mutatja.
„A tanárnak az lenne a dolga, hogy bemenjen és órát tartson a diákjainak. A diáknak az lenne a dolga, hogy ott van az órán, a tanár pedig kinyitja számára az ablakokat a világra. Nem normális dolog, hogy ilyen helyzetbe került az egész terület.”
Pilz még keményebben fogalmaz a kormány hozzáállásáról: „A jelenlegi magyar kormány lényegében sohasem egyeztet a résztvevőkkel, nincs normális, érdemi kommunikáció.” Szerinte „ezt az országot a kommunikáció hiánya öli meg”.
Nem lehet csodát várni egy politikai fordulattól sem
„Itt óriási rombolás történt” – mondja Pilz. „Miközben a rombolást nagyon gyorsan végre lehet hajtani, a visszaépítés, sőt valami korszerű irányba fordítás több évtizedes folyamat.” Hozzáteszi, hogy egy mai újszülöttnek szerencséje lesz, ha a középiskolájában már érezhető lesz a változás, és egy jobb oktatási rendszerben érettségizhet.
A pedagóguspálya vonzerejének visszaépítése szintén hosszú folyamat lesz. Törley szerint nemcsak a bérek alacsonyak, hanem a fizikai körülmények is riasztóak.
Az iskolák gyakran alá vannak dúcolva, leszakad a vakolat, kiesik az ablak, olyan a vécé, hogy az ember inkább kifordul onnan.
Három év telt el azóta, hogy Törley Katalint elbocsátották a Kölcsey Ferenc Gimnáziumból, miután kiállt az oktatás szabadságáért. A francia–magyar szakos tanár egyik pillanatról a másikra veszítette el azt az iskolát, amelyhez élete felét kötötte – ma civil szervezeteknél dolgozik, de a tanítás hiánya máig elkíséri.
Nem vették fel egyetemre azt a diáklányt, akinek a 2026-os felvételi eljárásban 26 ponttal kevesebbet számolt a rendszer, mert nem vették figyelembe a tanulmányi pontjait. Réka még a régi szakképzési rendszerben, 2017-ben érettségizett technikumban. Az esete azonban nem egyedi: a felvételi rendszer rugalmatlansága miatt a szakképzésből érkező diákok komoly hátrányba kerülhetnek, ha később úgy döntenek, más területen tanultak volna tovább.
A gyerekenként átlagosan 27 perces kitöltési időt is tovább faragná a minisztérium, ráadásul a jövőben már nem kellene minden alkalommal elölről kezdeni a kérdőív kitöltését. Kereki Judit államtitkár a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének is megküldött levelében újabb könnyítésekről számolt be. A szakszervezet szintén véleményt tervez megfogalmazni a kérdőívről, miközben a Magyar Óvodapedagógiai Egyesület már nem tartja szükségesnek annak utólagos tartalmi szakmai véleményezését.
Már 2024-ben kérdéseket vetett fel, hogy miért érkeztek vietnámi állampolgárok Magyarországra egy mindössze 16 órás életmentő képzés miatt. A Népszava akkor olyan dokumentumokat szerzett meg, amelyekben a tanfolyam időtartamáról eltérő adatok szerepeltek, miközben egy kiszivárgott hangfelvételen a miniszterelnök testvére a vietnámiak vízumkérelmeinek akadályozása miatt panaszkodott.
A Klebelsberg Központ a polgármestereknek egy levélben tiltotta meg, hogy a pályázatok anyagát bárkivel megosszák, a tankerületi dolgozók még csak nem is olvashatták leendő főnökeik pályázatát.
Néhány nap múlva indul a jelentkezés a központi írásbelire.
Az Oktatási és Gyermekügyi Minisztérium engedélye nélkül sem a tanárok szerződtetését, sem a diákok kikérését nem tudták elintézni.
dr. Lakatos Rozália, Halmajugra polgármestere szerint pénzügyi következményekkel kellene járnia, ha egy önkormányzat nem tesz az iskolai elkülönítés felszámolásáért, az integrációért dolgozó településeket viszont többletforrásokkal kellene ösztönözni.
Az emelt szintű szóbeliken több mint 14 800-an vizsgáztak.
